I. Membránok az elősejtben
A legegyszerűbb élet mai modellje (a kemoton) három autokatalitikus alrendszerre épül: az anyagcsere-, a genetikai és a határoló alrendszerekre. Ne bolygassuk most, hogy milyen volt a korai Föld légkörének kémiai összetétele, vagy hogy elvben milyen energiaformák (villámlás, a Nap ibolyántúli sugárzása) indíthattak el olyan reakciókat, amelyek során nagy számban keletkezhettek egyszerű szerves molekulák és azok felhalmozódhattak a forró, híg őslevesben.
Animáció: Az őslevestől a membránokig
Az Ausztráliai Murchisonra 1969. szeptember 28-án becsapódott meteorit vizsgálatakor kiderült, hogy a benne talált aminosavak közül 6 fordul elő a földön, további 12 földön kívüli eredetű. Tények tömege bizonyítja, hogy a legkülönbözőbb lipidféleségek képesek önmaguk összeszerelésére membránná. Jó okunk van feltételezni, hogy az ún. elősejtek belső összetettsége minőségileg gyarapodhatott azáltal, hogy az elősejtet a külvilágtól egy szelektív áteresztőképességgel bíró lipidalapú hártya határolta el. A membrán megjelente kiutat jelenthetett a káoszból, amennyiben a szerves molekulák egy diszkrét halmazának a sejtmembránnal határolt őssejtben sikerült először menedéket találniuk. Ha valóban a membrán jelentette azt a "rendet", ami a "határt kiszabta", akkor a membránokról már a Rigvéda himnuszok szerzőinek is tudomása lehetett.
A teremtés himnusza (részletek)
Az élet még nem vált el a haláltól,
egymásban pihent a nap és az éjjel:
lélegzés nélkül lélegzett magától
az Egy, és magányát dobogta széjjel.
Fekete volt minden, mint mikor éj van,
az idő csak készülő óceán volt:
s ekkor az Egy, mely ott aludt a héjban,
áttüzesedett s burkából kilángolt.
Megszületett a Szerelem, a lélek
magva és ura minden ösztönöknek;
nemlétig érő gyökerét a létnek
ma is a vágyban keresik a bölcsek.
És mikor a rend a határt kiszabta,
mi volt alul: és mi került fölébe?
Itt vak álmok, ott erők forradalma,
lent bomlás, fent a formák büszkesége.
Megtudtak-e mást is, akik kutattak?
A titkokat bejárni volt-e szent ész?
S ha istenek is csak azóta vannak,
ki mondhatja meg, mi volt a teremtés?
(fordította: Szabó Lőrinc)