A történet a Blaha Lujza tér melletti Népszínház utcában kezdődött. Mindössze két megállót mentem a 28-as villamossal, hogy megérkezzek a Teleki László térre.
A piaccal szemközti felújított térrészen három olyan szobor is van, amely a villamosból is jól látható, ezek mindenképpen megérdemlik a figyelmet.
A névadó, gróf Teleki László egy padon ült. Az invitáló ószeres a villamosmegálló felé nézett. A lámpagyújtogató a létrán állva végezte munkáját, mellette hűséges kutyája követte minden mozdulatát. A kis területen felállított három szobor különleges hangulatot kölcsönöz a térnek – még akkor is így van ez, ha az erre járók rájuk se bagóztak. Szerintem egyszerűen megszokhatták a jelenlétüket.
Teleki gróf szobra mellett hagytak annyi helyet a padon, hogy bárki odaülhessen mellé egy fotó erejéig. Gyerekként sokszor megfordultam a téren lévő piacon, amelynek egyik híres zöldségese volt Vadász Viktor.
Nem állítom, hogy ez volt Budapest legszebb tere – ez ma sincs így.
De jó látni az igyekezetet, amely arra irányult, hogy valamit kezdjenek Józsefváros egyik kultikus területével. Kultikussá a piac tette, amelyet szintén felújítottak. A tér már a 18. században jelentős szerepet játszott Pest életében.
Az addig falusias jellegű területet ekkor kezdték el átalakítani. Egyébként a 18. században állatvásárokat tartottak a Zsibvásár téren, amely 1873 óta viseli a Teleki nevet. Nézzék meg a szobrokat, érdemes.
Innen újra a 28-as villamossal haladtam tovább, majd negyedóra múlva a kőbányai Szent László téren szálltam le. A villamosos túra második állomása a téren magasodó gyönyörű templom volt, amely Budapest egyik legszebbje, ennek ellenére méltatlanul kevés figyelmet kap.
Talán azért, mert Kőbányán van, vagy mert minden túraútvonalból kiesik.
Mindig azt mondom, ha ez a templom Budán állna, csodájára járnának az emberek. De nem ott áll, hanem itt, ráadásul az ajtaja is zárva volt. Kedd délelőtt nem lehetett bejutni, maradt a kívülről rácsodálkozás.
Kőbánya legismertebb nevezetessége előtt álltam. A Szent László-templom Magyarország 26. legmagasabb építménye, tornya 83 méter magasra nyúlik fel.
Tervezője Lechner Ödön volt, 1894-1899 között épült.
A második világháborúban aztán súlyosan megrongálódott. A teljes felújítás 1974-től kereken húsz éven keresztül tartott. Jelenleg várólistán van – az UNESCO világörökségi listájára szeretne felkerülni.
Erre mondom azt, hogy rendben van. De azt is, hogy egy ennyire gyönyörű alkotást érdemes lenne megnyitni a nagyközönség előtt. Azt is értem, hogy kedden délelőtt nem sok turista jár erre, de ha csak egy nem tudja belülről megnézni, máris egy csalódott emberrel lesz több. Ebből születnek meg a különféle értékelő oldalakon megjelent negatív hangvételű bejegyzések. (A keddi napokon 15-17 óra között van nyitva a templom. A többi nap nyitvatartásáról a kifüggesztett cédula tájékoztat.) Pedig a monumentális belső térben kétezer ember tud leülni, imádkozni, vagy éppen koncertet hallgatni.
Turizmust bezárt templomokkal nehéz csinálni.
A többes szám nem véletlen, mert a kirándulás harmadik állomása is egy templom lesz, amelyet szintén zárva találtam.
A Szent László térre érkezett 3-as villamossal negyedóra alatt jutottam át az Ecseri útra, ahol szintén egy remekbeszabott templom előtt kanyarog a villamos.
Lisszabonban egy ilyen képkompozíció képeslapokra kerül, itt természetesnek vesszük.
A forgalmas Üllői út, Ecseri út kereszteződésében nehéz olyan helyet találni, ahol ezeket a képeket elkészíthetjük. A zárt templomba pedig nem nehéz, hanem lehetetlen bejutni. Kőbányával ellentétben itt semmiféle írás nem tájékoztatott arról, hogy mikor lehetne az egyházi épültet belülről megtekinteni. A Szent Kereszt-templom küszöbét sem léphettem át.
Külső-Ferencvárosban a múlt század húszas éveiben merült fel először igény arra, hogy szent hely létesüljön. 1929 októberében történt meg az alapkőletétel, majd tizenegy hónappal később a hívők már birtokba is vehették a Szent Kereszt-templomot. Viszonylag fiatal tehát ez az épület. Kezdetben az órái mindig ugyanazt az időt mutatták, hiszen a számlapok mögött nem volt óraszerkezet.
Továbbra is a 3-as villamossal utaztam, a Határ út és a Nagykőrösi út sarkáig. Itt szálltam át az Pesterzsébet felől érkező 52-esre, majd annak végállomásán, a Határ úton az 50-esre váltottam. Ezzel csattogtam a XVIII. kerület egyik lakótelepéig. Fülemben csengett szerkesztőm mosolyogva feltett kérdése:
mit tudok majd az olvasóknak megmutatni Budapestnek ezen a részén?”
Hogyhogy mit? A Lakatos-lakótelep filmsztárrá lett pingvinjeit. Az 50-es villamosról a Kemény Zsigmond utcai megállónál kellett leszállnom, majd az Építő utca felé haladnom.
Pestszentlőrincen vagyunk tehát. Pingvin mama a játszótérre hozta a gyerekeit – ez jutott először eszembe ezt a szobrot látva. A Sirokon született Borics Pál a helyi kőfejtőben dolgozva tanulta ki a kőfaragó szakmát. A pingvincsaládot ábrázoló szobor az ő alkotása.
A művész Sirokról később Pestszentlőrincre költözött.
Amikor a hetvenes években a helyi tanács munkatársai úgy döntöttek, hogy a meglehetősen egyhangú lakótelepet műalkotásokkal kell szebbé tenni, egyértelmű volt, hogy Borics szobra sem maradhat ki a sorból. Így kerültek ide ezek a pingvinek. Aranyosak, kedvesek, megérdemlik a figyelmet.
Már 1975-ben híressé váltak, hiszen az Utánam, srácok! című ifjúsági tévésorozatban is szerepeltek. (Akik nem hiszik el, kattintsanak a videóra – a filmben 24.15-nél jönnek ezek a kedves mészkő pingvinek.)
A pingvinszobor volt a budapesti villamoshálózatot igénybevevő kirándulás negyedik állomása. Az ötödikhez viszonylag sokat – majdnem másfél órát kellett utaznom.
Hiába, Budapest nagyváros, a villamosok meg olykor lassan poroszkálnak.
Az 50-essel visszamentem a Határ útra, az 52-essel a Nagykőrösi útig, majd onnan a 3-assal egészen Zuglóig, a Nagy Lajos király útig. A negyedik átszállás itt következett, a 69-es egészen Újpalotáig „repített". Hogy mit csináltam az újpalotai vásárcsarnok közelében? Túrám ötödik állomását, az újpalotai magasházat kerestem.
Tudták, hogy ez a legmagasabb lakóház a fővárosban? Sejtették, hogy már a védetté nyilvánítása is felmerült? Gondolták volna, hogy a panelrengetegben ez az egyetlen olyan ház, amely nem panelből épült? Ugye mennyire érdekes információk, amelyekről szinte sosem szól egy budapesti idegenvezetés.
Ez a ház egy év alatt, 1975-ben épült fel.
További különlegessége, hogy a tetején hatalmas víztartályok vannak, a házban pedig műteremlakások épültek. Ha valaki keresi, a Nyírpalota utca 71. szám alatt találja meg. Közvetlenül előtte meg ott kanyarog a 69-es villamos.
De térjünk vissza még egy pillanatra a víztartályokhoz. A köznyelv ezt az épületet Víztorony-házként is emlegeti, hiszen a lakások mellett gyakorlatilag egy víztorony is van az épületben. A 18 emeletes, hét centi híján 71 méter magas házat Tenke Tibor tervei alapján építették. Ha arra villamosoznak, mindenképpen álljanak meg egy fotóra, vagy egy kis csodálkozásra.
Kora délutánba hajlott az idő, amikor az innen nem messze lévő, Bádog Gundelként nevezett piaci etetőhelyhez érkeztem. Nem volt nehéz dolgom, a 69-es villamos a magasháztól a rákospalotai piacig vitt. A Tóth István utcánál leszállva kell egy kicsit előre gyalogolni, majd bal kéz felé, a piacra betérve megkeresni a Pléh Csárdát, akarom mondani, a Bádog Gundelt.
Amely Budapesten szintén kultikus helynek számít. Amikor arról hallottam, hogy a belvárosból menő ügyvédek, gazdasági szakemberek öltönyben-nyakkendőben csak azért villamosoznak ki ide, hogy ebben a bódéban egyenek, nem akartam hinni a fülemnek. Pedig ez egyáltalán nem túlzás.
Minden bizonnyal a Bádog Gundel az a hely, ahol Budapest leghatalmasabb húsait sütik.
Tulajdonosa Bábel István egy dolgot nem ismer – a kis adag fogalmát. Ha ide belépsz, hagyj fel minden reménnyel. A tányérról lelógó hús alsó hangon 80 deka, a hozzá kimért sült krumpli újabb fél kiló, a málnaszörp meg közel egy liter.
Ember nincs, aki ezt meg tudja enni. Ebből komplett családok laknának jól. A kompozíció 2480 forintba került. (Mögötte meg ott megy a villamos.) A Bádog Gundelt már a világhír is elérte. Bár a hely több mint negyedszázada létezik, igazából akkor lett mindenki előtt ismert, amikor Anthony Bourdain, a CNN száguldó gasztroriportere bemutatta a rákospalotai piac nevezetességét. De nem csak a CNN-ben, hanem a Szalontüdő című kisfilmben is szerepet kapott ez a múltból itt felejtett etetődoboz.
Szintén bemutatták már a CNN-ben a 2-es villamost, amelyet a világ egyik legszebb vonalvezetésű járata. Ez volt a kirándulás hetedik célpontja. A 69-essel elmentem az Erzsébet királyné útig. Az aluljárón átsétálva az 1-essel a Közvágóhídig villamosoztam, majd onnan jöhetett a 2-es. Itt csak nézelődni akartam, fényképeket készíteni a Duna mentén haladó villamosból, gyönyörködni fővárosunk szépségében. Örömmel jelentem, hogy nem voltam egyedül. A 2-esen rengeteg külföldi bámulta azt, amit én.
A Dunát, az azon ringó hajókat, a Lánchidat, a budai várat, a Gellérthegyet.
Azt szokták mondani, hogy ami ebből a villamosból nem látszik, azt nem is érdemes a fővárosban megnézni.
Ez persze túlzás, hiszen éppen ez a cikk vitatkozik a közhellyel. Az azonban tény, hogy Budapest 2-es villamosára méltán lehet büszke minden városlakó.
Három állomása maradt már csak ennek a túrának, ezek megtekintéséhez azonban át kellett mennem Budára. A 2-es végállomásától, a Jászai Mari tértől a 4-es erre kiváló választásnak bizonyult. Hogy a késő délutáni órán mennyien voltak, arról ez a kép mond többet minden szónál.
A Széll Kálmán téren először észak felé vettem az irányt. Az 56-ossal a Nagyajtai utcáig utazva érkeztem meg Gábor Áron rézágyújának monumentális emlékművéhez. Az 1980-ban emelt alkotás nem más, mint egy felrobbant ágyúgolyó.
Kiss Sándor szobrászművész készítette.
Az erdélyi származású legendás életű fegyverkovács mester tüzérségi őrnagyként szolgált Bem József tábornok seregében, és ágyújával végső csapást mért a cári seregekre.
A Gábor Áron rézágyúja kezdetű népdal is neki állított emléket. Halála pontosan jelképezte egész életét. Az Uzon és Kökös között zajló csatában az orosz tüzérség ágyúgolyója találta el. Mindössze 34 éves volt ekkor.
Innen pedig már csak az 56-os villamost kellett igénybe vennem, hogy eljussak a kirándulás kilencedik és tizedik állomásához. A kilencedikhez a XI. kerületben, a Gárdonyi Géza téren kellett leszállnom.
Az itt található Hadik kávéház (Bartók Béla út 36.) a magyar irodalmi élet egyik jeles központja volt. Karinthy, Kosztolányi, Déry és a kor más ikonikus művészeinek törzshelye ma is gyönyörű, ráadásul a ház, amelyben áll, elmúlt 100 esztendős.
A kávéház a múlt század húszas éveiben élte fénykorát.
Karinthy Frigyes rengetegszer megfordult itt, gyakorlatilag munka- és törzshelyének tekintette a Hadikot és más budapesti kávéházakat.
De Németh Andort annyira megihlette ez a hely, hogy könyvet is írt róla – az Egy foglalt páholy története című műve 1942-ben jelent meg, a történet pedig a Hadikban játszódik. Ahol ma is méltóképpen őrzik a múltat, elég csak a falon lévő képmontázsra pillantani. Szemünk az egykori törzsvendégek tekintetével találkozhat.
Az utolsó megálló, egyben végállomás – egy falusi utca Budapesten. Pontosabban Budafokon, a Savoyai Jenő tér tőszomszédságában.
A Péter-Pál utca Budafok egyik legrégebbi utcája.
Ide jöttem el az 56-os villamossal (a Savoyai téren kell leszállni), itt éreztem magam úgy, mintha falun járnék.
A hangulatos utca a 18. században épült meg, köszönhetően a németek betelepítésének. Mindjárt az első háza, a Péter-Pál utca 2. szám alatti épület a Czuba-kastélynak, amelynek tulajdonosa konyakgyárat hozott benne létre. A Péter-Pál utca arculatát meghatározzák a még meglévő műemlék épületei, a házak mögötti hegyoldalba mélyen benyúló pincék, amelyekben kiváló minőségi borokat érleltek.
Mivel Budafokon kiemelkedő volt a borkereskedelem, borházak alakultak ki.
Az utca hosszú szakaszán védett gesztenyefasorral szegélyezett árok húzódik. Benne voltunk már az őszben, a gesztenyefák leveleinek többsége lehullott.
A lemenő nap fényében a barna és a zöld levelek, a vastag törzsű fák, a kockaköves utca és a régi házak látványa tette felejthetetlenné ezt a kirándulást, egyben méltó lezárása is volt a napnak. Budapest tele van csodákkal. Mind-mind felfedezésre várnak. Akár villamossal is.
Villamosról-villamosra
28-as villamos: Blaha Lujza tér – Teleki László tér