616 perc alatt a főváros körül BKV-val

budapest körbe BKV-val
Az első busz a 14-es villamost pótolta
Vágólapra másolva!
Állandóan azt hallom, hogy Budapest közösségi közlekedése pocsék, megbízhatatlan. Kalandvágyból és kíváncsiságból elhatároztam, hogy utánajárok a dolognak, és körbeutazom a fővárost. Kizárólag tömegközlekedéssel, a városhatár legkülső íve mentén haladva. A menetidő meghaladta a tíz órát, de kipróbáltam a főváros egyetlen megmaradt kötélvontatású kompját, megnéztem egy gyönyörű budai kegytemplomot, és megvásároltam a kommunizmus utolsó leheletét. Kalandra fel!
Vágólapra másolva!

Reggel negyed hét. Álmos tekintetű, cigarettázó emberek társaságában állok a Rákospalota-Újpest vasúti megállónál. Gondolatban végigpörgetem a többórás munkával összerakott útitervet. Szinte fejből tudom már a sarokpontokat, tisztában vagyok azzal, hogy a 87-es busz napközben délelőtt csak óránként közlekedik, amikor tehát Gazdagrétre érek, nem hibázhatok. Vagy elérem a 10:32-es járatot, vagy ott dekkolok a Szomszédoknál egy órát.

Az első busz a 14-es villamost pótolta Forrás: Lantos Gábor

Tudom, hogy Csepel alsó végén komppal kelek majd át Soroksárra, és a felkészülés során az is kiderült, hogy utazhatok Budapest leghosszabb vonalon közlekedő nappali autóbuszjáratán, a 46-oson. Arra azonban kora délutánig még várni kell, most negyed hét múlt egy perccel, és máris itt van az első busz, amelyre felszállhatok.

Ez amúgy villamospótló, a 14-es helyett jár.

Irány Káposztásmegyer, Mogyoródi park.

Dugó van, már Békásmegyeren borul az eredeti terv

Keleten most bukkan elő a horizonton a nap, balra tőlem a hatalmas lakótelepi házakban sorra kapcsolódnak fel a villanyok a szobákban. Eszembe jut, hogy Sanghajban láttam életem legnagyobb panelrengetegét. A magyar konzul akkor arra kért, képzeljem el, mennyi víz fogyhat, amikor a 20 milliós városban reggel 6 és 7 óra között 9 millió ember egyszerre húzza le a vécét.

De ez itt Káposztásmegyer, nem Kína, egy korán ébredő, egészségesen élő ember fut el mellettem a betonon, átvágva magát a végállomás mellett hömpölygő cigarettafüstön. A 296-os autóbusz visz át a Megyeri hídon Budára, Békásmegyerre.

A felkelő nap fényében előttem a Megyeri híd Forrás: Lantos Gábor

Máris csalok picit, mert a busz néhány kilométer erejéig elhagyja Budapestet, de másképpen nem tudok átjutni Budára. A 296-oson ez az első reggeli járat. Amikor felkapaszkodom, a bepárásodott ablakok mögött néhány bóbiskoló utas néz rám üveges tekintettel. Őket nem izgatja a Megyeri híd, amelyet majdnem Chuck Norrisról neveztek el.

Aztán amikor meglátom a Szentendrei úton veszteglő kocsisort, tudom, hogy változtatnom kell a terven.

Eredetileg az Újmegyeri térről a 134-es busszal mentem volna a Szentlélek térig, de mivel a közúton áll a forgalom, a HÉV-et választom. Öt perccel hét előtt csikorogva érkezik meg az áramszedős zöld doboz, negyed nyolcra már Óbudán vagyok. Az eredeti tervhez képest pontosan húsz perccel korábban.

Állt a kocsisor a Szentendrei úton Forrás: Lantos Gábor

A Csalán utca, ahonnan a Ki nyer ma? is közvetített

A 29-es buszhoz sok gyerekkori emlék fűz. A Csalán utcában laktunk, ezért gyakran használtam az akkoriban a Kelemen László utca és a Kolosy tér között közlekedő járatot. (Ma már a Szentlélek tér és Hűvösvölgy között ingázik.) A budaiak szerint ez volt a város legmegbízhatatlanabb és legritkábban járó autóbusza. A vezetőknek nem volt könnyű dolguk, mert a Kapy úti és a Szerb Antal utcai emelkedő télvíz idején gyakran megoldhatatlan feladat elé állította őket.

Emlékszem, hogy az 1987-es óriási havazás idején a Csalán utcai megálló előtt akadt el az egyik 29-es, és két napig nem is mozdult onnan. A vezetője lezárta, és gyalog ment haza.

De a Csalán utca nem erről, hanem a 29. (na, tessék, már megint 29) szám alatti Bartók Béla Emlékházról nevezetes.

Szerintem ez Budapest egyik legeldugottabb múzeuma. (Érdekes, hogy Budapesten van egy másik Bartók Zeneház is, Rákoshegyen, de ez sem tartozik a közismert látványosságok közé. Viszont később elmentem mellette a 198-as busszal.)

Reggel Óbudán, a Szentlélek téren Forrás: Lantos Gábor

A honi zeneművészet óriásának a Csalán utcai volt az utolsó magyarországi lakhelye – 1932-ben költözött ide. S bár azt mondják, hogy ez az emlékház ma már az első számú találkozási pontja a világ összes Bartók-rajongójának, mégsem emlékszem arra, hogy sorok kígyóztak volna a bejárata előtt. Igazából az odabent tartott zongorahangversenyekről vált ismertté, bár anno néha napján a Kossuth rádió Ki nyer ma? című örökbecsű műsora is eljött ide, hogy innen közvetítse a 10 perces déli vetélkedőt.

Buda egyik legszebb eldugott temploma Máriaremetén

Nyolc előtt tíz perccel érkezem meg Hűvösvölgybe.

Ha a Gyermekvasút a BKK kötelékébe tartozna, most elmennék vele a Jánoshegyig,

onnan felsétálnék a Libegőig (ez már a BKK-é), aztán Zugligettől csak lenne valahogy. Ehelyett az 57-es busszal megyek egy kört, amely éppen nem lép ki Budapestről, hiszen a solymári elágazásnál fordul vissza a város irányába. A nap már magasabban jár, felhő sincs az égen, én pedig a máriaremetei kegytemplomnál szakítom meg először az utamat.

A csodálatos máriaremetei kegytemplom Forrás: Lantos Gábor

Az eredeti tervekhez képest húsz perc előnyöm van (kösz, HÉV!), a parkban magasba törő szent hely megállásra csábít.

A magas fák között rejtőzik Buda egyik legszebb temploma,

amely az ismeretlenség homályába burkolódzik. Pedig megérdemelné a nagyobb figyelmet, már csak azért is, mert minden bizonnyal ez volt az első olyan magyarországi templom, amelyet nem egy püspök, egy uralkodó vagy egy kegyúr, hanem a hívő nép építtetett.

1879-ben jött létre a Mária Remete Boldogasszony Kápolna Egylet, amely célul tűzte ki megfelelő kegytemplom építését.

Az egyletet főleg német ajkú óbudai és vízivárosi kisiparosok és szatócsok alapították.

A történet azonban ennél is érdekesebb. A 150 éves török hódoltság után a teljesen néptelenné vált területre német telepesek érkeztek.

Velük került a környékre Thalwieser Katalin, aki magával hozott egy Mária-képet, a svájci Einsiedeln búcsújáró hely kegyképének mását. A Mária-képet a környékbeli erdőségekben egy fára akasztotta, és ott imádkozott. Később egyre többen jártak oda imádkozni. A buzgó hívek a kőrisfán függő kép fölé egy kis fakápolnát építettek, ebből emelkedett ki később a jelenleg is látható kegytemplom.

Eddig tehát ezt az utat tettem meg:

Rettenetes állapotban van a fogaskerekű

Innentől kezdve viszont sietősre veszem a dolgot, mert két óra múlva Gazdagréten el kell érnem a 87-es buszt, a már említett okok miatt. Az 57-es autóbusszal visszadöcögök Hűvösvölgybe, majd a 61-es villamossal a Városmajorba. Régen ez 56-os volt, ismét felvillan a gyerekkorom, amikor a villamos második kocsijának ajtóit menet közben is ki lehetett nyitni.

A lépcsőn utazást nevezték a nyolcvanas évek kölykei tujázásnak.

De emlékszem arra is, hogy a Vadaskerti úttól Hűvösvölgyig csak egy vágányon ment a villamos, és a vezetők a Nagyhíd után pálcát cseréltek. Ebből tudták, hogy a fenti szakaszon van egy villamos, és addig nem indultak tovább, amíg a pálca fentről vissza nem érkezett.

Éhes vagyok, a János-kórháznál piac üzemel a régi 18-as végállomásának helyén. Bekapok valamit, de rohannom kell, mert a 60-as villamos 9:17-kor indul. 60-as villamos? Ismertebb nevén a fogaskerekű.

Érkezik a 60-as villamos, akarom mondani, a fogaskerekű Forrás: Lantos Gábor

A fogaskerekű tényleg rettenetes állapotban van. Csörög, ráz, zörög és nagyokat döccen. Megérné felújítani, már csak azért is, mert 1873-ban épült a pálya, és

az itt közlekedő, piros kocsikból álló szerelvény Budapest egyik ékköve lehetne.

Ma nem az, inkább a hegyikerékpárosok Mekkája, akik ezzel a járművel vitetik fel magukat és a bicajokat a hegyre, majd leszáguldanak onnan.

A menetrend ugyan azt írta, hogy 11 perc alatt a Svábhegyen leszek, de az Esze Tamás iskolánál öt percig várjuk a lefelé dülöngélő szerelvényt. Így az Adonis utcánál kiszállok, mert el kell érnem a 212-es buszt. Ezzel mennék a Kiss János altábornagy utcáig, de a járat kimarad.

Felismerem Lenke néni közértjét

Újratervezés. Érkezik a 21A jelű járgány. Ezzel irány a Kék golyó utca, ott felpattanok az 59-es villamosra, így érkezem meg a tervezett időben Farkasrétre, a Márton Áron térre. Itt szabadulok meg a pulcsitól,

most már minden perc számít.

Jön a 8-as busz, ahogy az a menetrendben meg van írva, ezzel megyek a Gazdagréti útra, és megkönnyebbülten sóhajtok, amikor idejekorán megérkezem. Menet közben az ablakból bámulom a lakótelepet, Lenke néni egykori közértjét a Szomszédokból.

A Szomszédok otthona Gazdagréten Forrás: Lantos Gábor

Még arra is van időm, hogy megszámoljam, hány busz áll meg ebben a megállóban. Tizennyolc – ez alighanem rekordközeli lehet. A meglepetést fokozza, hogy az általam oly nagyon várt 87-es busz nem kék, hanem sárga. A Volántól vették kölcsön. Fél 11 után két perccel pontosan érkezik. A budaörsi reptér mellett elhaladva 12 perc alatt Kamaraerdőn vagyok. A 41-es villamos tíz perc múlva indul, addig

veszek egy lottót, csak azokat a számokat játszom, amelyekkel ma utazom.

Tehát 8, 14, 29, 57, 61. Nem nyertem.

Sárga Volán-busz mégis BKK-járat – a 87-es érkezik Gazdagrétre Forrás: Lantos Gábor

Kilencszázért árulják a kommunizmus utolsó leheletét

A villamossal csak öt percet megyek, mert a kelenvölgyi Péter-hegynél átugrom a 150-es buszra. Sosem jártam még Budának ezen a részén, a végállomás Budatétény, de menet közben is akad érdekesség, a Memento Park. Mivel már nem sürget az idő, leszállok.

1500 forintért jutok be a kommunizmus legnagyobb magyarországi emlékhelyére,

egy szoborparkba, ahol az ügyes üzleti húzások legnagyobbikával találkozom. Egy üres paradicsomkonzerves dobozt átfestettek, és belezárták a kommunizmus utolsó leheletét. Darabja 900 forint. Zseniális, nem?

A Memento Park egyik szobra, az egykori Tanácsköztársaság-emlékmű Forrás: Lantos Gábor

Különben a Tétényi-fennsíkon vagyunk, itt állok a régi Tanácsköztársaság-emlékmű (egykoron a Felvonulási téren állt), a Münnich Ferenc-szobor (anno az ötödik kerületben a Néphadsereg téren terpeszkedett), vagy épp számos Lenin-szobor között. Akad még Munkásőr-emlékmű és Sztálin-talapzat, rajta a generalisszimusz csizmájával. Látogató alig van, egy magnóról folyamatosan szól az Internacionálé. Időutazás a javából.

Utam második szakasza:

A legmagasabb épület és az utolsó kötélvontatású komp

Visszakapaszkodom a 150-esre, majd Budatéténytől a 138-as visz át Csepelre, a Szent Imre térre. Elgondolkodva szemlélem

a 314 méter magas lakihegyi adótornyot, Magyarország legmagasabb építményét.

1928-tól 1977-ig, a solti adó átadásáig működött, 1933-ban az akkori miniszterelnök, Gömbös Gyula beszédét sugározta először a Budapest 1-en, a mai Kossuth rádió elődjén.

Csepelen mintha megállt volna az idő. De a Szent Imre téri templom (itt ér a déli harangszó) és az 1721-ben készült Nepomuki Szent János-szobor megérdemli a nagyobb figyelmet.

A barokk műemlék eredetileg a mai Kálvin téren állt.

Többszöri áthelyezés után az első csepeli plébános, Schmidt de Wallenstein közbenjárására került végül ide. Szépséges. Vajon hányan állnak meg előtte?

Nepomuki Szent János szobra Csepelen, a Szent Imre téren Forrás: Lantos Gábor

A 71-es busz a kertvároson át kanyarogva juttat el a soroksári révig. Utóbbi a Molnár-szigetet köti össze a csepeli Királyerdővel. Ez ám a csoda. Az ég és a Duna kék, a vízen kacsák és hattyúk úszkálnak. A komp nem csak muzeális érték,

ez Budapest egyetlen máig működő drótköteles kompja.

A férfi, aki kezeli, megnyom egy gombot a bódéjában, mire a gépezet áthúzza a hajót a kötélen az egyik oldalról a másikra. A kompra BKK-jeggyel vagy -bérlettel szállhatunk fel. Próbálja ki mindenki, amíg még létezik, mert ki tudja, mikor szüntetik meg.

A bódéban ülő ember kezeli Budapest utolsó kötélvontatású kompját Forrás: Lantos Gábor

Budapest leghosszabb buszútvonalán

A soroksári Hősök terén már korog a gyomrom. Fél kettő van, de nem ülök be sehova, mert a korai sötétedés előtt vissza szeretnék érni Újpestre. Keresem a 166-os busz megállóját. Ez a járat olykor szintén kilép Budapestről, egyszer például az erdőből kibukkanva az M5-ös autópálya felett haladunk el.

A busz a Ferihegy 1-es terminálig visz, itt kapok be egy szendvicset. Ezután előbb a 200E busszal megyek a Csévéző utcáig, majd a 198-assal Rákoskeresztúr városközpontig. Utóbbi végigtekereg Dél-Pest úttalan útjain, de mit szóljak akkor a következő, 46-os buszhoz, amely a főváros leghosszabb nappali autóbuszjárata?

Budapest leghosszabb útvonalon közlekedő nappali buszjárata, a 46-os Forrás: Lantos Gábor

Nem megyek rajta végig (az majd egy másik cikk témája lehetne), de a Rákoskeresztúrtól Újpalotáig terjedő szakasz is 55 megállót ölel fel, és 68 percig tart.

A 46-os busz hivatalosan 63 megállót érint, és 27 kilométeren át halad rendületlenül.

Van itt Ida és Gida utca, az Erdei bekötőút nevű járdasziget pedig sötétben Budapest legfélelmetesebb buszmegállója lehet.

616 perc BKV-val kimerítő, de élménydús

De hogy valami mást is mondjak, a Szlovák úti Vári cukrászdában árulták Budapest talán legfinomabb islerét. Egészen addig, míg a Vári igencsak botrányos körülmények közepette be nem zárta a kapuit. Mivel a Nébih is szerepet játszott az ügyben, a finomság utólag már kapott pár vastag kérdőjelet.

Utazásom harmadik szakasza:

Mellesleg először Richard Kurth, a Bad Ischlben (a süti erről a városról kapta a nevét) működő Zauner cukrászda mestere készített ilyen sütit a császár tiszteletére még az 1850-es években. Ezen a fürdőhelyen állt Ferenc József hivatalos nyári rezidenciája, sőt itt jegyezte el Erzsébet hercegnőt is.

Végállomás, avagy egy falatozó Rákospalota-Újpesten Forrás: Lantos Gábor

A napnyugta már Újpalotán ér, innentől kezdve a félhomályban utazom át a 196A busszal Újpestre, majd a 14-es villamospótlóval a Rákospalota-Újpest vasútállomásig. A kör bezárult. A leszálláskor az órámra nézek, délután fél öt múlt három perccel.

Ez a különleges budapesti körutazás tehát 616 percet, azaz valamivel több, mint 10 órát vett igénybe.

Iszonyatosan fáradt vagyok, de egyetlen percét sem sajnálom. Olyan dolgokat láttam, amelyeket a mindennapi budapesti életben és létben aligha tekintünk meg alaposan. Ehhez a nagy utazáshoz pedig nem kellett más, mint idő, elszántság és persze egy BKK-bérlet.

Utazásom utolsó, negyedik szakasza: