Babákat simogattam a Mecsek erdejében

A legenda szerint két násznép vált kővé a Jakab-hegyen

Ha megérkezünk Kővágószőlősre, a hegyoldal sűrű erdejéből a Babás-szerkövek mosolyognak le ránk. Egyórányi túrázás után meg is lehet őket simogatni, miközben lábunk előtt hever a Mecsekalja, távolabb pedig feltűnik az Ormánság. Ennél is tovább haladva, rábukkanunk a Jakab-hegyi pálos kolostor romjaira, valamint a Mecsek legszebb kilátópontjára, a Zsongor-kőre. Ha pedig még ez sem volna elég, a leereszkedés után vár ránk Baranya megye és az ország egyik legszebb, Árpád-kori temploma Cserkúton. Egy olyan mecseki kirándulás riportja következik, amelyen az amatőr sziklamászók is tesztelhetik tudásukat. 

Ebben a túrában az a jó, hogy azok is teljesíteni tudják, akik messzebb laknak Pécstől. A budapestiek például a kora reggeli intercity vonattal (vagy autóval) a megyeszékhelyre érkezve könnyen eljuthatnak Kővágószőlősre, ahonnan ez a kirándulás indul.

A kocsit érdemes a falu polgármesteri hivatalánál hagyni.

Akik nem autóval jönnek, azoknak Pécsett a vasútállomástól tízpercnyi sétára eső buszpályaudvaron kell a Kővágószőlősig közlekedő autóbuszra váltaniuk. Az autóbuszok 60–80 perc sűrűséggel indulnak.

Darabokban vitték fel a hegyre a kőkeresztet

A Babás-szerköveket nyugodtan besorolhatjuk Magyarország természeti csodái közé. Nem rejtőzködnek, hiszen amikor a sétát elkezdtük, ott figyeltek ránk a szemközti hegy fái közül. Mintha csak hívogattak volna, hogy minél hamarabb látogassuk meg őket.

Kezdetben Kővágószőlős szőlőtőkéi között gyalogoltunk, és bizony a kerítésen túlnőtt édes szőlőszemekből jólesett enni egy kicsit. Az aszfaltos út hamarosan kövessé változott, majd

az egyre sűrűbb erdő bezárta fejünk felett az égboltot.

Az emelkedőn először a piros négyzet, majd nem sokkal később a piros kereszt, ezt követően pedig piros háromszög jelzést kellett követni.

Ezt a keresztet darabokban hordták fel a hegyre Forrás: Lantos Gábor

Az út meredeken vitt fölfelé, miközben a sűrű erdőben érdekes formájú fákat figyelhettem meg. Az egyik különösen megragadta a figyelmemet, mert a látványa rögtön eszembe juttatta azt a lengyel erdőt, amelyről korábban már mi is írtunk. A Szczecin melletti erdőségben rengeteg ehhez hasonló fa nőtt, itt meg kellett elégednünk ezzel az egyedi fatörzzsel.

Különös formájú fa a Jakab-hegyi erdőben Forrás: Lantos Gábor

Nem sokkal később jutottunk el a túra első pihenőpontjához, a Jubileumi kőkereszthez. Az 1934-ben megalkotott emlékművet a helyi fuvarosok darabokban vitték fel a hegyre.

Ott Bátor Károly helyi káplán szentelte fel.

Innen már látszanak a Babás-szerkövek, és nem is kellett sokat gyalogolnunk ahhoz, hogy megérkezzünk hozzájuk.

A koldus átka kővé változtatta a násznépet

De mik is ezek a szerkövek? Vörös színű, homokkőből létrejött sziklacsoport, amely első ránézésre valóban olyan, mintha emberek, emberarcok lennének. Az pedig, hogy a természet e különleges formájú képződményeihez legenda is tartozik, szinte már természetes. A történet szerint a Jakab-hegy alján két nagyon tehetős család élt a faluban. Egyszer mindkét család házába ismeretlen koldus tért be, hogy ennivalót, szállást kérjen magának. A gazdagok nem adtak neki, sőt, megverték, és messzire kergették a portákról. A koldus megátkozta őket.

Váljatok kővé, amikor a legboldogabbak akartok lenni”

– ezt kiabálta a megvert, megszégyenített szegény ember.

Messziről hívogatnak a Babás-szerkövek Forrás: Lantos Gábor

Mindkét gazdag embernek egy-egy lánya volt. A dolog úgy esett, hogy a két leány ugyanazon a napon ment férjhez. Az esküvő a Jakab-hegyi barátok templomában volt. Az első menyegző után a násznép lefelé jött a hegyről, amikor a második éppen felfelé tartott. A két násznép éppen ott találkozott, ahol a szakadék mellett a legkeskenyebb volt az út. A két dölyfös örömapa egymásnak kiáltozott. „Mi nem térünk ki előletek, tegyétek meg ezt ti” – kiáltotta a felfelé menő a lefelé jövőnek. A másik azt ordította, hogy ők bizony egy lépést sem tesznek ennek érdekében. Végül szinte egyszerre mondták: „Inkább váljunk kővé, de mi ki nem térünk.”

Ebben a pillanatban mind a két násznép kővé változott.

Azóta is ott állnak a hegyoldalban. Mögöttük, egy másik kő pedig a lovakat és a hintót jelképezi.

Itt van az amatőr sziklamászók paradicsoma

A Babás-szerkövek gyönyörű természeti látványosság. Az alattuk elterülő Kővágószőlős és Cserkút épületei, templomai csupán apró játék házaknak tűntek a magasból. A rövid pihenő után folytattuk az utat, amely az eddigieknél is nehezebbnek bizonyult.

Ezeken a sziklákon mászva jutottunk fel a hegytetőre Forrás: Lantos Gábor

A kék kereszt jelzést követve egy nagyobb emelkedő után hamarosan olyan helyre érünk, ahol az egymásra rakódott sziklákat kell megmászni.

Az út nem veszélyes, de az odafigyelés elengedhetetlenül szükséges.

Mielőtt ennek nekivágnánk, bal kéz felől a fák között rózsaszín kőfal emelkedik. Majd következik a sziklamászás. Ennek végén értünk fel a hegytetőre, ahol becsatlakoztunk az Országos Kéktúra dél-dunántúli részébe, annak is a negyedik szakaszába. A kék jelzésen először a Jakab-hegyi pálos kolostor romjaihoz sétáltunk.

Egy erdő melletti réten vannak a pálos kolostor romjai

Valamikor falu állt ezen a helyen. 1225-ben Bertalan pécsi püspök itt gyűjtötte össze a Mecsekben élő remetéket, és kolostort épített nekik.

Ez a kolostor több mint háromszáz évig szolgált a pálos szerzetesek lakhelyül.

1543. július 20-án Pécs török kézre került. A szerzeteseket elüldözték, a kolostor erdei rablók tanyája lett.

A Jakab-hegyi pálos kolostor romjai Forrás: Lantos-Deli Orsolya

A török megszállást követően, 1745 után papok és világiak vonultak el ide – szinte remeteéletet élve. 1782-ben a kolostort elkezdték kiüríteni, majd fokozatosan széthordták az épület jelentős részét.

Mára csak annyi maradt meg belőle, amennyit a restaurátorok feltártak.

Az egykori kolostorudvar közepéből kinövő fa, ha beszélni tudna, elmesélhetné az elmúlt évtizedek történetét. Hosszasan üldögéltem a kolostor megmaradt falai között, és azon gondolkodtam, milyen lehetett az élet errefelé. A közelben álló templom fával borított tetejére meredek létra vezetett fel, de a kiírás szerint felmászni erre veszélyes, úgyhogy ezzel nem próbálkoztam. A mellette lévő rendezett pihenőhelyen többen szalonnát sütöttek. Minden tiszta volt, és rendezett. Jó volt látni, hogy a turisták mennyire vigyáznak a Jakab-hegy környezetére.

A Zsongor-kőn állva fenséges a panoráma

A kék jelzésen visszafelé haladva következett a kirándulás fénypontja, a Zsongor-kő kilátójának megtekintése. A fákra szerelt táblák egyértelműen mutatják az utat. A kilátóhoz igen meredek, sziklába vájt lépcsőkön kell leereszkedni.

Fenséges a kilátás a Zsongor-kő teraszáról Forrás: Lantos Gábor

Itt sem árt az óvatosság, miként a kő szélén lévő teraszon sem. A Mecseki Egyesület – bármennyire is hihetetlen – már 1892-ben vaskorlátot szerelt fel ide. A vasrács az évek hosszú során jelentősen veszített szilárdságából. A korlátot most egy gyerek is könnyen meg tudja mozgatni. Éppen ezért senkinek sem tanácsolom, hogy teljes testsúlyával nekitámaszkodjon.

Támaszkodás nélkül is pazar kilátás tárult a szemem elé.

540 méterrel a tengerszint felett, ezen a természetes kilátón állva az ember nagyon kicsinek érzi magát. Ám a látvány minden fáradságot megér, és a turista elfelejti, hogy milyen nehézségek árán jutott fel ide. A naplemente innen rendkívüli látvány, de a hamar beálló sötétség miatt ennek megtekintését csak azoknak javaslom, akik megfelelő tapasztalattal és felszereléssel rendelkeznek.

Magyarország egyik természeti csodája, a Babás-szerkövek Forrás: Lantos Gábor

Visszafelé még megcsodáltuk a Zsongor-kő melletti remetebarlangot. Különlegessége, hogy homokkőben alakult ki. A hagyomány szerint egykoron egy pálos szerzetes lakott benne.

Egy másik hiedelem szerint az a lány, aki átbújik alatta, még abban az esztendőben férjhez megy.

A feleségem már elkelt, amúgy sem akart átbújni alatta, inkább megkezdtük az ereszkedést Kővágószőlős felé. Az út cseppet sem volt könnyebb, mint a felfelé mászás, viszont a késő délutánba hajló idő egyre szebb fényekkel vonta be az erdőt és az újra felbukkanó Babás-szerköveket. Mire Kővágószőlősre értünk, lassan ránk esteledett. Annyi időnk azért volt még, hogy a közelben lévő két templomot megtekintsük.

Szent György ül a lován, de hol van a sárkány?

A nagyobb a kővágószőlősi, amelyet Sarlós Boldogasszony néven ismerünk. A tornya a 13. századból maradt ránk.

A kővágószőlősi Sarlós Boldogasszony temploma Forrás: Lantos Gábor

Kisebb testvére, a cserkúti Árpád-kori templom tette rám a nagyobb hatást. A Keresztelő Szent János-templom az Árpád-kori építészet olyan csodája, amelyet minden erre járónak látnia kell.

Ezt a templomot már a 12. században elkezdték építeni.

A belépés nem egyszerű, de az ajtón lévő írás tájékoztat arról, kinek kell telefonálni.

Cserkút Árpád-kori temploma Forrás: Lantos Gábor

A templom kulcsának őrzője hamarosan megérkezett, és az ajtót kitárva szemünk elé tárult az újabb csoda. A falakon megelevenedett Szent György egy ló hátán, de a képről hiányzott a Szent Györggyel állandó kapcsolatban lévő sárkány.

Sárkányölő Szent György a sárkány nélkül Cserkúton Forrás: Lantos Gábor

A színes apostoli sorozat (a tizenkét apostol képeivel) ugyancsak magával ragadó látvány. A bizánci stílusú freskók képe sokáig benne marad az emlékezetünkben. A török megszállás, majd a Rákóczi-szabadságharc történései alaposan megrongálták ezt a kis templomot. A kőből felépített falak ugyan megmaradtak, de a sekrestyét lerombolták, a szentély teteje, a tető és a harangtorony beomlott.

Az 1725-ös helyreállítás során a freskókat lemeszelték.

Ennek köszönhető, hogy az 1968-ban megtalált és pár évvel később restaurált freskók megőrizték szépségüket.

A cserkúti Árpád-kori templom belülről Forrás: Lantos Gábor

A cserkúti templomban történt látogatás méltó lezárása volt ennek a remek napnak, amelyen a Mecsek csodái tárultak a szemünk elé. A közelgő ősz alaposan átfesti majd ezt az erdőt is, úgyhogy aki a sárgává színeződő levelek között akarják ezt a túrát teljesíteni, hamarosan nekiindulhatnak. Talán elhiszik nekem, hogy nem fogják megbánni.