Olcsóbb a Balatonnál, és még motorcsónakozni is lehet

Parti nyugalom

Hétvégi vízparti kikapcsolódásra még mindig szinte mindenki automatikusan a Balatonra indul. Pedig a Tisza-tónál is egyre több lehetőség várja az aktívan vagy passzívan pihenni vágyókat. Ráadásul itt nincs akkora tömeg sem, és bár mesterséges tóról van szó, a természet sokkal érintetlenebb.

Több ok miatt is vonzó a Tisza-tó: tavaink közül csak itt lehet egyedül motorcsónakozni például, és így vízisíelni is. Míg a 90-es években a Balaton olcsóbb és ennek megfelelően kevésbé magas színvonalú alternatívájaként pozicionálta a Tisza-tavat a helyi turizmus, azóta nagy változásokat lehet érezni. Miután Horvátországba is olcsón és gyorsan el lehetett jutni, és a Balatonon is felértékelődött a hazai turista a külföldiek elmaradásával, alaposan visszaesett az ország második tavának idegenforgalma.

Előnyök és hátrányok

Ami rövid távon biztosan fájdalmas volt, úgy látszik, hosszabb távon előnyös. Átgondolták ugyanis, hogy miben tudnak errefelé mást nyújtani, mint a Balaton és más turisztikai központok.

A tó különböző részeit más-más célra jelölték ki.

Abádszalók lett a vízi sportok, a wakeboard, a motorcsónakok központja. (Ott jetskit is lehet bérelni, mérettől és teljesítménytől függően 4500-7000 forintba kerül rajta 10 perc száguldás.) Sarud élményfaluprojektbe kezdett, hogy a helyi lehetőségeket jobban népszerűsítsék, az északi rész pedig természetvédelmi terület, ide belépni sem szabad.

Parti nyugalom Forrás: Bucsky Péter

Egy baráti társasággal egy hétvégét töltöttünk Sarudon és környékén, és kiválóan éreztünk magunkat. Kezdeti nehézség azért akadt:

pénteken este 6 után már nem találtunk nyitva tartó boltot a környéken,

de később érkező társaink Hevesen be tudták szerezi az esti szalonnasütéshez való alapanyagot. A munka után hamar el is álmosodtunk teli hassal. Időben keltünk ezért másnap, és még a kánikula előtt leértünk a strandra.

Tavirózsa, amíg a szem ellát Forrás: Bucsky Péter

Érdekes volt, hogy a tó töltésén kialakított és szépen rendben tartott strandra gyakorlatilag becsületkasszaként működött a belépő. A töltés tetején halad végig ugyanis a tavat megkerülő bicikliút, így a túrázók miatt mindkét végén nyitva van a kerítés.

Igencsak nagy volt a forgalom, szinte egymást érték a tekerő társaságok.

A tó vize az 1,3 méteres átlagmélységnek köszönhetően kellemesen meleg volt, mégis hűsített – nem is lehetett érezni, hogy valójában folyóvízben vagyunk, hiszen a tó mégiscsak a Tisza felduzzasztott tározója, a medencéket ugyan le lehet zárni zsilipekkel, de ezt csak a téli leengedéskor teszik meg.

Még a vízen is útjelző táblák segítenek Forrás: Bucsky Péter

Délután kenuzni indultunk, igencsak baráti árak voltak: egy óra 700 forintba került. A nádasok és szigetek között néhány óra alatt is szép helyeket lehet felfedezni, és még különösebb ornitológiai ismeretek nélkül is feltűnő, milyen sokféle madárfaj él itt. A hattyú nem túl különleges, de gólya és szürke gém is sok volt, és akadtak színes énekesmadarak is szép számmal.

Hibából érték

Bár lehetne itt erősebb csónakokkal is száguldani,

inkább kisebb ladikok szántják a vizet általában, így a nyugalmat sem igazán zavarja meg semmi.

És még a mély víztől félők is nyugodtan lapátolhatnak itt, hiszen a 1,5 méternél is sekélyebb víztől nem kell félni.

Buli volt a szigeteken Forrás: Bucsky Péter

Tulajdonképpen az elrontott tervezésnek köszönhetjük, hogy a Tisza-tó egy igazán különleges természeti érték lett. Az eredeti tervek szerint három fázisban indultak neki a tó létrehozásának, és a harmadik, utolsó fázisban a mainál 1,5-2 méterrel magasabb lett volna a vízszint, így teljesen egybefüggő vízfelület jött volna létre. Az első két ütem még a tervek szerint haladt, 1973-ban átadták a kiskörei duzzasztót és erőművet, a 80-as években a második ütemben emelték a vízszintet a mai szintre.

A 90-es évekre tervezték a harmadik emelést, ám ekkor már úgy látták, hogy a gátak nem biztos, hogy bírnák a folyamatos terhelést. Fontos volt az is, hogy időközben a szigetekkel és nádasokkal tarkított, az év egy részében száraz, máskor elöntött területet a Hortobágyról áttelepülő madarak és a természet birtokba vette.

Különleges élőhely jött létre, amely a Tisza szabályozása előtt jellemezte a környéket.

Végül 1993-ban természetvédelmi területté nyilvánították a területet, így nem kell a gémeknek és a vízimadaraknak attól tartaniuk, hogy eláztatják az élőhelyüket.

Barátságos kutyapajtásra leltünk Forrás: Bucsky Péter

A környék története is fordulatokban gazdag: több település Árpád-kori, ám a török hódoltság korában sok közülük - például Sarud vagy Poroszló is - elnéptelenedtek. A felszabadulás után az ország más részeiről kellett embereket ide hívni, akik az adómentesség miatt jöttek is.

Egyébként Poroszlónál már viszonylag korán, 1834-ben épült egy fahíd a Tiszán, amin még Petőfi is átkelt.

A hidat a jég többször is megrongálta, aztán 1849-ben az oroszok elől hátráló magyar honvédeknek fel kellett gyújtani. A Tanácsköztársaság idején a románokkal zajlott a hídért véres csata, és ekkor részben fel is robbantották, ahogy a második világháborúban a visszavonuló németek is.

Hidak kapcsán a kiskörei átkelő érdekes még: igazán egyedi megoldás Magyarországon, hogy az autóknak is a síneken kell átkelni, egyszerre csak egy irányba lehet haladni, amit lámpa irányít – ha éppen nem jön vonat.

Kikötő a vihar előtt Forrás: Bucsky Péter

Bulibáró a szomszédban

Szombat este a tó történetének átbeszélése mellett lecsót főztünk, és mivel nagyon jól sikerült, kicsit talán túl is ettük magunkat, így a falu központjában tartott bulira már nem mentünk el. A főzés során azonban már a szomszéd felvezette a mulatságot, bár talán kissé egysíkúan: Kis Grófo slágerei megszámlálhatatlanul sokszor tértek vissza.

A szigetek közti csatornákon Forrás: Bucsky Péter

Vasárnapra is hagytunk időt a parton lustálkodásra, de mindegyikünk kedvence a motoros csónakázás volt: a faladikra szerelt, egy lóerős kis motorral már nagyobb részeket is bejárhattunk a tavon. Igaz, egy időre leállt a motor, így aznap is használhattuk az evezőket.

A tó szigetein is zajlott egyébként az élet, többen is átruccantak oda enni-inni, a motorosok mellett a vitorlások is kiélvezték a szép időt. A tavon csak a kihalt fák törzsére kell figyelni – az első elárasztáskor nem végeztek a favágással időre, ezért maradt belőlük bőven.

Gasztronómiai élvezetek

Az újlőrincfalvai kikötő büféjében ebédeltünk, ami igencsak jó választásnak bizonyult. Már az is szimpatikus volt, hogy nem túl nagy a kínálat, a halak mellett a gulyáslevessel és a lángossal is elégedettek lehettünk.

Különösen a sült keszeg volt elismerésre méltó.

A balatoni büfékben nem biztos, hogy ilyen jó ételeket kaptunk volna. Mintha itt jobban felfedezték volna, hogy a minőség visszacsábítja a látogatót.

Tökéletes sült keszeg Forrás: Bucsky Péter

Elhatároztuk, hogy máskor is jövünk, hiszen a 65 km-es biciklis tókerülés egy nap alatt sem túl megterhelő, és jó programnak tűnik. De a poroszlói Ökocentrumot is érdemes lesz meglátogatni a hallottak alapján.

Ez Európa legnagyobb édesvizű akváriumrendszere, a víz alatti üvegalagút is kihagyhatatlan látnivaló.

Ha több időre jönne az utazó, a számtalan madármegfigyelő torony is érdekes. Különleges ezek közül az óhalászi: ez az egyetlen falu ugyanis, amelyet el kellett árasztani a tó miatt, de a mai napig fellelhető egy-egy ház romja.