Síeljünk fürdőruhában, ha már úgyis meleg van

Síeljünk minél többet, amíg még lehet – ez a legfőbb tapasztalata egy egyhetes síutazásnak a francia Alpokban, 2016 telén. Mert az, hogy január végén–február elején 2000 méteres tengerszint feletti magasságon több lehetőségünk van napfürdőzni, mint hógolyózni, semmi jót nem ígér a téli sportok jövőjét illetően.

Az időjárás már akkor gyanús lehetett volna, amikor a húszórás buszos utazás egyik megállójaként – a szervezők meglepetéséül – Nizzában szálltunk ki, hogy egy szál pólóban, térdig feltűrt nadrággal gázoljunk bele a tengerbe a gyönyörű napsütésben.

Tipikus téli látkép Nizzából Forrás: Kovács Bálint

Az év elején sem kihalt, kissé túlzottan is turistafészeknek tűnő városban tízméterenként napoztak a tengerparton, élvezve, ahogyan a napfény megcsillan a kellemesen hűvös víz felszínén. Ha nem lett volna nálunk naptár, talán elhisszük, hogy átaludtunk egy évszakot.

Minden út a pályára vezet

A Franciaországban nem túl nagynak számító – 120 kilométeres sípályarendszert bodorító –

Isola 2000 mindössze 90 kilométerre fekszik a Côte d’Azurtől,

de azért az mégiscsak meglepő volt, hogy a busz külső hőmérőjén sehogy sem akartak a megfelelő ütemben csökkenni a számok. Amikor megérkeztünk a szállásunk elé, késő délután, még mindig csak 8 fokos tavaszra nyitottunk ajtót.

Tüzesen süt le Forrás: Kovács Bálint

Isola 2000 pályarendszerének sajátos az elrendezése: a központ egy völgybe esik, amelyet szinte körkörösen vesznek körül a hegyek a pályákkal. Így viszont

csak pályaszállások léteznek,

hiszen minden hotel és apartmanház közel esik valamelyik lejtőhöz. A centrum épületei az egyik lejtőn állnak, az éttermek, hotelek ajtajain kilépve már körül kell nézni, nehogy egy lesikló elé lépjünk.

A mi apartmanunk (Les Terrasses d’Isola) a centrumtól pár száz méterre esett, de úgy további száz méterre a betonút belefutott az egyik, középhaladóknak ajánlott pályába, így reggelente már csúszva közelíthettük meg az első felvonót.

Kilátás az apartmanunk erkélyéről Forrás: Kovács Bálint

Mi a spórolás jegyében egyébként egy hatfős, alsóbb kategóriás apartmanban szálltunk meg – aztán mi néztünk a legnagyobbat, amikor kiderült, ebben a kategóriában szinte luxuskörülmények várnak. Nemcsak a tiszta és igényes berendezés miatt, de a két fürdőszoba, a két mellékhelyiség, az indukciós főzőlapok, a beépített mikró és a hűtőszekrény miatt is, amibe méreteiből kifolyólag akár be is bújhattunk volna egy túlontúl meleg nap végén hűsölni egy kicsit.

Érdemes Franciaországban síelni Forrás: Kovács Bálint

A hiedelmekkel ellentétben ugyanis nagyon is érdemes a közeli Ausztria helyett Franciaországig merészkednie annak, aki nemcsak egy hosszú hétvégét töltene sítalpon. Ha vállaljuk a buszos utazást és a szerényebb szállást, az osztrák lehetőségeknél sokkal jobb áron sokkal nagyobb pályarendszereket lehet kifogni.

Isola 2000 pályáinak még saját kis temploma is van Forrás: Kovács Bálint

A mi utazásunk buszos utazással, hatnapos síbérlettel, választható szintű sí- és snowboardoktatással, szállással együtt fejenként 95 ezer forintba került.

Az 1800 és 2610 méter között elhelyezkedő rendszer 120 km-es, 42 pályát 21 felvonó tesz elérhetővé Forrás: winter.isola2000.com

Gatyára vetkőztünk

Az első reggel azért nem akartunk hinni a józan eszüknek, és bár arcmaszkot, sálat nem vettünk, azért egy pulóvert csak magunkkal vittünk a kabát alá, hátha szükség lesz rá. Aztán ahogyan a felvonóról először pillantottunk le a napmelegtől égő, kopár szík sarjára és a tikkadt szöcskenyájakra, kezdtük elhinni, hogy a helyzet menthetetlen.

Ezeket a köveket normális esetben nem kellett volna látnunk a hótól Forrás: Kovács Bálint

Pontosabban épphogy csak menthető, hiszen azért egy ilyen népszerű terepen az üzemeltetők igyekeznek mindent megtenni, hogy valahogy mégiscsak lehessen csúszni. És tulajdonképpen tényleg csodaszámba megy, hogy bár ottlétünkkor három hete nem esett egy pehelynyi hó sem, és a felhők is kis túlzással csak arra voltak jók, hogy árnyékot vessenek a bikiniben napozókra, csak a pályák felét zárták le, a maradékon meg – hóágyúkkal, varázspálcával vagy ki tudja, mivel – igyekeztek megtartani azt a pár centi havat.

Amikor nem az égből hull a hó Forrás: Kovács Bálint

És így valóban gond nélkül lehetett hat napon keresztül síelni, akármilyen szinten is állt az ember tudása. A kezdők számára fenntartott szakaszokon – Franciaországban ezeket a közepes kék, a nehéz piros és az extrém fekete pályák mellett zölddel jelölik – mindig volt hó, ahol pedig egy kereszteződés után már nem lett volna lehetőség a zöldfülűek számára is egy darabban visszatérni a hegy lábához, ott hatalmas molinókkal jelölték,

merre kell tartania annak, akinek kedves az élete.

Hasonlóképpen ügyeltek a biztonságra a haladók között is: a meredekebb pályák elején is táblákkal figyelmeztettek, ha komolyan kellett venni a piros színt a térképen.

A napra lehet nézni Forrás: Kovács Bálint

Azért akármennyire is kitettek magukért Isola 2000 üzemeltetői, a globális felmelegedés áldozatai így is fájóak voltak. Siklás közben a pályákon a kelleténél jóval több botanikai és kőzettani megfigyelést lehetett tenni a sokszor alig pár centis, fel-felkopott hó miatt, siklás után pedig krokodilkönnyeket hullatva vizsgálgatni a léc alján az újrarajzolt domborzati viszonyokat, azaz elsősorban a mutatós, mély völgyeket.

Síóvoda az aggódó szülőkkel Forrás: Kovács Bálint

A melegnek persze, mint mindennek, megvan a maga haszna is: ha pulóverre, vastag aláöltözetre úgysincs szükség, a szervezők legalább hirdethettek egy menet erejéig fürdőruhás síelést. Mondja bárki, hogy nem éri meg!

A globális felmelegedés nyertesei Forrás: Kató Csongor

Na persze azért árnyalja a képet, hogy így a 3–3,5 kilométeresnél hosszabb összefüggő pályák közül egy sem volt nyitva, így a haladók aligha síelhettek hosszabban – megengedő becslés szerint – hat-hét percnél. Pedig Isolának – azt mondják – gyönyörű, 7-8 kilométeres pályái is vannak, amelyek még annál is mesésebb hegycsúcsokról indulnak, ahonnan egyébként

lélegzetelállító látvány nyílna, hol egészen a tengerig, hol meg Olaszország fenyveseire,

hiszen az egyik pálya egészen az országhatárig vezetne.

Itt-ott így néztek ki a pályák Forrás: Kovács Bálint

De mindez számunkra nem maradt több misztikus, hütték kandallóinál szájról szájra járó legendánál, hiszen a legkülönlegesebb, legszebb, leghosszabb és egyéb legekkel jellemzett pályák mind a temetetlen holtak érinthetetlenségével fogadtak bennünket. Így pedig úgy tűnik: bár izgalmas a több különálló szakaszra osztott hegy pályagazdagsága, bár jól meg van oldva az átjárhatóság a pályák között, a sok felvonó miatt pedig szinte soha nem kell várni, azért

Isola 2000 rossz hóviszonyok között nem a legjobb választás a sívakációra.

Auron gyűrűi

Ezért vagy sem, de a szervezők gondoskodtak arról is, hogy a 42-ből nyitva tartott 19 pályát esetleg megunók se kényszerüljenek a hüttékben tölteni a hetet.

Hütték helyett itt hangulatos éttermekkel találkozni a pályákon Forrás: Kovács Bálint

Pedig azok egyébként kifejezetten igényesek, cserébe viszont meglehetősen drágák Isolán. Franciaországban valójában nem is az Ausztriából ismerős hüttékről lehet beszélni, inkább sípályákra települt éttermekről, 4-5 eurós kávéval, 13-15 eurós, egytálételt jelentő napi menüvel és sokszor 30 euró körüli komolyabb fogásokkal. (De volt, ahol 80 euróért is lehetett rendelni, igaz, ezért egy háromnegyed kilós steak járt volna.)

Ennek a bárnak saját élő szamara volt, és folyamatosan régi rockslágerek szóltak a magnóból Forrás: Kovács Bálint

Mivel az Isolára váltott bérletek érvényesek a rendszertől mindössze 36 kilométerre fekvő Auron sípályáira is, egyik nap átbuszoztunk ide, hogy megismerjük Franciaország egyszerre egyik legjobb és egyik legrosszabb síterepét.

Auron gigantikus hegyei lenyűgözőek Forrás: Kovács Bálint

A tényleg lélegzetelállító, a legenyhébb kifejezéssel élve is festői környezetben fekvő pályákon állva úgy érezni, mintha a monumentális hegyek bármikor magukba szippanthatnának, és mi, gyenge és törékeny emberekként nem is tehetünk ez ellen semmit.

Az 1600 és 2450 méter között elterülő auroni sípályák rendszere 135 km-es, a 43 pályát 17 lift teszi elérhetővé Forrás: winter.auron.com

A pályák pedig fantasztikusak: noha a rendszer összhossza lényegében megegyezik Isoláéval, itt valahogy pont ideálisnak tűnik mind a meredekségük, mind a hosszuk, mind a szélességük. Egy ilyen helyen az ember tényleg megélhet mindent, amitől a síelés bármilyen más sportnál nagyobb élmény lehet, sebességgel, természetközelséggel, szabadságérzettel, adrenalinnal, szépségélménnyel és mindennel.

Szeles időben jobb nem elindulni Forrás: Kovács Bálint

Még az sem feltétlenül baj, hogy Auron a földrajzi jellegzetességei miatt rettentően ki van téve a szélnek – jó esetben a síelő nyugodt időjárás idején utazik ide, és nincs is semmi gond. Mi azonban fel-feldühöngő szélvihar idején érkeztünk, így megesett, hogy az ellenszél egy közepesen meredek pályán nem lelassított, hanem megállított egy nyolcvankilós embert, aminek a maga extrémitásában tulajdonképpen megvan a varázsa is, de azért valószínűleg elég keveseknek szerepel az élmény a kívánságlistáján.

Porszemnek érezhetjük magunkat Forrás: Kovács Bálint

Komolyabb gond, hogy a Franciaországban egyébként olyan jól bevált útjelzőrendszert itt valamiért nem használják. Máshol bevett szokás minden egyes kereszteződésben színkóddal is ellátott táblán jelölni, hogy melyik út melyik felvonóhoz vezet, és mi a neve az adott pályának – így szinte lehetetlen eltévedni.

Auron pályái tartogatnak meglepő útakadályokat Forrás: Kovács Bálint

Auronban mindennek nyoma sincs. A pályákon is csak iszonyú ritkán, apró betűkkel szerepel, hogy egyáltalán hol siklunk éppen, a kereszteződések pedig, mint havas szirének, éteri hangjukkal hívogatják az eltévedni vagy csoportjuktól elszakadni vágyókat. A tévelygésre a szokásosnál elnagyoltabb és hevenyészettebb pályatérkép is remek lehetőséget teremt.

Átértelmeztük, mit tartottunk nagynak Isola 2000 pályáin Forrás: Kovács Bálint

Auron roppant hegyei után Isola 2000-re visszatérve az ember átértelmezi, amit addig monumentálisnak gondolt. Nem mintha olyan sok időnk maradt volna még elmélkedésre, hiszen a hat nap hamar letelik, és legyen akármekkora a megnyitott pályák hossza, az igazság az, hogy a síelés alapvetően megunhatatlan, és sok tekintetben felülmúlhatatlan.

Lebukik az utolsó, hó nélküli nap Forrás: Kovács Bálint

Azon meg igazán kár lenne sopánkodni, hogy nagyjából akkor, amikor a hazafelé tartó buszunk átlépte az országhatárt, Isolán úgy kezdett lefelé száguldani a higany a hőmérőben, mintha sítalpat kötöttek volna alá, és gyorsan lezúdult jó harminc centi hó is. Legyen vele boldog a következő turnus! A mi mosolyunkat már úgyse radírozza le senki.