Lagzi holland módra

Esküvő és lagzi Hollandiában
Az esküvő festői helyszíne
Vágólapra másolva!
Esküvőre voltam hivatalos Hollandiába, ami nagyon elütött attól, mint amit idehaza megszokhattunk. Az ott töltött hétvégén sikerült megtapasztalnom a nyugodt és praktikus németalföldi életvitelt.
Vágólapra másolva!

Ha Hollandia, akkor Amszterdam. Mármint a legtöbb turistának, noha az Amstel parti metropolisz belvárosa valószínűleg a legkevésbé jellemzi az országot. A coffe shopokban sétálgatni az élvezeteket sokszor túlvállaló angol és amerikai turisták hordái között érdekes élmény, de ez pont az ellenkezője a nyugodt németalföldi életérzésnek. A könnyebb szervezés miatt itt találkoztam erasmusos barátaimmal, hogy másnap egyik társunk esküvőjére induljunk tovább.

Bár Amszterdam tényleg nem egyenlő Hollandiával, még a belvárosban is lehet olyan kevéssé ismert érdekességeket találni, amelyek sokszor csak néhány sarokra vannak a fő turistaútvonalaktól. A csatornák között például még egy kisebb állatkert is megbújik: a 1838-ban megnyílt Natura Artis Magistra nem csak Hollandia legrégebbi ilyen intézménye, hanem a világon is az elsők között van. Vagy ott van a hétvégéken a portugál zsinagóga és az Operaház közti téren a lengyel piacok hangulatát idéző kirakodós vásár, ahol az elmaradhatatlan biciklis kiegészítők és alkatrészek mellett a legkülönbözőbb régiségeket lehet fellelni. A fotózást csak a vásárlóknak engeik, ám mi megszegtük a szabályt.

Csak vásárlóknak! Forrás: Bucsky Péter

Ezen a piacon jött szembe a legérdekesebb tábla is, kerékpárral behajtani tilos! Talán ez Hollandia egyetlen ilyen táblája, hiszen mindenki mindenhova bringázik. Ez az igen szimpatikus közlekedési mód a helyi szabályok szerint szinte minden forgalmi szituációban előny élvez. Viszont a gyalogosokat nem tisztelik a bringások, nagy sebességgel képesek akár nagymamák is elsuhanni az ember mellett. Nekem úgy tűnt, hogy gyalogosként nagyobb eséllyel ütnek el a bicikliúton, mint az autósok.

Hollandia árnyoldalai

A másik komoly probléma a szálláskeresés. Még sokágyas hostelben is nehéz ágyat találni 20 euró alatt, egy hotelszoba pedig elérhetetlen 100 eurónál kevesebbért. Arra jutottunk ezért, hogy kipróbálunk egy viszonylag olcsónak és érdekesnek tűnő szállodahajót, ami már 40 euróból kijön. A csatornák sima vízén érezni sem lehet a hullámzást, így már érhető, miért döntenek sokan úgy, hogy vízi házakba költöznek.

Így néznek ki az úszó házak Forrás: Bucsky Péter

Hotelnek viszont nem biztos, hogy a legjobb választás, mivel a vékony fafalak a kabinok között minden hangot átengednek. Érdekes volt a bárajtóval leválasztott piszoár is – mivel a bejárattal szemben sikerült elhelyezni. A szűkös hely a kabinban annyira nem zavaró, szerencsére az étkezőben jól el lehettet férni. Bár a skótokat szokták leginkább fukarsággal társítani, érdemes lenne a vicceket és anekdotákat hollandosítani: a hajóhotelt üzemeltető házaspár kínosan ügyelt arra, hogy 3-4 szelet sajtnál és felvágottnál sose legyen több a tálcán, és az egy literes narancslés kancsót is akkurátusan mindig másfél decivel töltötték fel, nehogy valakinek megszaladjon.

Magyar szálak

Amszterdam főpályaudvarán a turista forgatagba kilépve a riksásokat kezdtem figyelni, amíg barátaimra vártam, és eszembe jutott a Riksaláz című film. És valóban, a többség magyarul és románul beszélgetett. Ennél szomorúbb, hogy a vöröslámpás negyedben, amely csak öt perc séta a főpályaudvartól, szintén kiemelten sok magyar dolgozik, ám nem csak szabad elhatározásból. Ez a probléma egyébként Hollandiában nagyobb visszhangra talál, mint nálunk. 2012-ben meggyilkoltak egy magyar lányt, és az elvileg biztonságot adó vészcsengő sem segített rajta. Az esetről holland dokumentumfilm is készült, ami online is elérhető. A magyar prostituáltakról és a helyi Nyíregyháza utcáról korábbi cikkünkben olvashat.

Az esküvő azonban nem Amszterdamban, hanem a német határ melletti Oldenzaal városkában volt, egy tavakkal díszített, Városligetnél is nagyobb és jóval rendezettebb parkban. Különösebben nem terveztük meg az utat, mivel 10-20 percenként az ország minden szegletébe indul vonat. Sikerült az interneten egy négy főnek egy napra 49 eurós jegyet találni a vasút honlapján, ám kiderült, hogy a Groepsretourplanner nevű kedvezménnyel csak akkor lehet élni, ha azt online vásároljuk meg. Nem véletlen, hogy a kedvezményről csak hollandul volt információ, ezt az olcsó jegyet ugyanis csak helyi bankkártyával lehet megvásárolni.

A központi pályaudvar Amszterdamban Forrás: AFP/Evert Elzinga

Úgy látszik, a vasút Hollandiában sem jelenti a szolgáltatási színvonal csúcsát: az állomáson nem lehetett menetrendeket keresni, az információs pultnál pedig csak többszöri kérésre voltak hajlandók az átszállási helyeket és időpontokat leírni – a takarékos mentalítás jegyében egy használt A4-es lapból leszakított fecnire.

Itt nincs zabálás

Szerencsére időben a szertartásra értünk, és próbáltuk a helyi szokásokat megismerni. A hollandok nagy része nem vallásos, ezért ott ritkább az egyházi esküvő. Templomból sincs sok az országban, és soknak új funkciót is kellett keresni (például Amszterdam egyik legmenőbb klubja, a Paradiso egy régi templomban működik).

A polgári szertartást általában a városházán tartják szűk családi körben, vagy vidéki helyszín esetén meghívják a házasságkötőt. A család ezután egy étteremben vacsorázik, és ezt követheti a tágabb rokoni és családi körrel a mulatozás. A saját háznál tartott sátras mulatság itt elképzelhetetlen lenne, pálinka hiányában a röviditalok sem olyan kedveltek.

Az esküvő festői helyszíne Forrás: Facebook/ErveHulsbeek

Az esküvő legtöbbeket érintő része így csak egy buli, ahol már csak italozni szoktak Holland esküvőn senki sem fogja degeszre zabálni magát, zenekarok helyett pedig a DJ-ké a főszerep. Általában populáris számokkal szórakoztatják a násznépet, bár az elektronikus zenéket kedvelő hollandoknál egy-egy techno szám sem elképzelhetetlen – az erre táncoló nyugdíjasok pedig igazán szívderítő élményt jelentenek.

Az általában este 8 körül kezdődő partik nem tartanak hajnalig. Éjjel egy óra körül a kávé felszolgálásával jelzik, hogy vége a mulatságnak. Így idő sem jut menyasszonyszöktetésre vagy menyasszonytáncra – utóbbi helyett a pár a bejáratnál fogadja a vendégeket és borítékaikat. A korrekt elszámolás híveiként a hollandok nem foglalják le a szállást a násznépnek, azt mindenki magának rendezi, így legalább kisebb eséllyel kezdik a közös életet tetemes kiadással.

Nyugodt élet vidéken

Másnaposságról szó sem lehetett, ezért volt időnk a szomszédos Hengelóban is körbenézni. Mivel az ország szinte minden kisebb-nagyobb városa meglepően hasonló, kimondottan új élményeket nem várhattunk. Itt is a vöröstéglás, kiskeretes sorházak – természetesen függöny nélkül – a városkép meghatározói. Modern épületekből és szobrokból sincs hiány, lóra ültetett történelmi hősök helyett egymás elől halat dugdosó medvéket öntöttek bronzba.

Medvék a téren Forrás: Bucsky Péter

A 80 ezer lakójával kisvárosnak számító településen egy napot kellemesen el lehet tölteni, a Ráday utca hangulatú sétálóutcán a kávézókban és éttermekben is nagyvárosi a kínálat. Ami feltűnő, hogy nem csak fiatalok, hanem idősek is szép számmal ülnek be a teraszokra. Persze nem csak kávézó, hanem hagyományos kocsma is akad szép számmal, a hazai búfeledők eggyel jobb kiadású változatai. A liberális németalföldön az sem lehet kérdés, hogy az ilyen műintézményekben játékgépnek is lennie kell. Szürreális élmény volt az unokájával a félkarú rablón szerencsét próbáló nagymama.

Szerencsékre piacnap volt éppen a városban. A hazaihoz hasonló zöldség-gyümölcs kínálatnál jobban magával ragadtak a holland sajtok: kilónként 8 euróért (2400 forint) is már kiváló helyi különlegességeket lehetett vásárolni. A teherautóbüfék a szokásos hamburger, virsli és sült krumpli mellett halakat és tengeri herkentyűket is knáltak, a panírozott rákgolyók pedig új felfedezést jelentettek.

Ha nem is fedezünk fel különleges látnivalókat Hollandiában, akkor is kellemes élményekkel távozhatunk. Akár egy hosszú hétvége alatt is átérezhetjük a helyiek nyugodt életvitelét és praktikusságát.

Hollandiáról korábbi beszámolónk itt olvasható.