Szabolcs-Szatmár-Bereg megye legnyugatibb csücskében vagyunk. Az 1880–1885 között épült romantikus kastély gróf Andrássy Gyula megbízásából, Meinig Arthur tervei alapján épült.
Aki valaha járt Franciaországban. és akárcsak egy Loire menti kastélyt is látott, azonnal észreveszi a hasonlóságokat.
Andrássy gróf az 1848/49-es szabadságharc után emigrációban Franciaországban élt.
Tudta, hogy egyszer ő is építtet egy olyan kastélyt, amelyből arrafelé rengeteget látott. A gróf, Andrássy Gyula élettörténete sem mindennapos, ezért ez is megérdemel egy bekezdést.
A szabadságharcban való részvétele miatt 1851-ben – távollétében – halálra ítélték, és jelképesen fel is akasztották. Ekkor éppen Párizsban töltötte száműzetését, ott nevezték el „szép akasztottnak”.
Andrássy Gyula ugyanis korának egyik legszebb férfiúja volt.
Egyes pletykák szerint a későbbiekben Erzsébet királyné (Sissi) számára sem volt közömbös. 1857-ben hazatért, majd a kiegyezés előkészítésén munkálkodott. Tíz évvel később már ő volt Magyarország miniszterelnöke, aki Ferenc József fejére tette a koronát. Majd közös külügyminiszterként vett részt Magyarország és a Monarchia sorsának alakításában.
Egy hónap alatt ez a második olyan kastély, amelyben a számmisztika jelentőségével találkoztam. Néhány héttel a tiszadobi kirándulás előtt a Békés megyei Szabadkígyóson jártam, ahol a Wenckheim-kastély számokkal átszőtt misztikus világába csöppentem. A szabadkígyósi épületben az ottani tulajdonosok – Wenckheim Krisztina és Wenckheim Frigyes – kívánságára a komplexum négy épületből állt, a négy évszakot megjelenítve.
Az 52 dupla szárnyú ajtó az év 52 hetére, a 365 ablak az esztendő 365 napjára utalt.
A kastélynak összesen 12 bejárata van – egy év 12 hónapból áll. A számmisztika vége, hogy a grófi házaspárnak összesen 7 gyermeke született.
Tiszadobon nem volt ennyire bonyolult a történet. Itt a négy évszaknak megfelelően négy bejáratot építettek.
A tizenkét torony az esztendő tizenkét hónapját jelképezte.
A kastélynak 52 szobája van, az ablakszemek száma pedig 365.
Mielőtt elmerültem volna az épület belseje kínálta gyönyörökben, alaposan végigjártam a kertet és a parkot. Erdők, a Tisza holtága, nagyszerűen rendben tartott, labirintusra hajazó kert és az ártér adta meg a természet alkotta táj nagyszerűségét. A bukszuslabirintus külön szám, nem utolsósorban minden idelátogató gyermek kedvence.
Ezt a kertet Fadrusz János tervezte, a közepén álló Leányszöktetés elnevezésű szobor szintén csodálatos.
A második világháborúig a kerten keresztül egy ösvényen át lehetett eljutni a Tiszáig.
Ezt a nyiladékot 1945 után növényekkel ültették be, így korábbi szerepe megszűnt. A kert bejárása után mentem (volna) be az épületbe, de nem volt nálam elég készpénz. (Kártyás fizetési lehetőség nincsen a tiszadobi Andrássy-kastélyban.)
A falu könyvtára mellett lévő bankautomata persze pont ezen a napon nem működött, így a Tisza felett megépített pontonhídon a Borsod megyei Tiszalúcon lévő másik automatából tudtam pénzhez jutni.
Az épület első tragikus története 1918-ban esett meg. A nagykastély kapuját fegyveres katonák törték be.
A bent lévő bútorok nagy részét összetörték, az ablakokat kövekkel zúzták be.
A méregdrága velencei tükrök, a különféle szobrok, kerámiák, csillárok mind-mind elpusztultak.
1918 után ifjabb Andrássy Gyula gróf (akinek édesapja 1890-ben halt meg) soha többet nem látogatta meg a család kedvenc kastélyát. Hogy az épület nem lett teljesen az enyészeté, az annak volt köszönhető, hogy 1950 és 2007 között gyermekvárosként üzemelt.
A könyvtárban járva egészen elképesztő történetet mesélt el a látogatókat kísérő idegenvezető. Amikor az első világháború végén a kastélyt kirabolták, a roskadásig megrakott szekerek nem tudtak a mély sárban elindulni.
Ekkor a könyvtárban lévő köteteket rakták le az útra.
A szorosan egymás mellé pakolt könyveken már el tudtak indulni a szekerek.
Az épületbe belépők azonnal megcsodálhatják a főbejárat fölötti Andrássy-címert, míg a padlózatban márványmozaikból elkészített oroszlán pihen. Külön érdekesség, hogy ha a látogatók a gyönyörűen kivitelezett falépcsőkön felmennek az emeletre, és onnan néznek le, sokkal nagyobbnak látják ezt a márványoroszlánt, mint amilyen valójában.
Ez azonban csak optikai csalódás.
Az oroszlán a hatalmat és az erőt jelképezte.A falakon gazdag fegyvergyűjtemény függött, a termekben pedig lovagi páncélokat helyeztek el.
Áthaladtunk az egykori báltermeken, amelyek a kastély földszintjén kaptak helyet. A mellettük lévő lovagteremmel egybenyitva itt tartották a főúri bálokat.
Most pedig időutazásra hívom önöket. Ki más tudná hitelesebben elmesélni nekünk, milyen volt az élet ebben a csodálatos épületben, mint Andrássy Katinka – a későbbi Károlyi Mihályné –, Andrássy Gyula miniszterelnök unokája. Az Együtt a forradalomban című naplókötetében így írt Tiszadobról.
„Nagyapám, idősebb Andrássy Gyula választotta ezt a helyet és házat ide. Én a Holt-Tiszára néző, világoskék damaszttal kárpitozott kerek toronyszobában születtem – írta visszaemlékezéseiben Andrássy Katinka. – Tiszadobi estéink programja többnyire az volt, hogy anyánk felolvasott nekünk. Tiszadob amúgy nem esett messze a Hortobágytól, a nyarak pedig rettentően forróak voltak ezen a vidéken.
Az eső nagyon ritka, de ha mégis megeredt, mintha manna hullott volna az égből.
Nekem Tiszadob az örök napsütést jelenti; fekszem a függőágyon, körülöttem mozdulatlanná dermedt az egész világ, néma minden, csak a láthatatlan szöcskék ciripelését lehet hallani.”
„Vagy ott üldögéltem a toronyszobám kis erkélyén, kitárult előttem a hatalmas panoráma, a távolba vesző tokaji hegyekkel.
A sötétzöld tölgyesekkel, a mozdulatlan, regényes tóra emlékeztető Holt-Tiszával.
A nyugati látóhatár felé tekintve a nagy messzeségben ott van Budapest – ezt persze nem látom. A fenyőfák közül kibukkanó sétány jobbra-balra kanyargó szalagját figyeltem, mikor tűnik fel a golfpálya mellett a nagy fehér Mercedes autó.”
Talán ebből a rövid memoárból is kitűnik, hogy az Andrássy család egyszerűen imádta Tiszadobot. Ebben a tekintetben hasonlítottak a Tisza családra, amelynek a Békés megyei Geszten volt a kastélya. Ugyanakkor idősebb Andrássy Gyula utolsó éveit nem itt, hanem a tőketerebesi kastélyban töltötte. Feleségével együtt ott temették el őket.
A felújított tiszadobi Andrássy-kastélyban mára csak az emlékek maradtak meg. Aki erre jár, azonnal belecsöppen a 19. század utolsó éveinek főúri világába, miközben szinte megérinti a látogatót a magyar történelem néhány viharos évtizede.
A gyönyörűen felújított Andrássy-kastély megtekintése miatt érdemes elindulni a Szabolcs nyugati végére.
Bár magam Tokaj felől a girbegurba országutakon érkeztem, ennél egyszerűbb útvonal is akad. Az M3-as autópályáról Polgárnál letérve Tiszagyulaháza érintésével egy 1994-ben átadott úton is megközelíthető a kastély.