Egy délelőtt a hetedik kerület oázisában

Ez a kép 2012-ben készült. A teret ma feltúrták, de hamarosan régi fényében ragyog

Az erzsébetvárosi Klauzál tér tele van meglepetésekkel. Sakkozó, vagy éppen kártyázó emberekkel, néhány ottfelejtett cégérrel, pár egykori híresség emléktáblájával. A hetedik kerület egyik oázisa – így is jellemzik ezt a teret, amelyet a legtöbben az itt található Vásárcsarnokról ismerhetnek. Riport a zsidó negyed közepén fekvő Klauzál térről, ahol mindig történik valami.

Péntek délelőtt tizenegy óra volt. A nap már alaposan felmelegítette a levegőt, amely a szűk utcákban szinte egymásba érő házak között még forróbbnak tűnt. A megszoruló meleg a Klauzál téren aztán „kitört”, és gyorsan eloszlott. A tér közepén lévő parkban az árnyat adó fák alatt sokan megpihentek.

Az egyik asztalnál kártyacsata dúlt, a játékosok mellett ott figyelt a kannás bor meg a kolbászos kenyér.

Egy fotó?”

„Rólunk?” – kérdezett vissza a zsugás, de már a nézéséből láttam, hogy ebből ma itt nem születik kártyás fotográfia.

Olimpiai bajnok és színművész is lakott a téren

Ha nem, hát nem. A Klauzál tér a zsugánál sokkal izgalmasabb hely. Elég csak körbejárni és a házfalakat szemügyre venni. A Klauzál tér 5. szám alatt lakott az 1936-os berlini olimpia bajnoka, a vízilabdázó Brandi Jenő. A kiváló sportoló a berlini olimpia idején huszonhárom éves volt.

1936-ban arany, 1948-ban ezüstérmet nyert az olimpián a vízilabdázó Brandi Jenő Forrás: Lantos Gábor

Azt viszont már kevesebben tudják róla, hogy tizenkét évvel később tagja volt az 1948-as londoni olimpián ezüstérmet szerzett magyar válogatottnak. Harmincöt évesen ez igazán szép teljesítmény tőle. Az meg szinte hihetetlen, hogy a ma is köztünk lévő, 91 éves Holop Miklós együtt játszhatott Brandi Jenővel a londoni olimpián.

Néhány házzal odébb Kézdy György emléktáblájába botlottam.

A táblát idén avatták fel. Kézdy 1988 és 1998 között, tíz éven keresztül lakott a Klauzál tér 2. szám alatti házban. Ám a legérdekesebb ház megtekintéséhez sétálnom kellett még pár percet. Sőt, ki is kellett lépnem a tér területéről, hogy megtaláljam a Dob utca 46/b épületét. A hírességek házát.

Itt élt az öngyilkosok himnuszának szerzője

Már a bejáratnál emléktábla tudtatta velem, hogy ebben a házban élt a világhírű zeneszerző, Seress Rezső, valamint Beamter Jenő, alias Bubi, a remek dzsesszmuzsikus.

A Szomorú vasárnap szerzője és Beamter Bubi egy emléktáblán Forrás: Lantos Gábor

Seress az egyik olyan magyar zeneszerző, akinek dala világhírű lett.

A Szomorú vasárnap című szerzeményét több mint száz nyelvre fordították le a világon.

Legendás muzsika ez, amelyet meghallgatva állítólag többen öngyilkosok lettek. Nem véletlen, hogy az öngyilkosok himnuszának is nevezik. A dallal kapcsolatban azonban több a legenda, mint a valóság. Egyes országokban – újabb legendák szerint – betiltották. A történetek kitalálói úgy mondták, hogy 1936-ban Magyarországon is, de erre semmilyen írásos bizonyíték nem áll rendelkezésünkre.

A hírességek háza a Dob utca 46/b alatt található Forrás: Lantos Gábor

Ami Beamter Bubit illeti, ő a szving legendás figurája volt. A Magyar Rádióban másfél évtizeden keresztül minden vasárnap együtt muzsikált kortársával, Tabányi Mihállyal, Magyarország első számú harmonikásával. Tabányi amúgy szerencsére még ma is köztünk van, a kiváló muzsikus idén ünnepelte 95. születésnapját.

Szinte hihetetlen, de Beamter olyan világsztárokkal lépett fel, mint Barbra Streisand vagy Frank Sinatra.

De Beamter és Seress mellett akadtak még híres lakói ennek a háznak. Képeik a lépcsőházban vannak, és ha éppen olyan szerencsénk van, hogy egy ott lakó elhagyja az épületet, akkor is megtekinthetjük őket. Vagy próbálkozzunk a 100-as kapucsengő nyomkodásával – az a gondnoké. Ebben a házban élt az LGT muzsikusa, Presser Gábor, a színművész Vadas Zsuzsa, a zongorista Orosz János és a színésznő Árvai Ágnes. Ezt onnan tudom, hogy egy lefelé jövő lakó kedvesen beengedett, bent aztán a gondnok vigyázó szemei kísérték minden lépésemet.

A színház leégett, a Vásárcsarnok megmaradt

Ezek után visszatértem a Klauzál térre. A tér környékét körbefogó utcák anno girbegurbák voltak, hiszen valamikor itt húzódott Pest külvárosa. Az helyi polgárok egy része kertes házakban lakott. Pest, Buda és Óbuda egyesítése után hamarosan megindult a bérpaloták építése.

1897-ben a piac mellett épült meg a Klauzál téri vásárcsarnok.

Amúgy a Klauzál tér első neve Stefans Platz volt, amelyet később István térre változtattak. A teret 1907-ben a reformkor nagy magyar politikusáról, Klauzál Gáborról nevezték el. A Batthyány-kormányban Klauzál földművelési, ipari és kereskedelmi miniszterként dolgozott. A dolog további érdekessége, hogy Szegeden is van egy Klauzál tér, mert az egykori politikus több évtizedig élt a csongrádi megyeszékhelyen.

Csak ezt az egy képet készíthettem el a csarnokban Forrás: Lantos Gábor

„Beépítése előtt a tér Pest egyik piszkos területe volt” – így emlékeztek meg az egykori források a Stefan Platz kinézetéről. Miklósy Gyula színigazgató, amikor meglátta ezt a teret, eldöntötte, hogy színházat épít ide. Elment a Városligetbe, és azt ott található gyermekszínház épületének fa- és vasvázát lebontatta, majd erre a helyre hozatta.

Így alakult meg az István téri színház.

Az avatóünnepségre 1872. október 30-án került sor. Miklósy az akkor már nagy sikerrel működő Nemzeti Színháznak akart konkurenciát teremteni, de ez a terve álom maradt csupán. A színház épületében 1874. január 2-án tűz ütött ki, és az épület leégett. Huszonhárom évvel később azon a helyen, ahol ez a színház állott, épült meg a Vásárcsarnok.

Ez a kép 2012-ben készült. A teret ma feltúrták, de hamarosan régi fényében ragyog Forrás: Flickr/ Alejandro Castro Martínez

A térre ültetett fák hamarosan növekedésnek indultak, így mára elmondható, hogy a Klauzál tér az amúgy kevés zöldterülettel rendelkező Belső-Erzsébetváros egyik üde színfoltja lett.

Elképesztő házak, itt felejtett cégérek

A Vásárcsarnokban – ki tudja miért? – tilos a fényképezés, így én csak egyetlen fotót készíthettem, miután szóban megszereztem az erre vonatkozó engedélyt. Ha a Klauzál tér felől áthaladunk a csarnokon,

Budapest egyik legromosabb házának homlokzatába botlunk.

Ez az Akácfa utca 49. szám alatti Fogasház, amelynek külső homlokzata egészen elképesztő állapotban van. Helyettem ez a kép többet mond minden szónál.

Ez a kép többet mond minden szónál. A Vásárcsarnok hátsó bejáratával szemben áll ez a ház Forrás: Lantos Gábor

Végül essék pár szó a téren megmaradt régi feliratokról, cégértáblákról. Számomra ezek közül három maradt igazán emlékezetes. Galser üveges és képkeretező mesteré, amely a tér egyik sarkán álló házon található meg. Kisebb nyomozás után kiderült, hogy a 19. század végén egy Glaser Ábrahám nevű üveges a közeli Holló utca 1. szám alatt tevékenykedett. Az 1899-es budapesti név- és címjegyzékben ezt a nevet találtam meg. Hogy a ma megmaradt tábla rá, avagy másra emlékezik-e, azt nem tudom megmondani.

Innen pár lépésre egy kárpitosmester bezárt üzletének tábláiban gyönyörködtem.

A tér ellentétes oldalán pedig az egykoron szebb napokat látott neonfelirat azt mutatja, hogy itt egy műhímző dolgozott. Ez a Klauzál tér 16. szám alatt lévő ház homlokzatán olvasható el.

A műhímző mester a régi Budapest egyik fontos embere volt Forrás: Lantos Gábor

A műhímző egykoron fontos embere volt a városnak. Nála lehetett például olyan zászlókat megrendelni, amelyekre a vevők kívánságára különféle feliratokat hímeztek. Bekukkantva az ablakon annyit láttam, hogy a belső helyiségekhez nagyon hosszú ideje nem nyúlhattak hozzá. Egy darabka ottfelejtett várostörténelem, egy valamikor szebb napokat látott mesterség mementója ez a ház.