Csodákat tartogat a fekete város

Szlovákia2
A lőcsei Szent Jakab templom és a Városháza
Vágólapra másolva!
Amikor 1971-ben Zsurzs Éva megrendezte a Mikszáth Kálmán regényéből készült Fekete város című tévéfilmsorozatot, több száz magyar utazott el az akkori Csehszlovákiába, hogy megtekintse a film helyszínéül szolgáló Lőcsét, a Szepességet vagy éppen Besztercebányát. A már akkor is csodálatosan szép lőcsei óváros negyvennégy évvel később sem veszített semmit a fényéből, sőt, azóta az UNESCO világörökségének a része lett.
Vágólapra másolva!

A Szlovákiában tett kalandozásomról szóló beszámoló első részében a bajmóci kastélyt mutattam be, majd onnan autómmal a Tátra felé vettem az irányt. Sajnos, az idő gyorsan haladt, ellentétben a forgalommal, amely különösen a Vág völgyében bizonyult elképesztően zsúfoltnak. Sokan szapulják a magyarországi autóvezetők stílusát, de e téren Szlovákiában sem jobb a helyzet, úgyhogy érdemes óvatosan, nagy körültekintéssel közlekedni.

A Csorba-tó környékére csak bekukkantottam, ide télen szeretnék visszajönni, vonattal. Zár (Zdiar) felé haladva pedig azért léptem át Lengyelországba, és

azért álltam meg a második faluban, Czarna Górában, mert ott 1 éjszakára 5000 forint alatt kínált szállást egy panzió.

A gyönyörű környezetben, a Tátra hegycsúcsainak ölelésében fekvő kicsiny lengyel faluban tökéletesen ki lehetett pihenni az első nap fáradalmait.

Kilátás Czarna Górából a Tátra hegyvonulataira Forrás: Lantos Gábor

Ahol A fekete város című film játszódott: Lőcse

Vasárnap korán reggel indultam el a Szepesség központja, Lőcse (Levoča) felé, amelynek fekvése és védett óvárosa megérdemli a kitüntetett figyelmet. A viszonylag korai időpont ellenére, a várkapun behajtva azonnal egy szigorú tekintetű parkolóőrbe botlottam, aki villámgyorsan legombolta rólam a 2 órára érvényes, 2 eurós várakozási díjat.

Akik tehát Lőcse óvárosában állnak meg, számítsanak arra, hogy a várakozásért vasárnap is fizetni kell.

Két dolog azonnal feltűnt: az egyik a Szent Jakab-templom, a másik pedig a városháza, amely a templom mellett található. Belépve a Szent Jakab-templomba, rögvest két összevont szemöldökű, idősebb úrba botlottam – ők voltak a templomfelügyelők.

A lőcsei Szent Jakab-templom és a városháza Forrás: Lantos Gábor

A világ legmagasabb faoltára a Szent Jakab-templomban

Bent ugyanis – számos más európai nevezetességhez hasonlóan – tilos a fényképezés. (Egy pillanatra azért elgondolkodtam mindezen. Néhány hete jártam Norvégiában, a heddali dongatemplomban, ahol azt és akkor fotózhattam, amit és amikor akartam. Azt teljesen megérteném, hogy vakuval nem engedik a fényképezést, de miért kell az emberre szigorúan rárontani, amikor még levegőt sem vett a belépés után? Valószínűleg azért, mert mindenki, aki erre jár, fényképezni akar.)

Pedig lenne mit fotózni, itt van ugyanis a világ legmagasabb templomi oltára,

amely 18 méter és 62 centiméter. A XVI. század elején, 1508-1510 között készült el Lőcsei Pál műhelyében.

Lőcsei hangulatkép az óvárosból Forrás: Lantos Gábor

Valóban gigantikus és gyönyörű, és tényleg sajnálom, hogy nem tudom önöknek megmutatni, így csak annyit tudok mondani, hogy tessék elmenni Lőcsére megtekinteni. Ami még igazán döbbenetes a dologban, az az, hogy

ez a csodálatos, részben fából készült oltár 500 év alatt nem szenvedett maradandó károsodást.

Pedig a templomot több alkalommal is tűzvész sújtotta, és természetesen a szúbogarak sem kímélték a hatalmas oltár farészeit. Utóbbiak annyit rágtak rajta, hogy 1952-ben kénytelenek voltak szétszedni és restaurálni a művet. Ez tökéletesen sikerült.

A templom amúgy még két másik remek oltárral, számos falfestménnyel és egyéb művészeti értékkel rendelkezik. Csak azt nem tudtam eldönteni, hogy miért nem ismeri fel mindezt a szélesebb nagyközönség. Mert a világ más részein egymás sarkát taposnák a látogatók, hogy megtekinthessék ezt az építészeti remekművet. Itt meg senki sincs, ráadásul a szlovákok belépődíjat sem szednek, szóval, tessék felkerekedni és nekiindulni, nem fogják megbánni.

A Szent Jakab-templom egy másik szögből fotózva Forrás: Lantos Gábor

A szepességi építészet csodái Lőcse főterén

És ha már ott vannak, tegyenek egy hosszú sétát Lőcse főterén, amely a XIII. századból származik, és amelynek egyik legszebb ékessége a Thurzó-ház. Ha a délutáni órákban érkeznek, és szerencséjük is van, a lemenő nap káprázatos fénnyel vonja be az épületet. De bármikor lehet gyönyörködni benne, különösen a homlokzatában, amely lengyel-szepesi stílusú. A különleges sgraffitókat a múlt század elején mintázták meg, az ablakok körül pedig emberi alakok találhatóak. Az épületben ma levéltár működik.

A lőcsei főtér egyik építészeti remekműve, a Thurzó-ház Forrás: Lantos Gábor

A Szent Jakab-templom melletti városháza is megérdemli a figyelmet. Ugyanúgy gótikus épület volt, mint a mellette lévő templom, de a XVII. században reneszánsz stílusban építették át. A mai, végleges formáját Schulek Frigyesnek köszönheti, aki 1893-tól két éven át foglalkozott a házzal.

Az egész lőcsei főtérnek, a megmaradt várkapuknak és az óvárost körbevevő várfalnak van valami egészen magával ragadó hangulata.

Persze számunkra leginkább az, hogy egykor ez a terület is Magyarország része volt, így aztán tényleg hosszú órákat el lehet itt tölteni. Az árnyat adó fák alatti padokra egy könyvvel leülve igazán kellemes időtöltésben lehet része az utazónak.

Egy dologban biztos lehet az idelátogató: errefelé nem kell tartania a tömegtől. Augusztus legelején, vasárnap délelőtt rajtam és néhány helyi lakoson kívül a kutya sem járt erre. Lőcse, az egykori szabad és királyi város megkapó gazdagsága és kulturális emlékei örökké beivódnak a vándor lelkébe. Nem véletlenül olvasható a következő felirat a városháza homlokzatán: „A békében a városok kivirágzanak, a háborúban hanyatlanak”.

A városháza megkapó épülete Lőcsén Forrás: Lantos Gábor

Írástudatlan ács építette Európa egyik legnagyobb fatemplomát

Lőcsétől már hazafelé vezetett az út egy kis kitérővel, amelyet bátran ajánlhatok minden Szlovákiába indulónak. Ez pedig Szentkereszt (Svätý Kríž) monumentális, 6000 hívőt befogadni képes fatemploma, amely egész Európa legnagyobb épségben megmaradt artikuláris szent helye. A falu végén tábla jelezte, merre kell menni, majd a köves úton haladva egyszer csak elém tárult ez az építészeti csoda.

Bár nem annyira régi, mint a norvégiai dongatemplomok, mégis ámulatba ejti a látogatókat.

Kevesen tudják, hogy a templom eredetileg az ide nem messze eső Palugyán állott,

az áthelyezés közel 8 éven át (1974-1982) tartott. Az alaprajz kereszt alakú, számai pedig tényleg lenyűgözőek. Alapterülete 658 négyzetméter, 12 ajtaja, 72 ablaka van.

A monumentális fatemplom Szentkereszten Forrás: Lantos Gábor

Fejem felett velencei csillár lógott, a templom orgonája pedig a XVIII. századból származott. Ha Lőcse kapcsán azt írtam, milyen fantasztikus, hogy a Szent Jakab-templom főoltára 500 éven át szinte hibátlan állapotban megmaradt, akkor erre az épületre sem tudok másképpen tekinteni, hiszen egész Szlovákia területén mindössze öt ehhez hasonló fatemplom maradt meg épségben.

Az pedig, hogy itt sem szednek belépődíjat, számomra felfoghatatlan

(fényképezni ellenben e helyütt is tilos.) Ha még azt is hozzáteszem, hogy e templom építője, Lang József egy írástudatlan ácsmester volt, akkor esik le igazán az ember álla. Mert írni lehet, hogy nem volt képes, de 1774-ben azért 8 hónap alatt megépítette ezt a remekbe szabott templomot, egyetlen szög felhasználása nélkül.

Zólyom várkastélya kissé elhanyagolt állapotban van

Továbbhaladva már csak egyetlen megállót iktattam a programba. A Rózsahegy–Dóval (Donovaly)–Besztercebánya–Zólyom útvonalon csak ez utóbbi város várában tettem rövid látogatást. Ez a gótikus-reneszánsz kastély szinte mindenki előtt jól ismert, külön jellegzetessége, hogy szinte köré épült Zólyom városa, ahol Balassi Bálint 1554-ben megszületett. (A vár egyik oldalából például hosszasan szemlélhettem a helyi vasútállomáson zajló vonatforgalmat.)

Várkastély Zólyomban Forrás: Lantos Gábor

Amit kissé szomorúan vettem tudomásul, hogy az I. Lajos király által építtetett várkastély nincs a legjobb állapotban. A falak sok helyütt omladoznak, egyes részein a salétrom már kicsipkézte az egykori masszív falrészeket. Ma már azt is kevesebben tudják, hogy 1620-ban itt őrizték egy éven át a magyar Szent Koronát, valamint a közeli, besztercebányai országgyűlés alkalmával koronázták királlyá Bethlen Gábort 1620. augusztus 25-én.

Zólyom várának belső része Forrás: Lantos Gábor

Elvileg itt ki kellett volna fizetni a fejenként 2,7 eurós belépőt, de a kutya nem kérdezte, miért téblábolok erre, amúgy a pénztárban sem ült senki.

Ami még megdöbbentett, hogy mennyire szemetes volt a vár környéke,

amikor a látogatás végén körbesétáltam a kastélyt. A parkolóban pedig sok kétes kinézetű ember ücsörgött, és várt valamire (talán egy kisbuszra, amely éppen akkor fordult be oda, amikor eljöttem onnan).

Zólyomtól már véglegesen Magyarország felé vezetett az út. Az egykori Magyarország épségben megmaradt történelmi emlékei mindenképpen újabb és újabb látogatásra csábítanak, Szlovákia megmaradt fatemplomai pedig mindenképpen megérnek még egy misét és utazást.

A cikkben bejárt útvonal: