Ezt a túrát senki ne csinálja utánunk!

Tervezgettük egy ideig, végül néhány nappal a Balaton-átcsúszás után magánszervezésben túráztunk át a Balatonon Balatonarács és Zamárdi között. Olyan napot kerestünk, amikor már nincs vad hideg, de a jég még biztosan nem kezd olvadni, így esett a választás január 31-re. Meleg azért nem volt, mínusz négy fölé nem ment a hőmérséklet, ráadásul meglehetősen ködös volt az idő, így a tó közepén egyik irányban sem láttunk szárazföldet, csak jeget és havat, míg el nem nyelte azt is a szürkeség. Még szerencse, hogy volt nálunk tájoló. 

Fontos leszögezni, hogy ezt a túrát senkinek se jusson eszébe utánunk csinálni. A Balatonon a kijelölt területeken kívül mászkálni és csúszkálni tilos és életveszélyes. A tavon rendszeresek a rianások, bár

több hétig tartó mínusz tíz fok alatti hőmérsékleten már a rianások is befagynak.

Ráadásul ez nem könnyű túra: Arács és Zamárdi között majd 9,5 kilométer széles a tó, az útviszonyok pedig nem mindig ideálisak.

Kell a kondi a jégen kocogáshoz

Mind fizikailag, mind mentálisan felkészültnek kell lenni. Nagyon veszélyes is lehet, ha két kilométerre a parttól pánikba esünk attól, hogy a talpunk alatt három méter mély tó van, segítség pedig bizonyosan nem érkezik, ha baj történik.

Forrás: F. Szabó Emese

Szabadbattyánig autóval mentünk, majd vonattal csattogtunk le Arácsra. Azért választottuk ezt a kiindulási pontot, mert itt még elég széles a Balaton – öt kilométerért nem veszünk futóruhát –, de ha unjuk bámulni a csak nagyon lassan közeledő déli partot, akkor gyönyörködhetünk Tihanyban.

Füredet hanyagolni akartuk, ott azért nagyobb a tömeg, kérdőre vonhattak volna bennünket, mit is csinálunk. A terveinkben az szerepelt, hogy egy órakor lépünk jégre, Zamárdiban pedig felülünk a négy órakor érkező vonatra, ami visszavisz a kocsihoz Szabadbattyánba.

Forrás: F. Szabó Emese

A partközelben néhányan csúszkáltak, de a kutya sem figyelt arra, hogy két figura futónadrágban, hátizsákkal elindul befelé.

Szöges cipőben nagyon könnyű volt futni a sima jégen,

olyan érzés volt, mint egy keményre taposott erdei út. A jégen messze benn állt egy figura, a jégszörfösöket fotózta. Jó ideig igazából fel sem fogtuk, mire vállalkoztunk. De amikor a fotós férfi már csak gyufaszál méretű kis bábu volt, vettünk egy nagy levegőt. Ekkor kezdődött az igazi túra.

Forrás: Szabó F. Emese

Para az első rianásnál

Az elő két kilométert viszonylag gyorsan letudtuk, a jég sima volt, csodás élmény volt rajta futni és csúszkálni. A társamon nem szöges cipő volt, így ő ki tudta használni a síkosságot. Fura volt megszokni, hogy a jég messze nem homogén: hol érdesebb, hol teljesen sima, színe a mélyszürkén át a hófehérig váltakozott.

Kicsit paráztunk is egy-egy sötétebb rész előtt, de sehol sem volt még csak jele sem annak, hogy vékony lenne a jég. Egy helyen egy kutya lábnyomait fedeztük fel a jégbe nyomódva, valószínűleg a felszín kásás volt, amikor a blöki nyargalászott itt.

Forrás: Szabó F. Emese

Az első rianást lassan és óvatosan közelítettük meg. Cikkcakkban futott végig a jégen a repedés, de tökéletesen be volt fagyva. A repedések vagy egymáshoz szorulva fagytak össze, jégtarajokat képezve a rétegek között, vagy egymástól 10-40 centire álltak meg. Ezeknél a repedéseknél a két tábla fehér vagy egészen világos színű volt, a rés pedig Balaton-színű: türkiz vagy kék. Ezek a türkiz részek ugyanúgy be voltak fagyva, csak teljesen áttetszőek voltak.

A sima felület után a tó középső szakaszán szaporodni kezdtek az akadályok.

Először úgy nézett ki, mintha ezernyi medúza fagyott volna a jégbe: húszcentis fehér korongok sorakoztak végig. Később ezek a korongok ki is bukkantak a jégből, vélhetően a félig befagyott, majd összetöredezett darabok fagyta be újra.

Forrás: F. Szabó Emese

Ahol nagyobb volt a hullámzás, és lassabban fagyott be a tó, ott egyre inkább kiemelkedtek és feltorlódtak ezek a darabok, esetenként olyan volt, mintha a hullámok egy az egyben megfagytak volna. Máshol meg gigantikus rakott krumplira emlékeztetett a látvány: a krumplikarikák kikandikáltak a tejfölréteg alól.

A végén jött a veszélyes rész

Ezek a részek sokkal nehezebben járhatók, hiszen semmilyen vízszintes felület nem volt, néhol egészen fárasztó volt a bukdácsolás. Itt mutatkozott meg a sima talpú cipő hátránya, hiszen

a ferde felületű jégdarabokon nem lehetett megmaradni.

Kicsivel jobb volt a helyzet azon a rövid szakaszon, amelyet félig hó fedett: itt akár futni is lehetett. De aztán ismét jött a rakott krumplis rész, gyakorlatilag végeláthatatlanul. Tihanyt esélyünk sem volt látni, csak a part sziluettje rajzolódott ki a ködben.

Forrás: F. Szabó Emese

A fehér krumpliszeletek között néhol kis jégfolyosók vezettek, azokon jól lehetett közlekedni. Amikor már egészen közel volt a part és a zamárdi sétány, egy korábban nem látott akadálypálya következett. Úgy egy kilométerre voltunk csak a végétől, de ez volt a legnehezebb szakasz – annyira, hogy ha délről indultunk volna északnak, alighanem visszafordultunk volna.

A jégbe ugyanis ezernyi élére állított kisebb-nagyobb tábla volt befagyva.

Voltak egészen kicsik is, ezek néhány centire emelkedtek csak ki, de akadt egészen brutális méretű is. Ezek a törött táblák párhuzamosan rendeződve sorakoztak egymás mellett és mögött, nagyon nehéz volt haladni köztük. Az esés itt életveszélyes lehetett volna – szerencsére egy sima taknyolással megúsztuk – hiszen egy-egy tarajos tábla akár csúnya törést vagy egyéb durva sérülést is okozhatott volna.

Forrás: F. Szabó Emese

Ezt a részt nem lehetett kikerülni, végeláthatatlanul húzódott végig a parttal párhuzamosan. Szerencsére nem volt annyira széles, így kisebb szenvedés után átevickéltünk.

A vége igazi örömcsúszka és futás volt.

Ekkor már nagyon fáztunk, mert a kezdetben alig érezhető szél eddigre már érzéketlenre fagyasztotta az arcunkat. Amint kiértünk a partra, kerestünk egy krimót, és betoltunk egy pizzát a vonatút előtt. A 9,3 kilométeres jégtúrát két óra 11 perc alatt teljesítettük. Klassz volt, de mások tényleg ne csinálják utánunk.

A 9,3 kilométeres jégtúrát két óra 11 perc alatt teljesítettük Forrás: F. Szabó Emese