Megnéztem, milyen az élet egy brit elit egyetemen

St. Andrews
Vágólapra másolva!
Van úgy az ember életében, hogy el akar menni a világ végére. Oda, ahol nem találják meg a problémái, vagy ahol koncentrálhat arra, amire igazán szeretne. Oda, ahol a tenger összeér az éggel, ahol nincs se meleg, se hideg, a legközelebbi város minimum egyórányi buszútra van, és úgy általában békén hagyják az embert.
Vágólapra másolva!

Valószínűleg ezt találták meg előttem 600 évvel azok az Ágoston-rendi papok is, akik a St. Andrews Egyetemet alapították. Rájuk már csak a katedrális romjai emlékeztetnek, de az egyetem ma is büszkén áll, sőt a természettudományi és informatikai karok nemrég igen modern épületeket kaptak a városka szélén. A város népességének nagy részét egyetemisták teszik ki, turisztikai értéke a golfpályájának van. Illetve talán annak, hogy itt, Nagy-Britannia harmadik legöregebb egyetemén ismerkedett meg egymással Katalin és Vilmos.

A Szent András-székesegyház romjai Forrás: Ferenc Kata

Az angol oktatási rendszer nagyon diákbarát

Vilmos évszázados hagyományt tört meg azzal, hogy skót egyetemre ment Oxford vagy Cambridge helyett. Mindhárom egyetemvárost megjártam, mindegyik elit hely, a leggazdagabb családok és a legokosabb diákok lelőhelye, ahol vagyonokat lehet elkölteni egy ruhára, egy vacsorára, egy bálra. Cambridge és Oxford (amit gyakran együtt Oxbridge-nek neveznek) népszerűbbek Európában és a világon, St. Andrewsba kicsit nagyobb arányban járnak angol (30%) és skót (20%) diákok. Egyvalamiben van igazán nagy különbség Oxbridge és St. Andrews közt, és ez az, amiért Vilmos is ezt a helyet választotta: az elszigeteltség.

Az angol oktatási rendszer szerint itt reggel kilenctől van három-négy 45 perces óra, egykor ebéd a kollégiumban, heti egy vagy két délután pedig három- vagy négyórás gyakorlat. A többi idő a tanulásra marad fenn. Minden tárgyhoz megadják, mennyi az ajánlott idő, amennyit foglalkozni kell vele. Hetente van projektmunka, amit általában csoportosan kell elkészíteni. A tempó jó képességű diákokra van kalibrálva, így hét közben nincs sok idő pihenni.

Az ebből fakadó ingerszegény környezet (és a péntek esti bulik) felerősíti a személyes kapcsolatok jelentőségét, és össze is kuszálja azokat. Így történhetett meg, hogy Katalin megcsalta a barátját Vilmossal. Vilmos később úgy nyilatkozott erről, hogy a St. Andrewson vagy házas, vagy alkoholista lesz az emberből, azon túl persze, hogy aki itt tanul, remek szakemberré válik.

Edinburgh-ban tandíj nincs, csak Nobel-díjas professzorok

Hogy kerültem ide én? 2012-ben elindultam az Ifjúsági Bolyai Pályázaton. Ötvenoldalas tanulmányt kellett írnom nagyjából hat hét alatt, ami nem kevés stresszel járt, ráadásul egy személyes tragédiát is át kellett élnem, éppen ezekben a hetekben halt meg egy kedves barátom. Megfogadtam, ha megnyerem a pályázatot, a pénzjutalomból egy időre elutazom. Jó messzire.

A repülőm Edinburgh-ba érkezett meg. A skót duda hangja ütötte meg először a fülemet, ahogy leszálltam a reptéri buszról a vár tövében, és elindultam megkeresni a csatlakozást St. Andrewsba. A skót fővárosban később terveztem egy kis időt eltölteni, mivel itt is tanult egy barátnőm. Az Edinburgh-i Egyetemen tandíj nincs, cserébe vannak Nobel-díjas professzorok meg Darwin Múzeum, és olyan oktatási rendszer, amiért mindenképpen megéri ide jönni.

Edinburgh-ba érve rögtön a skót duda hangja ütötte meg a fülemet Forrás: Ferenc Kata

Másfél óra múlva, már este érkeztem meg a kisvárosba, amely első látásra meglepően unalmasnak mutatta magát. Ezen nem segített, hogy a barátom a természettudományi központ mögött, a város legszélén lakott egy szögletes épületben. A vörös szőnyeg, a soknemzetiségű diákkonyha volt az első, amelyet a hátsó bejáraton belépve megláttam. Aztán kiderült, hogy ez a kelet-európai kolesz, de már itt is napi 5000 forintért kaphat enni az ember, és akkor még nem volt szó az egyszemélyes, takarított szobákról.

Tisztára, mint a Harry Potterben

Még aznap este elmentünk sétálni. Nem kellett sokat gyalogolnunk, hogy elérjük a sötétben fodrozódó tengert és a vízbe hosszan benyúló mólót. A brit egyetemek, még ha ilyen skót-angol keverékek is, mint ez, rengeteg tradícióval bírnak. Itt többek közt az a szokás, hogy az elsőévesek vörös talárban, libasorban végigmennek a móló fél méter széles kőkorlátján. Nekem is sikerült, csak éppen nem talárban. Később találkoztam egy PH feliratú burkolatkővel. Mint megtudtam, aki arra rálép, valamilyen tárgyból bukni fog. Hát ezt nem kellett volna kipróbálnom.

Nekem sajnos nem volt piros talárom, de azért végigsétáltam a móló magas peremén Forrás: Flickr/See Wah

Az Oxbridge-ből ismert Harry Potter-éttermek és -kápolnák egyik mintapéldánya volt az, amelybe véletlenül betévedtünk. A félhomályban álló padsorokban szinte látta az ember az 1700-as évek galléros diákjait. Valaki az üres teremben orgonán gyakorolt.

Old Course. Így hívják a világ legelső golfpályáját, amelyen feltehetőleg már az 1700-as években játszottak. Ma a diákok csökkentett áron használhatják, mert főként a turizmus tartja el. Szintén a Harry Potter-történetből ismert labdajátékot, kviddicsmeccset is láttam egy szép napos délutánon. Bár a seprűkön nem repültek, a hitelesség kedvéért a lábuk közt fogták azokat.

Kviddicsmeccs, persze nem a levegőben Forrás: Ferenc Kata

Itt minden az egyetemistákról szól

Futókkal az atlétikapályán találkoztam, heti kétszer van ott edzésük, de lehet túrázni vagy akár búvárkodni is. Ha igény van valamire, akkor alapítanak egy társaságot. Ez alapvetően nem meglepő, hiszen a legtöbb nagyvárosban úgy töltik a diákok a szabadidejüket, ahogy akarják: kártyáznak, falat másznak, táncolnak, akármi. De itt valahogy az volt az érzésem, hogy valaki kifordította a világot, nem az élet része az egyetem, hanem az egyetem része az élet.

Egyik este ceilidh-t táncoltunk, másik este csacsacsát. Az előbbi tradicionális skót tánc, amely pont úgy néz ki, mint amit jó sok whisky után is meg lehet tanulni. Meglepő volt, hogy az itt összegyűlt társaság a legkevésbé sem az utolsó divat szerint öltözködött, mint ahogy egyébként a városban szinte mindenki más. Viszont a hangulat hamar emelkedett, mivel a tánc jellegéből fakadóan sokat szaladgáltunk, ugráltunk és cserélgettük a párokat. A két nappal későbbi csacsacsaest ehhez képest unalmas, sznob partinak tetszett.

Barátom geológusként és megrögzött túrázóként mindenképp meg szerette volna mutatni nekem azt a rettenetesen ritka képződményt, amely egy rövid tengerparti sétára volt a várostól. Szerdán remek, a szigetországhoz méltatlanul napos időnk volt, így az enyhe szélben elindultunk keletnek. A város szélére érve a kőházakat felváltották a konténerházak. Mint kiderült, itt lakik a személyzet, akik nem keresnek annyit, hogy tisztességes házat bérelhessenek a városban.

A tengerpart St. Andrewszal a háttérben Forrás: Ferenc Kata

Végig a tengerpart mellett, de valamivel magasabban haladtunk egy kis ösvényen. Kicsit több mint egy óra, egy vízesés és néhány golfklub után elkezdtünk ereszkedni. Biológusként elsősorban azt néztem, hogy a kopár, sós, párás vidéken hogy fújja a szél azt a néhány lágyszárú túlélőt, mikor társam felhívta a figyelmemet két kőoszlopra.

A Rock and Spindle (Szikla és Orsó) névvel illetett képződmények nem tűntek túl érdekesnek. Ferdén álltak, egyszerűen, szürkén. Csak néhány zuzmó élt rajtuk. Oldalról viszont leginkább úgy néztek ki, mintha a badacsonyi bazaltorgonákat feltekerte volna valaki egy körbe. A vulkanizmus különleges és egyedi példái, a geológusok számára szinte zarándokhely.

A vulkanizmus különleges és egyedi példái Forrás: Flickr/ loonyowl

A tenger homokjánál nincs jobb futópálya

Viszonylag sok időt töltöttem a tengerparton. Amikor nem a biológiaórákat látogattam, a belvárosban sétáltam, vagy Vangelisre futottam a nyugati partvonalon, ahol a Tűzszekerek című film nyitójelenetét forgatták. A film sportolóknak alapmű, az említett jelenetben pedig St. Andrews felé futnak a szereplők, hogy aztán átugorjanak azon a kerítésen, amely a legöregebb golfpályát veszi körül. Ugyanez a jelenet egyébként szerepelt a londoni olimpia megnyitóján is, Rowan Atkinson közreműködésével.

Egyik este a tengerparton futottam. A szél és a tenger zaja egybeolvadt, a várostól távolodva egyre kevésbé láttam a földet, de nem kellett aggódnom, mert az apály simára mosta a vizes, de nem puha homokot. Igazából – a berlini félmaraton méltán világhírű pályáját is beleértve – soha ilyen jó talajon nem futottam még. A part oldalát fűfélék nőtték be, mögötte a skót pusztát sejtettem, és szinte vártam, hogy a sátán kutyája előbújjon. De másnap kiderült, hogy csak egy újabb golfpálya húzódik a keskeny, őshonos növényzet mögött.

Sok időt töltöttem a tengerparton a különös atmoszféra miatt Forrás: Ferenc Kata

Egy másik este kisétáltunk ide, amikor épp apály volt. A szél görbe vonalakban fújta a homokot, a víz több száz méterrel visszahúzódott a lapos parton, hogy szinte nem is hallottuk a morajlását. A hűvös estén a csillagokat néztük azzal a világtól elrugaszkodott nyugalommal, amit ritkán él meg az ember.

Gyönyörű, de kissé ingerszegény ez a zárt világ

Edinburgh már teljesen más hangulatú. A kastély bámulatosan szép, de kedvencem mégis egy belső udvar volt, amely méltán híres az építészetéről. A város egyébként egészen egyedi a dombjával, épületeivel, várárkával és parlamentjével. Ez utóbbi erősen megosztja a közvéleményt modern stílusával. Én azt hiszem, azok pártján vagyok, akik szerint az épületnek semmi köze a parlament ideájához, de nem néz ki rosszul.

Néhány dolog megváltozott bennem, mire hazajöttem. Egyrészt nem tűnt nagyon nehéznek a tanulás az elit egyetemen, és egyértelműen több értelmét láttam az ottani rendszernek, mint a magyarnak. Miközben itthon latin fajneveket kell magolni és reggeltől-estig előadásokra vagy gyakorlatokra járni, odakint egyszerűen hagynak időt tanulni, adnak lehetőséget a szaktársakkal való együttműködésre és az egyéni érdeklődés kibontakoztatására. Ezt irigylésre méltónak találtam.

A világ végén Forrás: Ferenc Kata

Ugyanakkor a hihetetlen szépségű, de borzasztóan ingerszegény környezet az emberi kapcsolatokon is nyomot hagy. Rájöttem, milyen nagy ajándék, hogy vannak barátaim, akik szeretnek és segítenek. Néha a világ végéig kell menni, hogy ez kiderüljön.