Tulajdonképpen egy kompakt outdoorparadicsom közepébe csöppen, aki ide utazik: ezen a kis területen ugyanis minden természet- és sportkedvelő megtalálja a magának valót a könnyed családi kikapcsolódástól az extrém mászókalandokig. Melegebb időben kiépített túraútvonalak, klettersteig- és sziklamászóutak, rafting, mountainbike-utak, télen pedig szépen karbantartott sí- és sífutópályák, vagy akár jégmászóhelyek állnak a turisták rendelkezésére. Mindez pedig nyugati színvonalon, magyar pénztárcára szabott árakkal.
Hol is járunk pontosan?
Szlovéniát nyugaton Olaszország, délnyugaton az Adriai-tenger, délen és keleten Horvátország, északon Ausztria, északkeleten pedig Magyarország határolja. Horvátországgal a tengereket illetően még mindig vitában áll; a köszönömöt viszont szerencsére megértik a másik nyelvén is, mert mindkét nép a „hvala" szót használja.
Az ország jelentős területe erdő, illetve hegy. Nem csoda tehát, hogy a turizmus is elsősorban az outdoor tevékenységekkel kapcsolatos szolgáltatások kiépítésére irányul. Az itt magasodó Júliai-Alpok szlovén része egyébként kisebb, mint az olasz, cserébe viszont a hegység magasabb csúcsait Szlovénia tudhatja a magáénak.
Akiknek az elérhető távolságban fekvő osztrák síterepek túl drágák, a szlovákok pedig túl fapadosak (azért manapság már ez sem igaz, hiszen a szlovák pályákat is korszerűsítették az elmúlt időszakban), azok a szlovén régiókat biztosan szeretni fogják. Budapesttől 350-600 kilométerre, négy-hat órányi autóútra ugyanis több síterep is várja az erre utazókat (összehasonlításképpen: a legközelebbi osztrák sípálya a Semmeringen három és fél órára, a legközelebbi szlovák pálya a Chopokon pedig körülbelül ugyanilyen messze van).
Szlovénia jó néhány kiváló sítereppel rendelkezik, ezek mindegyike legkevesebb 40-70 kilométernyi pályát és 20-30 kilométernyi kiépített sífutóutat kínál mindenkinek a kezdőktől a haladókig. Kiváló a Kranjska Gora, a Bohinj mellett magasodó Vogel, a cerknói terep, a Krvavec vagy a hazánkhoz legközelebb eső szlovén síterep, Maribor. Utóbbi egyébként világszínvonalú pályarendszer, a sívilágkupák állandó helyszíne, az idei versenynaptárban is benne van. A csaknem 70 kilométernyi pályarendszer 325 méterről indul, és noha a legmagasabb pontja csak 1327 méteren van, északi fekvése miatt hóbiztos, ugyanakkor néha ködös.
A Júliai-Alpok koronája, a háromfejű hegy
A Triglav Nemzeti Park közepén messziről kimagaslik a tájból három jellegzetes pukli – ez a Triglav, vagyis a háromfejű hegy. A középső csúcs, a Nagy-Triglav, a maga 2 864 méterével Szlovénia legmagasabb pontja. Mindamellett pedig, hogy hihetetlenül gyönyörű, és nagyon nagy élmény felmászni rá, azért is érdekes, mert a szlovének nemzeti jelképe, amelyet minden szlovénnek egyszer az életben meg kell hódítani. A tetején egy fémtorony áll, amely Jakob Aljaz helyi lelkész nevét viseli. Az építmény egyben Faraday-kalitka is, ami a csúcson oly gyakori rossz időben nagyon hasznos: ha belebújik az ember, nem csapja agyon a villám.
A Triglav tetejére a normál úton (a keleti falról) ferrata-szerű biztosított úton lehet feljutni, de nehezebb variációk is vannak a meghódítására (például az északi fal). Télen, amikor a láncok a hó alatt vannak, és sok a meredek, veszélyes szakasz, csak gyakorlott hegymászóknak ajánlatos a hegyen lenni.
A hegyeken és dombokon kívül Szlovénia gyönyörű és kedvelt látványosságai az egykori gleccserek által kialakított völgyekben képződött tengerszemek, mint például a Bohinji- vagy a Bledi-tó.
A környező barátságos városkákban érdemes egyébként sétálni is egy kicsit: szívvel-lélekkel átitatott templomokat, házakat, kerteket talál a nézelődő. Ha pedig valaki az egyszerűbb, kedvesebb alpesi stílus mellett valami modernebb élményre vágyik, betérhet például Bohinjban az ország első és egyetlen ökoszállodájába.
Ha Cerknóban és környékén töltünk több időt, a síelés mellett érdemes megnézni a sziklák közé rejtett Franja-partizánkórházat, amely a második világháború idején mintegy ezer sebesültet látott el.
Ami pedig az itteni hegyek között kihagyhatatlan: megkóstolni a szlovének híres brinjevecét, azaz borókapárlatát. Ha van rá lehetőség, érdemes ezt a maribori sípályák tövében, a Habakuk Hotelnél egy hüttében megtenni, mert ott remek.