Turistaáradat helyett itt vendégszerető helyiek várják

Koszovó
Friss ismertség
Vágólapra másolva!
Amikor elhatároztam, hogy megnézem magamnak Koszovót, a barátaim zöme a szívéhez kapott: miért is megyek olyan országba, ahol bajom eshet? Alig győztem megnyugtatni őket, hogy a háborúnak jó ideje vége. Egy apró, sok nehézséggel küzdő, fiatal állam igyekszik megállni a helyét Európa peremére szorulva, telis-tele megismerésre érdemes emberekkel, felfedezésre váró tájakkal és kóstolóért kiáltó finomságokkal.
Vágólapra másolva!

A szerbiai Paracin közelében van egy különleges vendéglő. Mi éjszaka álltunk meg ott kisbuszunkkal, útban Koszovó felé, hogy a frissítő mellé egy kis történelmet is kapjunk. A Tito étterem jellegzetessége, hogy minden képzeletet felülmúló relikviákat őriz, amelyeken a 35 éve meghalt nagy délszláv vezető arcképe vagy neve díszeleg. Személyes kedvencem a Tito-faliszőttes volt, amelyen a „második Jugoszláviának“ ura szigorú tekintetét éppen a hozzáképzelni-való népén hordozza. Ebben az enteriőrben lehet fogyasztani például török kávét cirill betűs kólával.

Tito ára Forrás: Polgár Anna

Az autóút szerbiai részére egyébként érdemes dínárt váltani, de számos helyen elfogadnak eurót is. Az ottani árak érezhetően a magyar árak alatt vannak, csakúgy mint Koszovóban. Utóbbiba megérkezve euróval fizethetünk, kivéve a szerb lakosságú enklávékat, amelyekben ismét hasznát vehetjük a dínárnak. Ezeket a településeket ugyanis gazdasági kapcsolataik eleve a szerb anyaországhoz kötik, és mi tagadás, jobban is örülnek a vásárlónak, ha az ő pénznemüket szurkolja le a pultra.

Utazás autóval

A Koszovóba autóval utazó magyaroknak a Budapest-Belgrád-Nis-Merdare (határ) útvonalat javasoljuk. A magyar állampolgároknak útlevél szükséges, vízum nem. Aki kizárólag Koszovóba látogatna, az ezen a határon lépjen be az országba, és lépjen ki. Fontos, hogy az európai "zöld kártya" (kötelező felelősségbiztosítás) nem érvényes Koszovóban, ezért gépjárműtípustól függően kizárólag Koszovóra érvényes kgfb-t kell kötni. Emellett nem kell különösebb kellemetlenségektől tartanunk.

Izgalmas találkozások

Az ismerkedést Koszovóval a fővárosban, Prishtinában kezdtük meg igazán. Számomra a legszembetűnőbb az a jelenség volt, amit úgy tudnék összefoglalni, hogy

a Balkánon bizony megátalkodottan összetalálkoznak olyan dolgok, amiket mi előszeretettel tartunk külön.

Már a város határában megilletődve szemléltük a focipályán legelésző teheneket, de örömteli meglepetést okozott a szocreál lakótelepekbe szervesen beágyazódó, impozáns mecsetek látványa is. Ugyanígy tűnt egyszeriben magától értetődőnek a kegytárgy- és piperebolt ötlete, ahol imafüzér és hajfesték egymás mellett árulkodott róla, milyen is az, amikor az ember a mulandósággal pöröl. Koszovóban a bölcsőárus (!) jól megfér a borbély szomszédságában, az esküvőiruha-bolt előtt másolt CD-vel seftelnek.

Kelendő portéka Forrás: Polgár Anna

A gračanicai szerb kolostor kertjében tábla hirdeti, hogy a látogató ne dohányozzék, és a pisztolyát is hagyja odakint. A prishtinai zöldségpiac melletti kis sportbolt kirakatán át váratlanul szorgos albán nőt pillantottunk meg, amint varrógép fölé hajolva viseltes farmert javít. Úgyhogy újragondoltuk a rendről alkotott fogalmunkat, és boldogan vetettük bele magunkat a piac lármás kavalkádjába.

A vendég szent

Prishtina egyik legemlékezetesebb élménye biztosan az Etnográfiai Múzeum marad. Idegenvezetőnk, Valon Shkodra szívélyességével maga adta leghitelesebb példáját a koszovóiak vendégszeretetének. Tőle tudtuk meg azt is, hogy a ház a régiek szerint az Istené és a vendégé. De

mivel a vendég az Isten, ezért mindennél előbbre való az ő jól tartása.

Így lehetett az, hogy a vendégek helye a lakószobában a legkellemesebb zugban, vagyis télen a kályha mellett volt. Közülük is a legmesszebbről érkezőt ültették a tűzhöz legközelebb, ezután következtek a többiek, életkor szerint. Beszédes ez ügyben, hogy annak idején, amikor még dívott a vérbosszú hagyománya, a vendég szentségének követelménye ezt is maga mögé utasította. Ha belépett a házba a család ellensége, akkor azt összeszorított foggal ki kellett szolgálni annak rendje és módja szerint.

Friss ismeretség Forrás: Pintér Árpád

Való igaz, hogy a koszovóiak nagyon barátságosak, segítőkészek. Nemcsak velünk bántak előzékenyen, de egymással is elképesztően közvetlenek voltak. Sokáig azt hittük, hogy Shemi, hatalmas albán sofőrünk Koszovó minden lakosát ismeri. Később kiderült, hogy az üdvözölteknek csak a felét, a többiek közé vegyülve mégis pillanatok alatt keltette azt a benyomást, mintha régi barátaival futott volna össze. Felfigyeltünk rá, hogy

az emberek minden szertartásosság nélkül diskurálnak,

meghitten egymásba karolva, nagyokat kacarászva a világ dolgain. Az ilyesmi balzsam a léleknek.

Kulináris gyönyörök

De nemcsak a szívét, a torkát is melengetheti az, aki Koszovóba látogat. Csodálatos rakikat ittunk. A raki a Balkán-félsziget gyümölcs- vagy törkölypárlatainak összefoglaló neve, magyarul pálinka. Szemben a török rakival, ezt csak elvétve főzik ánizzsal, borókával vagy más fűszerekkel. Létezik mézes válfaja is, ami nagyon kellemes meglepetés volt, mert nem jellemzi a mézes pálinkák olykor émelyítő édessége, a csepp méz épp csak lágyít az italon.

Csodálatos rakikat ittunk Forrás: Pintér Árpád

A pálinkák mellett a borokat is érdemes megkóstolni. Első utunk a kicsiny szerb faluba, Velika Hocába vezetett, ahol Marko atya, a helyi pravoszláv monostor szerzetese fogadott bennünket. Ő is, akárcsak társai, gazdálkodással, szőlőtermesztéssel foglalkozik. Saját boraikkal vendégelt meg minket, a tikkasztó nyári napról beengedett a hűvös templomba, és mesélt a közösség életéről.

Az összehasonlítás sürgető igénye végett ezután a koszovói bortermelés központjában, Rahovecben tértünk be egy picike családi borászatba, ahol a Daka család feje kínált meg büszkeségeivel. A szokásos fajták mellett megismerhettük a vranacot is, amely őshonosnak tartott balkáni szőlőfajtából készül. Eközben hangzott fel odakint a müezzin éneke. A látogatás a kötelező rakival végződött, amelyet 2 évig érleltek tölgyfahordóban, és mind a 43 fokán érezni lehetett, hogy egyenként gondolt rájuk a gazda meleg szeretettel.

Vegánoknak nem ajánlott Forrás: Pintér Árpád

Amit pedig a koszovóiak a konyhában művelnek, azzal levettek bennünket a lábunkról, bár

nem árt, ha az ember nem szigorú vegán.

A jellemző balkáni ételek köszönnek vissza: változatos és ízletes húsokat, fűszeres csevapcsicsit, májat faltunk. Melléjük joghurtot, kefirt, juhsajtot, kecsketúrót adnak. A sopszka saláta kihagyhatatlan, és besurranó cukrászdalátogatóként kipróbáltam a trilece nevű süteményüket is („triles“). A név jelentése három tej, utalva az összetevőire. A tetején lágyan remegett a karamellkrém.

Lélegzetelállító természet

Mondanám, hogy túrázással büntessük magunkat torkosságunkért, de nem bűnhődnénk elég keményen, mert a koszovói természeti tájak szépsége feledteti a hegymászás fáradalmait. Mi egy rövid látogatást tettünk a brezovicai síközpontnál, a macedón határ mentén húzódó, festői Šar-hegységben. Ilyenkor persze céltalanul függenek a síliftek a zöld táj fölött, de a hegyvonulatok árkaiban láttunk még havat arra emlékeztetőül, hogy miért jó télen is felkeresni a vidéket.

Méltán büszkék a koszovóiak az ország belsejében nyújtózó Mirusha természeti parkra is. A folyó a maga vájta kanyonban egy pár kilométeres szakaszon 13 tavacskát képzett, amelyek között egy-egy vízesés található. A legmagasabb 22 méter. Hívják Metohija (ez a régió neve) Plitvicéjének is, utalva híresebb horvát testvérére.

Feltűnt nekünk, mennyire nincs rajtunk kívül külföldi turista.

Osztálykiránduló iskolások és helyi családok között piknikeztünk, és egyszer az ösvényen arrébb kellett tennem az útból egy belföldi teknősbékát. A vízesés melletti büféből dübörgött az albán rock, míg a merészebbek megmártóztak a hideg, tiszta vízben.

Vízesés a Mirusha parkban Forrás: Polgár Anna

A legszebb nekem mégis a Rugova-völgy volt, amely egy 25 km-es kanyon a Prokletije-hegységben, közel a montenegrói határhoz.

A hegyek között folyó szalagja kanyarog, a megéhező vándort pisztrángos várja.

Friss és jó szagú a levegő, együtt lehet harapni a pisztránggal. A völgy bejáratánál fekszik a középkori szerb állam vallási, illetve egyházi központja, a peći patriarkátus. A kolostor és a hozzá tartozó templom a szerb ortodox kereszténység és egyházi művészet emlékeinek őrzője. Rövid rendőri igazoltatáson átesve látogatható. Erős atmoszféra lengi be ezt a helyet, komoly, okos szemű pátriárkák néznek ránk a freskókról.

Korzózás a macskaköves utcán

Prizren elbűvölt. A keleties hangulatú kisváros az egykori Ószerbia szíve, az óvárost a Brezovica folyó szeli ketté, a két partot hidacskák kötik össze, a háttérben fellegvár magasodik. Miután megnéztük a számos kis mecset leghíresebbikét (ne feledjük, cipőtilalom!), kiültünk a főtér egyik vendéglőjének teraszára. Kapóra jött a kora este, mert ha magunk nem is voltunk elég kötelességtudóak a korzózáshoz, így mégis megcsodálhattuk ezt a helyi szokást.

Az albánok bizony megadják a módját az eseménynek.

Valamennyi lakó gondosan megválogatott öltözékben pompázott, a nők ünnepi alkalomhoz illő ruhakölteményekben, rafinált sminkben vonultak föl s le a macskaköves utcácskákon, reneszánsz táncot idézve.

Prizreni városkép Forrás: Polgár Anna

A társadalomnak ezzel a számunkra szokatlan érintkezési formájával később Gjakovában is találkoztunk, a kézművesek utcájában. Ez az oszmán stílusú házacskákkal szegélyezett szépséges kis bazársor akkor is megér egy sétát, ha se vásárolni, se ruhabemutatózni nem vágyunk. Lassan kezdtünk hozzászokni ahhoz is, hogy a helyiek kendőzetlenül végigmustrálják azt, aki felkelti az érdeklődésüket. Nem érdemes megütközni ezen, nézzünk vissza, ha a szívünk úgy diktálja. Gjakovát nem hagytuk el anélkül, hogy fel ne kerestük volna az impozáns szufi imahelyet is, a tekkét. Emellett számos mecsettel és templommal is büszkélkedik ez az albán határhoz közel fekvő kisváros.

Gjakovában is bolondulnak a próbababákért Forrás: Polgár Anna

Ahhoz, hogy tradicionális albán lakótoronyban, ún. kullában szállhassunk meg, Gjakovából Junikba utaztunk. A 3 szintes kulla erődítményre emlékeztető, sajátos lakóépület, amelynek legfölső szintje, a “férfiak szobája” adott helyet a különböző találkozóknak, valamint szállást a vendégeknek és az egyedülálló férfiaknak. Középen lakott a család, a földszinten pedig az állatok kaptak helyet.

Érdekesség, hogy a jószágok testmelege télen hozzájárult a felső szint kifűtéséhez is.

Ezek a turisztikai célra felújított kullák minden jóval fel vannak szerelve, és bár a hangulatuk idézi a múltat, a vendég kényelme az első szempont.

Együtt élni a multikulturalitásban

Visszakanyarodva a bevezető gondolathoz, határozottan azt tapasztaltuk, hogy nincs okunk aggódni a biztonságunk miatt. Jártunk szerb enklávéban és horvát faluban, az egészen elvarázsoltan gyönyörű Janjevóban és az említett Velika Hocában, és figyeltük, hogyan élnek egy földön albánok, szerbek és a színes kisebbség. Külön, kevés átjárással. Nehéz örökséggel vannak sújtva az itt élők, és látható, hogy

a feszültségek nem egyik napról a másikra fognak megoldódni.

Ahogy a szerb Marko atya bevallotta, békések a találkozások az albánokkal, de nincsenek albán barátai.

A nem olyan távoli múlt emlékét őrző zarándokhelyek közül kiemelkedik az Adem Jashari koszovói albán nemzeti hős tiszteletére létrehozott emlékpark. Ha megismerjük családjának történetét, megnézzük a szétlőtt prekazi házát, fogalmat alkothatunk arról, hogy a múltnak milyen terhe mellett kell békés jövőt építeniük az itt élőknek. Kosovska Mitrovica, a folyóval kettészelt város, amelynek északi részét szerbek, a délit albánok lakják, szintén alkalmas hely két távoli galaxis együttes szemlélésére.

Az Adem Jashari emlékhely Forrás: Pintér Árpád

Mindemellett Koszovóban egészen alacsony az átlagéletkor, mindössze 27 év. Diákok tömege zúdult ki tanítás után az iskolák kapuin, rengeteg a kisgyerek, körülöttünk szaladgáltak, rikoltoztak, lábatlankodtak. Ahogy elnéztem őket, remény töltött el, hátha képesek lesznek egy békésebb világot teremteni, mint amelyben a szüleik, nagyszüleik éltek. És biztos, ami biztos, időnként elutazom ebbe az izgalmas, gyönyörű országba, hogy megnézzem, hogy állnak.