Beleláttunk a Titanic lelkébe

Belfast megmutatta, hogyan lehet az emberi hibázás mementójából turisztikai nevezetességet csinálni. Az összes érzékszervre ható eszközökkel keltette életre az itt épült Titanic legendáját. És nem csak a múzeum magassága egyezik meg az éppen száz éve katasztrófát szenvedett óceánjáró méreteivel, a belsejében élethű hajógyárat építettek újra, amelyet beltéri libegőből tekint meg a látogató. A múzeum szórakoztatva tanít, alig néhány méterre a hajó születési helyétől. Meglátogattuk.

Annak ellenére, hogy Belfastban a katasztrófa után még hosszú évtizedekig tabutémának számított az itteni Harland and Wolff hajógyárban épített tragikus sorsú óceánjáró, most éppen a Titanic vált a belfasti turizmus egyik zászlóshajójává. Nincs is kétség afelől, hogy 2012-ben az új évezred eddigi legjobb évét fogja zárni az észak-ír város: a Titanic-központ márciusi megnyitásával elhelyezte magát a világ turisztikai térképén. A közelmúlt évtizedeiben inkább csak a protestánsok és katolikusok összecsapásairól, valamint az IRA-ról ismert város újradefiniálta magát a hajó emlékével és pusztulásának századik évfordulójával.

A múzeum a Titanic-negyedből (További képekért kattintson a fotóra!)

Belfastban az 1998-as nagypénteki egyezményt követően indult meg a városfejlesztés, melynek során egy teljes városrészt renováltak a Titanic-téma jegyében. Tíz évvel ezelőtt nevezték át Titanic-negyednek az egykori dokk területét a jelenleg is működő Harland and Wolff épületeivel együtt. Ennek ékköve a hatalmas múzeum.

A Titanic-hamburgertől a Titanic-falvédőig

A Titanic-láz egész Belfastra átterjedt, és szemlátomást mindenki igyekszik kivenni a részét belőle: a turisztikai hivatal Titanic-gyalogtúrát kínál, a piacon Titanic-hamburger, Titanic-póló, de még Titanic-falvédő is kapható, a hajók Titanic-városnézésre invitálnak, a szuvenírboltok tömve vannak Titanic-csecsebecsékkel. Mindent átható motívummá vált a kanadai partok közelében, majdnem négyezer méteres mélységben pihenő hajó.

Mindezek miatt kisebb ellenérzéssel indultam az amúgy lenyűgöző épület felé, melynek terveit a londoni CivicArts és a belfasti Todd Architects építésziroda közösen jegyzi. Az építészek magabiztossága az általuk létrehozott épülethez hasonlóan lenyűgöző: az átadás után kijelentették, hogy új építészeti ikont hoztak létre, amely magában foglalja a hajógyár, a hajó, a víz kristályainak, a jégnek és a White Star Line brit hajózási társaságnak a logóját is. Az épület formáját elmondásuk szerint a Titanic inspirálta, és állítólag a magassága is pontosan megegyezik a hajóéval. A belső térkialakításban is többször visszaköszönnek a hajó formái. A helyszínválasztás tudatos: néhány méterre vagyunk a Titanic és testvére, az Olimpic nevű óceánjárók sólyájától (hajótalpfa).

James Cameron Titanic című 1997-es filmjére rímelő szobor az épület bejáratánál (Klikkeljen a szoborra!)

Bár a földrajzi közelségből logikusan fakadt volna, mégsem passzív emlékközpontot hoztak létre, hanem interaktív múzeumot. A tavaszi nyitás körüli hírekből kiderült, a múzeum fő célja, hogy az építéstől egészen a tragédiáig átfogó képet adjon a hajó történetéről. A nagyívű célok megvalósításához ún. edutainment-eszközöket (szórakoztatva tanítás) választottak: interaktív kiállítóterekkel, valamint az eredeti tervek alapján felépített enteriőrökkel, lakosztályokkal, kabinokkal várják a látogatókat.

És egyszer csak a levegőbe emelkedik a látogató

Fél évvel a nyitás után, novemberben is özönlenek az emberek a múzeumba, ezért kisebb turnusokban engednek be minket, de még így is túl sok bent az ember. És ebben körülbelül ki is merül a múzeum valamennyi technikai hiányossága. A kiállítási térbe lépve markáns vizuális hatások érnek: a hatalmas vásznakra vetített életnagyságú képek azt az érzetet keltik, mintha a 20. század eleji Belfast utcáin járnánk. Ezt egészítik ki a témához illeszkedő folyamatos hanghatások a madárcsicsergéstől egészen a fülsüketítő hajógyári kopácsolásig.

Kilátás az ötszintes épület negyedik emeletéről (Kattintson!)

Végig ügyesen játszanak a terekkel és a fénnyel is: néha összenyom a tér (ilyenkor a rengeteg látogató még inkább zavarja egymást), néha kitágul; és szinte végig félhomály van. Az első világos terem az, ahol egy korabeli filmrészlet segítségével, meglehetősen szuggesztív módon mutatják be a Titanic vízre bocsátását.

A multimediális technikai megoldások segítségével olyan szárazabb témákat is sikerült izgalmassá tenni, mint az előtörténet és a korrajz, amelyen amúgy valószínűleg csak átvágtatnának a látogatók. A gyerekek is kíváncsian nézelődnek, és minden olyan eszközre ugranak, amely mozog vagy gombnyomásra/tapintásra hangot ad ki, amilyen például az érintőképernyős térkép. A legnagyobb attrakció, a hajógyári rész még hátra van, amiért cserébe a világ legtöbb közlekedési múzeuma jó eséllyel lemondana legpöpecebb gőzmozdonyáról is: egy vidámparkokat idéző high-tech libegőn ülve lehet belesni az élethű Titanic-dokkok kulisszáiba. Mindezt továbbra is bent, a múzeumban.

A kiállítás egy részét libegőzve nézzük meg (Katt!)

Kiszállunk a levegőben tekergő gondolából, és a saját lábunkon sétálunk tovább a félhomályban. A hajó belsejét életnagyságú animációs vetítések segítségével lehet átélni, és bár ritka, de akad pár klasszikus múzeumi megoldás is: vitrinek mögött látható az első-, másod- és harmadosztályú kabinok tökéletes mása - odavetített kosztümös színészekkel.

A szerencsésebbek korábban leszálltak

Közismert a történet, miszerint a Titanicon utazó 2207 ember negyede sem élte túl a katasztrófát, noha 1178 hely volt a mentőcsónakokban, de ezeket félig üresen engedték le. Így valamivel több, mint 1500 ember az óceánba veszett. Extra feszültséget ad néhány utas és a személyzet néhány tagjának története, akinek kör alakú fotója időről időre felbukkan, de csak a legvégén derül ki róluk, hogy a túlélők között vannak-e.

Óriási ismeretanyag zúdul a látogatóra, köztük néhány kevésbé köztudott tény: például, hogy a Titanicot építő munkások többsége a nagy zaj miatt halláskárosodástól szenvedett, heti hat napot dolgozott, nyáron mindössze egy hét, karácsonykor és húsvétkor pedig két-két nap szabadsága volt. Vagy, hogy miután a Titanic kihajózott Belfastból, a négy brit állomás között is szállított utasokat, így többen leszálltak róla, mielőtt április 11-én nekivágott az óceánnak. Vagy hogy az első osztályú lakosztályok fényűzése lepipálta a kor legdrágább hoteleit is - bár a legendával ellentétben a gazdagság nem volt garancia a túlélésre, több milliomos is odaveszett. A túlélőkből pedig társadalmi osztálytól függetlenül kisebb celebek lettek, hetekig újságírók és autogramvadászok loholtak a sarkukban.

Hanghatásokkal kísért animáció mutatja be a hajó süllyedését (Klikkeljen!)

Visszafogott süllyedés

Igazán szomorú hangulata csak az 1912. április 14-i süllyedés körülményeit bemutató teremnek van, ahol a tragédiát filmekkel és hangokkal szimulálják. Itt elcsendesednek a látogatók, van, aki egy könnycseppet is elmorzsol. A süllyedést is elképesztően modern eszközökkel ábrázolják, ám mégis szándékosnak tűnik a visszafogottság. Nem sokkal később az is kiderül, hogy a tárlaton időről időre felbukkanó utasok - például a hajó tervezőmérnöke vagy Amerika egyik leggazdagabb embere, John Jacob Astor - túlélték-e a katasztrófát, amikor száz évvel ezelőtt a hajó április 15-én 2:20-kor elsüllyedt.

A múzeumlátogatók számára viszont még hátravan a hajó utóélete és egy fantasztikus audiovizuális élmény: néhány teremmel odébb egy átlátszó üveglapra lép az ember, mintha egy tengerfeneket vizsgáló búvárrobotban ülne, a talpa alatt pedig felbukkan a hajóroncs. (A hajó megtalálását Robert Ballard 1985-ben jelentette be, azóta folyik a töprengés, mit kezdjenek vele.)

Végigsiklunk a hajóroncs felett (Kattintson!)

Én 2,5 óra után jöttem ki a múzeumból, ám aki becsülettel végigolvas minden tablót, kipróbál minden interaktív kütyüt, megnézi az összes animációt és filmet, akár 4-5 órát is kényelmesen eltölthet bent 13 és fél fontért (4600 forint). Az edutainment-hozzáállás indokoltsága és személyes elégedettségem ellenére azért végig ott motoszkált bennem a gondolat, hogy van abban valami furcsa ellentmondás, hogy egy emberi mulasztásból fakadó tragédiát ennyire, már-már diznilendesen szórakoztató módon tálalnak.

A kijárat felé ballagva éppen kezdtem megbocsátani az olyan részeket, amikor az edutainment-ből inkább az entertainmentre (szórakoztatás), semmint az educationre(oktatás)helyezték a hangsúlyt, amikor megpillantom a shopot és a benne tolongó látogatókat. Bent mindent, tényleg mindent, éppen csak Titanic-feliratú felfújható gumicsónakot nem lehet kapni - alighanem azt már a múzeum marketingrészlege is ízléstelennek tartotta volna.

2207 utasán kívül ezt szállította a Titanic (egyebek mellett):

1 darab Renault autómobil
40 ezer friss tojás
15 ezer üveg sör
8000 szivar
1654 liter fagylalt
6 ládányi korai hollywoodi film, amely az angliai vetítések után indult vissza Amerikába