Zrínyi Miklós

Ha a mindennapi életben használt anyagainkat összehasonlítjuk a kétségkívül sokkal tökéletesebb biológiai anyagokkal, megállapíthatjuk, hogy igen nagy különbség van közöttük. Ipari anyagaink többnyire kemények, merevek és szárazak, a biológiai anyagok nagy többsége pedig lágy, rugalmas és nedves. Egy másik lényeges különbség az, hogy az élő anyag a környezetével aktív kapcsolatban van, annak változásaira gyorsan reagál. A technikában használt anyagok túlnyomó részét pedig a passzív környezeti kapcsolat jellemzi. Önként adódik az a kérdés, hogy miért ne lehetne az aktív lágy anyagokat a modern technikában szélesebb körben alkalmazni.

Az utóbbi években megjelent egy új fogalom: az intelligens anyag. Az elnevezés az anyagtudomány egy olyan új területére utal, amely az anyag és közvetlen környezete aktív kapcsolatát igyekszik feltárni és kiaknázni. Elsődleges célja olyan szintetikus anyagok előállítása, amelyek előnyösen alkalmazkodnak a környezetből származó fizikai és/vagy kémiai hatásokhoz.

Környezetünkben se szeri, se száma a számítógéppel vezérelt készülékeknek, vagy a számítógéphez csatlakozó érzékelőknek. Kézenfekvőnek tűnik olyan anyagok kifejlesztése, amelyek a számítógéptől kapott információt megértik, majd tulajdonságaikat ennek megfelelően változtatják. A számítógéppel befolyásolható anyagi tulajdonságoknak határt szab az a kapcsolat, amit a számítógép és az anyag között létesíthetünk. Szabályozástechnikai szempontból elektromos vagy mágneses tér alkalmazása tűnik a legkézenfekvőbbnek. Ezeket a tereket ugyanis számítógéppel vezérelt elektronikával pillanatszerűen kelthetjük, változtathatjuk és megszüntethetjük. Ezek után már "csak" annak a kérdésnek megválaszolása marad, hogy milyen tulajdonságok befolyásolhatók az említett terekkel és milyen anyagokkal lehet ezt megvalósítani.