115. Szakács Mariann - Abu Dzabi, Egyesült Arab Emírségek

Vágólapra másolva!
Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat, illetve Magyarországon élő iWiW-felhasználókat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők azt a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön vagy hazánkban élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Ma Szakács Mariann válaszol Abu Dzabiból.
Vágólapra másolva!

Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
Kicsit több mint egy éve kerültem ide. Sokszor jártam errefelé az elmúlt évtizedben, és a sors úgy hozta, hogy tavaly ideköltözhettem tizenegy év angliai élet után. Ahogy megérkeztem Abu Dzabiba egy látogatásom alkalmával, öt percen belül beleszerettem a városba. Két hónapra rá összecsomagoltam mindent Londonban, és idejöttem. Azóta egy magán beruházási banknál dolgozom.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
Imádom, hogy süt a nap, imádom a tengert, és hogy öt perc alatt le tudok sétálni a partra. Imádom, hogy mindent házhoz hoznak ingyen, akár egy dobozos kólát éjfél után is, vagy egy Big Macet, ha éppen arra vágyom. Imádom hogy tágasak a lakások és van hely, imádom, hogy munka után akár éjfélig is nyitva vannak a boltok, és a nyilvános WC-kben állandó takarító személyzet van. Imádom a mecset imára hívó dallamát napi ötször, imádom a ramadánt és az Eid ünnepét, imádom a helyi férfiak és nők öltözetét, ahogy még a három-négy éves kisfiúk is a kandoorát (nemzeti öltözet) hordják büszkén, ahogy a sólyom madaraikat reptetik a hétvégeken. Imádom a kocsimat, hogy lehet száguldozni a szuper autópályákon, a 80-as tábla mellett 170-nél el lehet menni, nem büntetnek. Imádom az öbölbeli zenét, táncot, a vízipipát, az oud illatát, a sivatagot, a hegyeket, a völgyeket, az oázisokat, a decemberi esőt. Imádom a munkahelyemet, a főnökömet, a mellettem ülő tunéziai kolléganőt, a két emirátusi recepciósunkat - és még olyan sok mindent. Utálom, hogy nincs hely parkolni és fél órát kell körözni a ház előtt, hogy le tudjak állni, utálom, hogy állandóan bámulnak az emberek, és legszívesebben szeretnék láthatatlanná válni, utálom, hogy a munkások az utcán mindenki előtt vakaróznak, és ugyanezek a munkások megbámulnak. Utálom, hogy az emberek nem tisztelik más tulajdonát, és ha megrongálnak valamit, nem teszik jóvá, sőt még nekik áll feljebb. Utálom a hipokrata arabokat, akik szűz lányt vesznek feleségül a vallás nevében, közben meg örömlányokhoz járnak. Utálom, hogy ha azt mondják, öt perc múlva ott vagyok, az pontosan egy órát jelent, és ha valamit lemondanak, akkor fel sem hívnak, csak egyszerűen nem jelennek meg.

Mi hiányzik Magyarországról?
A tölcséres fagyi és a libamáj.

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
Minden, amit imádok.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
Az életszínvonal kétoldalú, vannak a nagyon szegények meg a gazdagok. Attól függően, ki melyik kategóriába tartozik, úgy látja a várost. Kívülről minden csillogó és pompás, viszont "szerkezetileg" omladozik (ezt most értem akár az épületekre, de akár a családokra, a társadalomra, akármire). Szerencsés vagyok, belelátok az emirátusiak családi körébe (is), és kijelenthetem, hogy nem boldogabbak, sem kiegyensúlyozottabbak nálunk, sőt. Hálát adok az Istennek minden nap, hogy Európában születtem és nevelkedtem.

Mennyibe kerül egy óra parkolás, buszjegy, mozijegy, egy sör, egy kávé?
A parkolás ingyenes (még), busz nincs, mozijegy 2000 forint, de a kalóz-DVD-k 600 forintba kerülnek, és a moziban mobiloznak az emberek, meg a kisgyereküket is hozzák, úgyhogy inkább kalóz-DVD-t vesz mindenki. Sör? Nem iszom alkoholt, de a múltkor láttam, hogy egy tequilakoktél 4000 forint volt az egyik hotel bárjában, kávé - frapuccino a Starbucksban 1000 forint.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?
Tegnap mondta a barátnőm, hogy havi 528 000 forintért vett ki egy kétszobás (nem tengerre néző) lakást (bútorozatlanul) a múlt heten. Évi 120 000 dirham (7 200 000 forint) a Khalidiya Streeten.

A jövedelmedből mennyit költesz magadra és mennyit tudsz félretenni?
Sokat költök magamra, jól érzem magam, majd spórolok a jövőben.

Azzal foglakozol, amivel mindig is szerettél volna?
Még mindig nem tudom, mit szeretnék csinálni. A munkaköröm az, ami mindig is volt.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Maga az élet lassabb, nyugodtabb, viszont naponta többször az ember, mint a vulkán kirobban, olyankor ezerszer idegesebb, mint bárhol máshol, az érzelmek vagy a csúcson vannak, vagy a mélyben. Ez a fent és lent számomra a legfárasztóbb. Mindenki frusztrált valami miatt, hamar felmegy az emberek pumpája, viszont néha semmit nem hajlandók csinálni, olyan nyugalmi állapotban vannak.

Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
Attól tartok, még drágább lesz a lakbér jövőre, már így is a megfizethetetlen határát súrolja, manhattani árakért lakunk Abu Dzabiban, és azért nem ugyanaz a kettő. Abban reménykedem, hogy csak lesz valahogy, és majd megoldódik ez a helyzet is.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Mindenki arról beszél, hogy milyen drága az élet. A autómosó ára augusztusban szimplán 50 százalékkal ment fel, és a fodrásznál is egyik hónapról másikra 20 százalékkal többet kértek el, és még sorolhatnám.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Nem olvasom a helyi újságot, mert felesleges, nincs benne semmi. Cenzúrázva van az egész.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
Az év felében a hőmérséklet miatt nem lehet az utcára menni vagy szabadban tartózkodni, a másik felében viszont minden lehetséges. A helyi fiatalok beülnek az autójukba, kétszázzal autóznak, és mikor kedvük van, megállnak. Vagy sólymot edzenek. Vagy beállnak a benzinkúthoz a kocsival, és ismerkednek, meg sms-eket küldözgetnek. Az itt élő külföldiek ha családosok, akkor a strandra járnak, vagy kirándulni a sivatagba, vagy csak pihennek. Az egyedülálló külföldiek beülnek a kocsiba, átmennek Dubajba, ott töltik az éjszakát, és reggel hatkor, míg felkel a nap, visszavezetnek Abu Dzabiba, és átalusszák a napot.

Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
Abu Dzabiban semennyi. Van a mall, meg van a mozi (hangos, túl hideg), még vannak éttermek meg bárok, de a bárokkal vigyázni kell, európai lány egy bárban csak egyet jelenthet, úgyhogy inkább nem járok bárokba.

Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
A gyerekeimnek legalább olyan színes életet kívánok, mint amilyen az enyém volt eddig. Nem szeretném, ha itt élnék le az életüket, bár szeretném, ha itt születnének meg, és ezt is megtapasztalnák, mert ez is nagyon csodálatos tud lenni. Az emberek nagyon keveset tudnak az öbölbeli emberekről, akik nagyon zárkózottak, és egy kívülálló csak felszínesen ismerheti meg őket, pedig a vallás és a kultúra egy olyan ötvözet képez itt, amihez még a fiatalok is foggal-körömmel ragaszkodnak. Sokat lehetne tőlük tanulni. Csodálom a szülők iránt érzett elkötelezettségüket, a gyerekek iránti szeretetüket és odaadásukat, ebből jó volna valamit továbbadni az én gyerekeimnek is.

<