Milánó, az opera, a divat és a foci fővárosa

Vágólapra másolva!
Olaszország turistaparadicsom, tudjuk és közhely - akár nyaralni, akár síelni, akár kulturálódni vágyunk. Bármi legyen is a cél, a döntést nem ússzuk meg: milyen városokat nézzünk meg, és főleg, melyiket merészeljük kihagyni? Milánó az ország második legnagyobb városa, és pont attól különleges, hogy megvan benne minden, amitől ezt az országot imádni lehet. Csodálatos épületek, nyüzsgő utcai és kulturális élet, foci és divat minden mennyiségben; hatalmas terek és eldugott, hangulatos városrészek váltják egymást. Kicsit mégis más, itt ugyanis késsel és villával eszik a pizzát. Nyerj jegyet és repülj velünk az operák, a divat és a foci fővárosába!  
Vágólapra másolva!

Szállás, érkezés, a Dóm


Nagyvárosba készülünk, így aztán - rutinos utazóként - érdemes előre tájékozódni, milyen szálláslehetőségekkel számolhatunk. Döbbenetes mennyiségű hirdetést és ajánlatot találni az interneten, persze nagy részük megfizethetetlen - a négycsillagos hotelt csak a luxusra vágyóknak ajánljuk. A háromcsillagos hotelek többnyire 70-80 eurót kérnek egy szobáért fejenként, de nem kell megijedni a kétcsillagos szállodáktól sem, ha spórolni szeretnénk - itt akár 50 euró alatt is eltölthetünk egy éjszakát, és lehet, hogy nincs tévé a szobában, de egy ilyen városban talán ezt is kibírjuk.

A Bergamo repülőtéren landolunk, közel ötven kilométerre Milánó belvárosától. Két típusú busszal is utazhatunk: az Autostradale járatai félóránként közlekednek, mintegy 6-7 euroért visznek be minket a városba, nagyjából egy óra alatt. Olcsóbban kijövünk, ha egyből a visszafele útra is váltunk jegyet - de még olcsóbban, ha az Orio Shuttle busszal utazunk. Itt gyerekjegyet is kapni, igaz, az út picivel hosszabb, a retúrjegy viszont olcsóbb, mint az Autostradale esetében. Az Orio végállomása a milánói főpályaudvar.

A város szíve felé haladva már értjük, mitől más ez, mint a többi olasz város: a három-, és négysávos autópályák mentén festői vidék terül el, hirtelen magasodó felhőkarcolók, és külvárosi gyártelepek jelzik: egy iparvárosba igyekszünk. És valóban, aki meghitt olasz kisvárosra vágyik, az ne ide jöjjön. Milánó az olaszok szemében a "legeurópaibb" város, az individualzimus és az üzlet fővárosa, mely mégis páratlan kulturális kincseket rejt, s a befektetők folyamatos térnyerése ellenére is rengeteget megőrzött történelmi örökségéből.

Milánó, Róma és Firenze mellett Itália harmadik nagy kulturális központja, a gazdaságilag legfejlettebb észak-itáliai régió egyik legfontosabb turisztikai célpontja is. Közvetlen vonzáskörébe a képző- és a zeneművészetek olyan tüneményes zarándokhelyei is beletartoznak, mint a Stradivari-hegedűk városa, Cremona vagy a híres Gonzaga-család ősi fészke és pompás palotájuk színhelye, Mantova. Aki hát szerelmese az olasz kultúrának, és megteheti, béreljen autót és járja be Lombardia legszebb helyeit.

De Milánó magában is "megér egy misét" - talán többet is. Például fantasztikus dómjában, az északi gótika főművében, amely 61 méter széles homlokzatával, csaknem 160 méteres hosszával és 108 méteres csúcsmagasságával egész Európa egyik legnagyobb épülete. Tetején 153 fiatorony, külső homlokzatain több mint kétezer szobor gondoskodik jellegzetes, "szúrós" sziluettjéről. 1386-ban kezdték építeni és olyan ambiciózusan tervezték, hogy munka közben a gótikus csúcsívek többször beomlottak és már a 15. században nemzetközi építész-konzíliumot kellett összehívni, hogy a pilléreket megerősíthessék és az épületet befejezhessék. Mai állapotában csaknem 40 ezer ember (egy fél San Siro!) fér el a hatalmas, öthajós bazilikában. Látványa leírhatatlan, egész egyszerűen nem szabad kihagyni, az épületet ráadásul ingyen megtekinthetjük, csak a múzeumért kérnek belépőt.

Az Utolsó vacsora, a Scala, foci minden mennyiségben


Milánó másik fő attrakciója a S. Maria delle Grazie templom melletti, egykori dominikánus kolostor refektóriuma - ismertebb nevén Leonardo da Vinci Utolsó vacsorá-ja. Az épületben található freskó 1495-1497 között készült, melynek amúgy is fantasztikus népszerűségén sokat dobott Dan Brown Da Vinci-kód-ja, amelyben a Jézus jobbján ülő szakálltalan (mert még ifjú) János apostolt nőnek nézik. Hétfő kivételével a hét bármely napján, mintegy 6-7 euró fejében látogatható. Aztán - a Sforzák vára ( Castello Sforzesco) mellett - ott a Brera, Európa egyik legfontosabb képtára, benne Mantegna, Bellini, Veronese, Tiziano, Tintoretto pazar munkái - és Raffaello híres, korai Eljegyzés-e, amely még Liszt Ferencet is külön zongoradarabra ihlette (Sposalizio). Az Ambrosiana-könyvtár gyűjteményének büszkesége Caravaggio Gyümölcskosár-ja, az európai művészet első igazi csendélete.

S persze vétek lenne kihagyni a híres Scalát, Európa első számú operaházát, Verdi-múzeumával együtt. Nem egy szép épület, de a jó zenét behunyt szemmel is lehet élvezni. Arra viszont senki ne számítson, hogy csak úgy odamegy a pénztárhoz, és besétál az esti előadásra - készüljünk előre, pár héttel előre - az interneten keresztül azért lehet jegyet szerezni.

Milánót annak is csak ajánlani lehet, aki kevésbé kulturálódni vágyik, sőt, nekik való csak igazán. A divat fővárosának legelegánsabb boltjait az úgynevezett "divatháromszögben" találjuk, a Dóm, a Scala és a San Babila tér által felölelt belvárosi részen. Jegyezzük meg a Manzoni és a Vittorio Emanuele utcaneveket, itt az összes valaha hallott híres olasz tervező ruhakülönlegességeit megcsodálhatjuk. Armani, Gucci, Versace, és a többiek. Persze itt sem csak a legmagasabb árkategóriában vásárolhatunk - a Vercelli Avenue-t, vagy a Via Belfiore-t például végig megfizethető, és természetesen minőségi ruha-, és cipőboltok övezik.

Igazi nagyvárosban járunk, és ha épp nem magasodik mellettünk egy jól ismert épület, bizony könnyű eltévedni. Aggodalomra semmi ok - a tömegközlekedés nem csak, hogy jól működik, de általa a város is jól átlátható. 48 busz, 3 metró és 4 trolibusz szállítja az embereket, leginkább mégis a sárga villamosokat ajánljuk, egészen különleges hangulat utazni rajtuk, a Santa Maria delle Grazie-t is ezzel legegyszerűbb megközelíteni. Egy vonaljegy 4 euró, ez 75 percig, és egy átszállásra érvényes, 10 darabos gyűjtőjegyet alig 10, egynapos jegyet 3, kétnapos jegyet 5,5 euróért tudunk váltani.

És persze a foci, mindenek felett. Milánóban ez (is) szent ügy, a város két nagycsapata, az Internazionale és - Berlusconi szeme fénye - az AC Milan hetente váltják egymást a legendás San Siro, más néven a Stadio Giuseppe Meazza nyolcvanezres közönsége előtt. Ahogy a stadion előbukkan a város dzsungelében, már az lélegzetelállító.

Ráadásul a hétvégi bajnoki meccsekre lehet azért jegyet is kapni, 30 és 70 euro közötti árakon - felejthetetlen élményre számítsunk. Ráadásul itt az ősz, megkezdődtek a Bajnokok Ligája mérkőzései is - így hét közben, kedden vagy szerdán is megtelik az aréna. Ezekre a meccsekre már érdemes előre jegyet foglalni, és kicsit húzósabb árakkal számoljunk. Ha pedig egy meccs sem jön össze, a csapatok saját múzeumait ajánljuk, ezeket is a stadionnál találjuk.

Aki szeret utazni, és még nem járt Milánóban - ne habozzon. Egyik oldalunkon hatalmas Gucci áruház, két utcával odébb eldugott, középkori hangulatú sikátor terül, és persze hangulatos pizzériák minden mennyiségben. Történelmi emlékek és boltok tömegei váltják egymást, felhőrkarcolók és világhírű operaház magasodnak békében egymás mellett. Nincs még egy ilyen olasz város.