113. Sipos Alexandra - Szöul

Az iWiW a világ körül című sorozatunkban külföldön élő magyarokat, illetve Magyarországon élő iWiW-felhasználókat keresünk meg a közösségi portál segítségével, hogy mutassák be ők azt a várost, ahol élnek. Minden nap egy újabb várossal - és egy újabb külföldön vagy hazánkban élő magyarral - ismerkedhetnek meg olvasóink. Ma Sipos Alexandra jelentkezik Szöulból.

Mióta, hogyan és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott?
Augusztus közepe óta élek Szöulban, Dél-Koreában. Egy ösztöndíj keretei között tanulok a Szung Kjun Kuan egyetem MBA képzésén, ami után nagy valószínűséggel Koreában kezdek el dolgozni. Szinte minden időmet kitölti a tanulás, a program nagyon intenzív, de igyekszem felfedezni a várost, az országot és a régiót is.

Hogyan mutatnád be 5-10 mondatban a várost/országot, ahol laksz, szerinted miben jobb, miben rosszabb?
Szöul egy magyarországnyi lakosságú város, ahol két, nagyon különböző kultúra, a koreai és az amerikai keveredik. Talán ezért olyan ellentmondásos itt minden. Bár a nagyvárosi emberektől nem várnánk, de kérés nélkül is segítőkészek, igaz, angolul szinte senki nem tud. Az ételek sótlanak, viszont nagyon csípősek, az emberek tolakodnak az utcán, a tömegközlekedési eszközökön, de mégsem sietnek, a lányok nagyon rövid szoknyát hordanak, mégis szégyenlősek. Az utcák tiszták, és az emberek sem szemetelnek, mégis a városban mindenfelé furcsábbnál furcsább szagok terjengnek, amihez az európai orr csak lassan szokik hozzá.

Mi hiányzik Magyarországról?
A családom, a barátaim, a magyar ételek, a saját konyhám. Ölni tudnék egy igazi pörköltért!

Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
A kimcsi (itteni savanyú káposzta, csak ez csípős), a hegyek, az itt kötött új barátságok.

Milyen az életszínvonal az itthonihoz viszonyítva? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?
Akár a föld alatt utazunk, akár egy étteremben ebédelünk, vagy betérünk bármelyik családi házba, a plazmatévé elengedhetetlen kellék. Akárcsak a mobiltelefon, amelyiken a tévé, a 3G és a videofon alapfelszereltség. A koreaiak nagyon szeretik a modern technikát, és áldoznak is rá. Eddig még nem láttam fél-profi fényképezőgépnél rosszabbat egy koreai kezében sem. Boldogok-e az emberek? Nem panaszkodnak, nem része a kultúrájuknak, de látszik rajtuk, hogy életvitelük erőltetett. A munkájuk az életük, a vállalat a családjuk. Ezt a hozzáállást a munkáltatók el is várják. Ha földrajzilag közelítjük meg a kérdést: a várost kettészelő Hangan folyó két különböző életszínvonalú területre osztja a területet. Az egyik a palotákkal díszített, szűk utcácskákkal barázdált, jellegzetes szagú észak, a másik az amerikai utcákra hasonlító, akár kétszer ötsávos, csillogó-villogó elegáns dél.

Mennyibe kerül egy óra parkolás, buszjegy, mozijegy, egy sör, egy kávé?
A valuták átszámolása nagyon egyszerű, csak el kell osztani a koreai árakat öttel, hogy megkapjuk a magyar értékét. Egy óra parkolás 500 won (100 forint), egy buszjegy 700 won (140 forint), a sör 2000 wonba kerül (400 forint), míg egy kávét 2500 wonért (500 forint) vásárolhatunk.

Mennyibe kerül egy kétszobás lakás havi bérlete a belvárosban?
Körülbelül 900 000 won (180 000 forint). A lakások bérlete elég magas, ingatlant vásárolni pedig a legtöbb fiatalnak elérhetetlen, így legtöbbször többen bérelnek egy apartmant. A lakások átlagosan kisebbek, mint Magyarországon.

A jövedelmedből mennyit költesz magadra és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?
A szállásomat fedezi az ösztöndíjam, így csak az étkezésre és a szórakozásra kell költenem. Általában utazásra és szórakoztató technikára költök.

Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna?
Egyelőre tanulok és felfedezek, legtöbbször - úgy érzem - értékes és hasznos tapasztalatokat szerzek. A munkáról, ami utána rám vár, még nem tudok nyilatkozni.

Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
Észre sem veszem, és eltelt majdnem az egész nap. Az élet teljesen más rend szerint zajlik. Délelőtt tanulás, majd egy kis pihenés, egy-két óra alvás, néha sport, majd tanulás hajnalig, akár hajnali négyig is. Soha nem vagyok egyedül, mindig van kivel vacsorázni, beszélgetni, kiszabadulni otthonról. A hétvége aktív szórakozással telik, és a hétköznapi jelentős alváshiány pótolásával.

Mitől tartasz, és mi az, amiben reménykedsz?
A koreai kultúrában nagyon fontos szerepet kap a kollektivizmus és a szenioritás, ami egy individualista társadalomból érkezőnek egyben tiszteletre méltó és nyomasztó is lehet. Tartok tőle, milyen lesz az életem, amikor el kell majd kezdenem dolgozni, fogom-e szeretni a munkám, a kollégáim, a főnök hogyan fog majd kezelni engem. Vajon túl hosszúak és monotonak lesznek a munkanapok? Remélem a legjobbakat, és felkészülök a legrosszabbra.

Mi most a legfőbb hétköznapi beszédtéma nálatok?
Diákként gondtalan életet élünk. Fő témáink az egyetem és a szórakozás körül forognak, szívesen merülünk bele közgazdasági elméleti vitákba.

Mi van a helyi újság címlapján, amikor ezt írod?
Sajnos még sokáig nem lesz olyan szinten a nyelvtudásom, hogy elolvashassam a helyi újságokat. Helyette inkább a magyar híreket és a Financial Timest olvasgatom, de ha jól tudom, Korea bemutatta saját készítésű androidját, válaszul a japánok fejlesztésére.

Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek?
A koreai nagyon sportos nemzet: hétvégenként rendszeresen összejárnak focizni, teniszezni, golfozni. A családosok autóba pattannak és kirándulnak, hegyet másznak. A fiatalok a hétvége közeledtével alig várják, hogy végre beülhessenek egy bárba megalapozni a hangulatot az egész éjszakán át tartó diszkóhoz.

Hányféle szórakozási lehetőséged van szombat este?
Szöulban sokféleképpen lehet élvezni az életet. Ha valaki olyan sokat dolgozik, mint a koreaiak, akkor megérdemli, hogy az utcán lépten-nyomon bárok, diszkók, játéktermek széles választéka táruljon elé. A városban a helyi látványosságok, mint a paloták, a csatorna és parkok mellett számos vidámpark és filmszínház is van. Ha valaki inkább a természetbe szeretne menekülni, annak jó hír, hogy fél óra buszút után már el is kezdhetik megmászni a környező csodaszép hegyek egyikét.

Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol te most élsz?
Egyelőre úgy gondolom, nem. Azt tapasztalom, az itteni gyermekek túlterheltek. Nem ritkaság, hogy éjjel tizenegykor vagy még később érnek haza a különórákról. A felnőttek hasonlóan stresszes életet élnek. Vannak még cégek, ahol szombaton is dolgoznak, a munkaidő pedig ritkán csupán nyolcórás.

<