Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Talán semmi nem tükrözi jobban korunk ostobaságát, mint az a nyugtalanító tendencia, miszerint a klasszikus, nagy jelentőségű könyveket dolgozzák át, hogy a „modern közönség" számára is élvezhetővé tegyék.
A mai erkölcsöket a múltra alkalmazni – és a múltat a mi „felvilágosult” szokásainkhoz kényszeríteni – nem bölcs dolog, ráadásul George Orwell „1984”-jére, vagy a Szovjetunió taktikájára emlékeztet.
Hogyan kívánja irányítani a baloldal az emberek gondolkodását?
Megválaszolom!
Kérem szépen úgy, hogy fognak világhírű gyermekkönyveket – például a Charlie és a csokigyárat –, vagy az ikonikus James Bond kémsztoriját és átírják. Ami tetszik nekik, megtartják, ami meg nem azt kitörlik, magyarul:
cenzúrázzák.
Az „éber világ” kiadóinak és az „érzékeny olvasók” legújabb célpontjai Roald Dahl brit gyermekkönyvíró, Ian Fleming, a 007 ügynök kalandjait megálmodó szerző és RL Stine a Libabőr horrorregények alkotója.
Dahl művei (Matilda, Charlie és a csokigyár sorozat) a kissé sötét hangulatú, különc karaktereiről ismertek. Most, hogy újra kiadják, számos olyan kifejezést töröltek belőle, amelyek sérthetik a mai érzékeny gyerekeket, ilyen például a „kövér”, a „csúnya” és a „fekete” (persze, nem rasszista jelentéssel). Új sorokat illesztettek a könyvekbe és a nők is izgalmasabb munkaköröket kaptak.
A stanfordi PC-királyok káros szavaknak tartják az „amerikai”, vagy a „srácok” szavakat, a nemileg semleges névmásokat részesítik előnyben az olyan sértő kifejezésekkel szemben, mint a „férfi”, „anya”, „apa”, „lányok” és „fiúk”.
A Boszorkányok című könyv egyik bekezdése arról szól, hogy a boszorkányok a parókájuk alatt valójában kopaszok. Nyilvánvalóan ezt sem lehetett szó nélkül hagyni, muszáj volt megmagyarázni, nehogy az „érzékeny gyermekek” rosszat álmodjanak:
Rengeteg más oka is van annak, hogy a nők parókát viselhetnek, és ezzel természetesen semmi baj sincs”
– írták.
Értjük már a lényeget?
Persze, a sok negatív kritikát csitítandó Dahl kiadója bejelentette, hogy az író „klasszikus” példányai is kaphatóak lesznek a cenzúrázottak mellett.
Kérdés, hogy meddig?
Rasszista James Bond
Nem meglepően Dahl-hoz hasonlóan Ian Fleming művei sem számítanak túl woke-nak. A PC-k szerint Fleming megfogalmazása helyenként túl rasszista a mai olvasó számára, mondjuk nem lennék meglepve, ha a Bond-lányok is új személyiséget kapnának. Nők helyett transznemű nők szerepelnének, vagy innentől kezdve férfiak is lehetnének „Bond lányok”. Csak őket „Bond-fiúknak” hívnánk.
Tök oké, nem?
A világ egyik legsikeresebb gyerekkönyvírója, RL Stine több mint egy tucat könyvét cenzúrázta – feltehetően – önként!
A Libabőr horrorsorozatának könyvei világszerte 300 millió példányban keltek el – ez a Harry Potter után a második legnagyobb példányszámban eladott könyvsorozat.
Stine újrakiadott regényei száz szerkesztést tartalmaznak: az „őrült” szót a „buta” szóra, a „ducit” a „vidámra” cserélték. Az egyik könyvből törölték a farkasfütyülésre való utalást, míg egy másikban szereplő karakter leírásából eltávolították a „mókuspofa” szót, mert sértő.
Tetszik tudni?
Az ilyen átírások aláássák azt, amiről az irodalom szól. A könyvek nem csupán lebilincselő történetek – hanem ablakok a múltba és a múltbeli gondolkodásmódokba. Tükrözik azt a kort, amelyben íródtak. Ezeket a szerzőket nem szabadna büntetni, vagy cenzúrázni azért, mert akkor éltek, amikor.
A baloldal szereti a „könyvtilalmat” a konzervatív gondolkodókra és a szülőkre fogni, akik közül sokan jogosan aggódnak amiatt, hogy a gyermekük milyen könyvekből fog majd tanulni az iskolában.
Ezek a viták azonban nem a szó szoros értelmében vett könyvek „betiltásáról” szólnak. A meglévő könyvek szavainak vagy szövegkörnyezetének alapvető megváltoztatása – vagy annak megakadályozása, hogy egyáltalán kiadják őket – sokkal alattomosabb.
Ha Roald Dahl és Ian Fleming most már szabad préda a gondolatrendőrség számára, mi akadályozza meg a cenzorokat abban, hogy legközelebb egy általad szeretett könyvet „javítsanak” ki?
