Ahol a szegénységet luxussal palástolják

baku
A belvárosban árnyas és rendezett parkokban sétálgathatunk
Vágólapra másolva!
Azerbajdzsán mostanában került fel a világ turisztikai térképére, de egyelőre csak a kalandvágyóbb utazók érdeklődnek iránta. Ez azonban pár éven belül változhat, hiszen az ország fővárosa, Baku rohamos ütemben fejlődik. A nemrég még koszos, posztszovjet iparváros ma hatalmas felhőkarcolók, nívós szállodák, éttermek és csillogó kirakatok egyvelegéből áll. Legalábbis a belvárosban. Felfedeztük Bakut és környékét.
Vágólapra másolva!

A Kaukázus a maga izgalmas kultúrájával és változatos tájaival már egy ideje szerepel a bakancslistámon. Igaz, Grúzia vonzott leginkább, mégis úgy alakult, hogy Azerbajdzsán fővárosát, Bakut fedeztem fel elsőként. Az újgazdag országról a legtöbb képen modern felhőkarcolókat, keleties hangulatú óvárosokat és az utcákon furikázó Ladákat láttam, így egy kis Dubaj-Isztambul-Moszkva elegyre és enyhe kulturális sokkra számítottam.

Sehol egy szemét, sehol egy graffiti

Az ország alatt rejtőző mérhetetlen mennyiségű kőolaj és földgáz gazdaságilag fellendítette az egykori szovjet tagállamot,

az ebből származó anyagi hasznot azonban csak egy nagyon szűk réteg élvezi.

Azerbajdzsán adottságai méltán teszik az országot a lángok földjévé, nem csoda, hogy a tűz központi szimbólummá vált az azeri kultúrában.

Az esti fényárban úszó Baku a Kaszpi-tenger partján Forrás: Bóna Gergely

Bár a Budapest-Baku közvetlen fapados járat némiképp fellendítette a két ország közötti turistaforgalmat, a beutazás nekünk, magyaroknak még mindig nem egyszerű. Az útlevél mellett szükség van vízumra, ezt vagy utazási irodán vagy a nagykövetségen keresztül intézhetjük. Mindez nem olcsó mulatság, hamar el tudja rontani a kedvező áron kifogott repjegy okozta örömünket.

A belvárosban árnyas és rendezett parkokban sétálgathatunk Forrás: Bóna Gergely

Gépünk hajnali negyed 6-kor landolt Baku repterén. Ahogy kiléptünk a terminálból, taxisok hada rohant le minket, még a mosdóba is utánam jöttek.

A helyi valutát, a manatot érdemes inkább a városban váltani,

és arra is figyeljünk, hogy a reptéri transzferért ne fizessünk többet 15-20 eurónál (4500-6200 Ft). Tőlünk 100 eurót (30 580 Ft) akartak legombolni, amiből egy kisebb szóváltás is kerekedett. Első benyomásunk az azeri emberekről nem volt éppen pozitív ezen a hajnali órán.

Ez nem múzeum vagy pályaudvar, hanem a világ legnagyobb KFC-étterme Forrás: Bóna Gergely

Pár órás alvás után, már kevésbé nyűgösen vágtunk neki a város felfedezésének. Baku első látásra rendezett, fényűző metropolisznak tűnik. A parkok gyönyörűek, a régi épületeket szépen felújították, a vadiúj felhőkarcolók láttán pedig úgy érezzük,

teljes joggal nevezik a várost a kaszpi Dubajnak.

Sehol egy szemét, a falak nincsenek összegraffizitve, és a márvány aluljárók sem épp az Örs vezér téri látványra emlékeztetnek.

Ilyen egy átlagos aluljáró Bakuban Forrás: Bóna Gergely

Valahogy minden a helyén van, az új épületek ízlésesen, harmonikusan illeszkednek a városképbe. Sehol egy indokolatlan diadalív a panelházak között, ahogy azt például legutóbb Szkopjéban tapasztaltam. Látszik, hogy itt a várostervezők értik a dolgukat.

Élő építészeti kiállítás az egész belváros

Sokatmondó, hogy a város látnivalóinak nagy része az elmúlt tíz évben épült. Az Iceriseher, azaz

az óváros próbál valamit visszaadni a régi Bakuból, de sajnos kevés sikerrel.

A modern épületek és szállodák már itt is kezdenek megjelenni, a keleties hangulat talán egyedül a Sirvansah-palota környékén érezhető. Itt találjuk Baku egyik legfontosabb műemlékét, a Szűz-tornyot, amely UNESCO-védelem alatt áll.

Múlt és jövő találkozása: az óváros háttérben a Lángtornyokkal Forrás: Bóna Gergely

Baku olyan, mint egy kortárs építészeti kiállítás. Impozáns, formabontó épületek és égbe szökő felhőkarcolók mindenütt. A leglátványosabbak a Lángtornyok, amelyeket alig négy éve adtak át, de máris a város jelképének számítanak. A Lángtornyok mellett találjuk a Mártírok útját, amely

a „fekete januárként” emlegetett események során meghaltaknak állít emléket.

1990. január 20-án 130 ember halt meg itt, amikor az Azerbajdzsán függetlenségét ünneplő tömegbe szovjet katonák lőttek. Később itt temették el a karabahi háborúban elesett katonákat is. A sétány az öröklánggal végződik, amely 1997 óta ég folyamatosan a hősi halottak emlékére. Talán ez Baku egyik leginspirálóbb helye. De nem csak az atmoszféra, az elénk táruló látkép is lenyűgöző, hűvös időben pedig jólesik a tűz mellett melegedni.

Méltó emlékhely a hősi halottaknak Forrás: Bóna Gergely

Kicsit távolabb innen emelkedik Baku egyik legfuturisztikusabb építménye, a több díjat is nyert Heydar Aliyev Center, amelyet egy iraki építész tervezett. A koncert- és konferenciateremként funkcionáló intézmény névadója az ország egykori elnöke, akinek halála után (2003-ban) fia, Ilham Aliyev vette át az ország irányítását. Az egykori elnököt övező személyi kultusz sok mindent elárul Azerbajdzsán politikai berendezkedéséről.

Az új kulturális központ, a Heydar Aliyev Center Forrás: Bóna Gergely

Baku 2012-ben adott otthont az Eurovíziós Dalfesztiválnak. Az esemény hatalmas adu ász volt a város számára: végre megmutathatták magukat a világnak. Sokan valóban a dalversenynek köszönhetően figyeltek fel a kaszpi városra. Nem is aprózták el a rendezést, külön a dalfesztiválra húzták fel a Kristály-csarnokot, amely esti díszkivilágításával szerves része a bakui panorámának.

Az épület köré hatalmas parkot és sétányt építettek. Egyelőre kihasználatlannak tűnt, de biztosra veszem, hogy lesznek még itt olyan világesemények, amelyek során fontos szerepet kap majd. Tavaly például Baku volt az első Európa Játékok házigazdája, valamint

idén először Forma 1-es futamot is rendeztek a városban.

Az utcákon kialakított látványos pályaszakaszon zajló versenyt Európa Nagydíjnak nevezték el.

A csillogó felszín mögött

Lássuk csak: Eurovíziós Dalfesztivál, Európa Játékok, Európa Nagydíj – mindez egy félig ázsiai országban (földrajzilag csak egy kisebb része tartozik Európához - a szerk.). Azerbajdzsán már-már kínosan igyekszik demonstrálni, hogy fejlett, demokratikus, európai ország. De ha egy kicsit jobban a dolgok mögé nézünk, vagy éppen metróra szállunk és utazunk néhány megállót a külvárosba, máris kiderül, mennyi ebből az igazság.

Baku megmutatta a világnak, hogy kell pazar módon megrendezni egy világeseményt Forrás: Bóna Gergely

A Kristály-csarnok mellett azt is megtudhatjuk, hogyan lehet egy egyszerű zászlóból turisztikai attrakciót varázsolni. Itt ugyanis a nemzeti zászló 164 méter magasan lobog, a világ második legnagyobb zászlórúdján. A címvédő zászlórúd Tádzsikisztánban van, de a bronzérmest is a régióban találjuk, a Kaszpi-tenger túlpartján, Türkmenisztánban. Úgy tűnik, ez egy sajátos verseny errefelé.

Valahányszor arról érdeklődtünk, hogy jutunk el egy látnivalóhoz, hotelünk recepciósa váltig állította, oda nem megy busz, vegyük igénybe a hotel sofőrjének szolgáltatását. Érdekes módon azonban

mindenhova eljutottunk tömegközlekedéssel.

Baku külvárosában buszozva mintha egy teljesen más világba csöppentünk volna. Fényűzésnek, rendezettségnek itt nyoma sem volt, már-már nyomornegyedekre hasonlító helyeken jártunk.

Veszélyben egyáltalán nem éreztük magunkat, csupán mellbe vágott, hogy itt bizony szegénység van. Nem is akármilyen. Jellemző módon a főutak mellett vagy a frekventáltabb helyeken lévő favelákat úgy tüntetik el, hogy bádog- vagy betonkerítést húznak fel eléjük, és ezzel a probléma meg van oldva.

Ami nem látszik, az nincs is: többemeletes épületekkel takarják el az omladozó panelházakat Forrás: Bóna Gergely

Igen ám, de mi van akkor, ha a lepukkant házak egy hegyoldalban sorakoznak? Sebaj, építsünk eléjük többemeletes szállodákat és épületeket! Adódik persze a kérdés, hogy ha jut pénz új épületek felhúzására, miért nem jut a régiek felújítására? Választ persze senkitől sem kapunk. A társadalmi különbségek mindenesetre elképesztő mértékűek.

A lángok földjén

Igencsak eldugva találjuk meg Baku mellett a Yanar Dagot. A hely neve magyarul annyit tesz, Égő-hegy vagy Tűz-hegy, és itt most nem valamilyen szimbolikus elnevezésről van szó.

A hegy valóban lángol.

Ez a hely ékes példa arra, hogy micsoda energia lapul a föld alatt. Az olykor háromméteres lángokat a felszín alól szivárgó gáz táplálja. 1950-ben lobbantotta be egy pásztor a tüzet, azóta ég folyamatosan. A Yanar Daghoz helyi busszal is el tudunk jutni, a járatok a Koroglu metróállomástól indulnak.

Sem eső, sem szél nem tudja eloltani Forrás: Bóna Gergely

És ha már tűz, érdemes megnézni a bakui Tűztemplomot is (azeri nevén Ateshgah). A Yanar Daghoz hasonlóan ez is

természetes gázkitörés volt, amely köré a 17. században templomot építettek.

A templomban közelebbről megismerkedhetünk a világ egyik legősibb vallásával, a zoroasztrizmussal, amelynek központi eleme a tűz. Ennek a vallásnak ma már nagyon kevés követője van a világon, többségük Iránban és Indiában, de egykor Azerbajdzsán területén is jelentős számú zoroasztriánus közösség élt.

A Tűztemplom lángjait ma már gázvezetékek táplálják Forrás: Bóna Gergely

Baku közelében sajnos nincsenek említésre méltó természeti látnivalók, azokat inkább az ország nyugati részén és a hegyvidéken találjuk. A várost jellemzően kopár, sziklás, sztyeppeszerű táj veszi körül, de persze ennek is megvan a maga szépsége.

A Bakutól nagyjából 60 kilométerre fekvő Qobustanba (Gobustan) viszont érdemes elutazni.

Itt találjuk a híres qobustani sziklarajzokat, amelyek közül a legrégebbiek 15 ezer évesek lehetnek.

Az UNESCO védelme alatt álló Qobustani Nemzeti Park területén egy múzeum is működik, amelyben a környéken feltárt leletek segítségével mutatják be az őskorban itt élt emberek mindennapjait.

Qobustani tájkép Forrás: Bóna Gergely

Vendégségben egy muszlim családnál

Qobustanba távolsági buszokkal juthatunk el, de ezek a semmi közepén, a főút mellett teszik ki az embert, így mindenképpen igénybe kell vennünk a helyi „sofőrszolgálatot”.

Az angolt felejtsük el, aki viszont tud oroszul, annak könnyű dolga van.

Egyébként marad az activity, vagy akár rajzolhatunk is az autó poros ablakára alkudozáskor, ahogy mi tettük.

Így ismertük meg Fahradot, aki 30 manatért (5130 Ft) elvitt minket a qobustani sziklarajzokhoz, valamint a közeli sárvulkánokhoz. Utóbbi rendkívül érdekes, semmiképp se hagyjuk ki, bár esős időben elég rizikós a megközelítése. Úgy csúszkáltunk a saras földúton, mintha a Bamako-ralin versenyeznénk, de Fahrad szó szerint állta a sarat.

A sárvulkánokból felbugyogó iszap a nagy nyomású szénhidrogénnek köszönhető Forrás: Bóna Gergely

Szegény orosz barátaink kevésbé voltak szerencsések. Teljesen beragadt az autójuk, hiába próbáltunk nekik segíteni, reménytelennek tűnt a dolog. Sofőrünk megejtett egy telefonhívást, majd visszatessékelt minket a kocsiba, és továbbmentünk. Végül szerencsésen eljutottunk a vulkánokhoz, a kalandot pedig épségben és tiszta ruhákkal úsztuk meg.

Autós kalandok a semmi közepén Forrás: Bóna Gergely

Annak ellenére, hogy Fahraddal nem tudtunk közös nyelven kommunikálni, egészen összebarátkoztunk. Olyannyira, hogy elvitt minket az otthonába, és bemutatott minket a családjának. Lánya, Leyla angolul tanul, így a társalgás már könnyebben ment.

Különös élmény volt bepillantást nyerni egy tradicionális muszlim család életébe.

Rendkívül meleg szívvel fogadtak minket, még egy hatalmas üveg házi fügelekvárral is megajándékoztak.

Azerbajdzsán a gránátalma őshazája Forrás: Bóna Gergely

Ez tehát Baku, a végletek városa, ahol Bentley-k és 1500-ös Ladák közlekednek az utcákon, ahol az emberek szegénysége egyenesen arányos a stadionok és felhőkarcolók számával, és ahol egyszerre lehet előre és visszautazni az időben. Merjünk a színfalak mögé nézni, lépjünk ki a Lángtornyok árnyékából, mert mindezeket csak akkor tapasztalhatjuk meg.