New Yorkot tényleg nem lehet megunni

Nem vagyok híve a csoportos, idegenvezetős túráknak, különösen, ha azokat 40 fős buszokban bonyolítják le. De nem minden vezetett séta unalmas vagy közhelyes, kis kutakodással olyanokra is rá lehet bukkanni, amelyek valami egyedit, különlegeset nyújtanak. Több mint egy tucatszor jártam már New Yorkban, sőt két évig ott is éltem ösztöndíjasként, az alábbi három sétán mégis rengeteg újat tanultam.

New Yorkot akkor tudjuk a legjobban kiélvezni, ha ráhangolódunk azokra a dolgokra, amelyekben a legjavát mutatja. Én például itthon soha nem járok kosárlabda-mérkőzésre, de ott felejthetetlen élmény egy Knicks-meccs, mint ahogy apró szuterénekben megbúvó jazzklubokat is csak New Yorkban szoktam felkeresni. Ilyen ízig-vérig New York-i specialitásokból választottam ki hármat, hogy szakavatott vezetők segítségével alaposabban megismerjem őket.

Neves graffitiművészek kézjegyei

Bár a graffiti világszerte elterjedt, és eredete több száz évre nyúlik vissza, a modern kori graffiti szülőhazája New York, méghozzá annak metróhálózata. Az 1960-as évek végén, 1970-es évek elején a spray-vel felszerelt fiatalok elsősorban a metrósínek melletti elhagyatott falakat és parkoló metrókocsikat választották alkotásuk színhelyéül. Ezeket már nagyrészt megtisztították, de a város így is tele van legendás falfirkákkal.

Megbízásra készített graffiti (Galériához kattintson a képre!) Forrás: Kisgyörgy Éva

A Grafftours szervezésében a régi zsidónegyed, azaz a Lower East Side néhány utcáját jártuk végig, hogy minél többet megtudhassunk erről az utcai művészetről. Lelkes csoportunk mindössze öt turistából és a vezetőből állt, utóbbi maga a cégtulajdonos volt. Gabriel Schoenberg maga is a street art szerelmese, érdeklődése Argentínában fordult a graffitik felé 2009-ben. A következő évben egy hét országot érintő körúton kezdte komolyabban tanulmányozni és dokumentálni az utcai művészek munkáit.

Amikor aztán hazatért New Yorkba, kíváncsiságból rákeresett az interneten, van-e graffitis túra a városban. Nem volt, úgyhogy ő csinált. Az első meghirdetett sétára 50 ember jött el, amiből azonnal nyilvánvaló lett, hogy ráérzett egy piaci résre. Ma már három városban – New York, Philadelphia és Los Angeles – négy vezető segítségével mutatnak be izgalmas graffitis színhelyeket. New Yorkban két túraútvonal létezik, az egyik Manhattanben, a másik Brooklynban. Én az előbbit választottam.

Hogyan szerezzünk graffitis műveltséget

Kis csoportunk igencsak megosztott volt, már ami a graffitis műveltséget illeti. Én magam nagyjából semmit nem tudtam a graffitikről, mások viszont lexikonszerűen ismerték a nevesebb művészeket. Szerencsére a séta mindenkinek adott valamit, a kezdők képet kaptak az alapokról, a szakértők pedig megnézhették élőben kedvenc alkotóik munkáit.

A Bowery-fal már aligha nevezhető egyszerű falfirkának Forrás: Kisgyörgy Éva

A graffiti nagyjából úgy működik, mint a szocializmus időszakában a művészet, tiltott, tűrt vagy támogatott, de ugyanaz a művész sokszor mindhárom kategóriában megnyilvánul. Gyakran előfordul, hogy egy illegális vagy megtűrt graffiti hívja fel egy megrendelő figyelmét az adott művészre, akit felkérnek például egy üzlet dekorálására. Az első neves graffitiművész, aki komoly üzletet csinált az alkotásaiból, Keith Haring volt.

Pop Shop néven üzletet nyitott, ahol táskákon és pólókon árulja graffitis motívumait. De a legnevesebb alkotók munkáit már a világ legjobb múzeumai őrzik. Shepard Fairey képei (akinek egyik alkotását szintén láttuk a séta során) például a washingtoni The Smithsonian gyűjteményétől kezdve a New York-i MOMA-n keresztül a londoni Victoria and Albert Museumig számos kiállítóhelyen megtalálhatók.

A leghíresebb arc nélküli graffitis, a főleg Bristolban alkotó Banksy is megfordult néhány hónapja New Yorkban, de az összes művét eltüntették a rendrakók vagy a gyűjtők. Egyetlen felirat látszik már csak a Bowery és a Delancey utca sarkán, melyet neki tulajdonítanak. Még ezt is meg akarta kaparintani egy fanatikus, de a régi ház vaskos falából végül nem tudta kihasítani. Banksynek tulajdonítják a Lexinton Avenue és a 25. utca sarkán álló szálloda 5B szobájának festését is, de ide nem jutottunk be.

Banksy egyetlen műve New Yorkban (Galériához kattintson a képre!) Forrás: Kisgyörgy Éva

A Bond utcában már többször elsétáltam a kerítés előtt, de soha nem vettem észre azt az alkotást, amelyet egy Steve Jobs nevű graffitiművész készített a halálának éjszakáján. Apró üvegmozaikokat ragasztott a kerítés rácsaira, melyekből ‑­ ha megfelelő szögből nézzük őket ‑­ Steve Jobs portréja rajzolódik ki. Bár az alkotás illegális, az üzlettulajdonos nem szedte le, mivel neki is megtetszett.

A neves belga graffitiművész, ROA egyik művét is láttuk, egy különösen finoman megrajzolt madarat. Mint vezetőnktől megtudtuk, ő azon graffitisek egyike, akiknek képei gyakran több ezer dollárért cserélnek gazdát. Bár alkotásainak zöme még ma is illegális, ezt a képet engedéllyel festette egy valamikori kiállítás reklámjaként.

ROA finoman rajzolt madara Forrás: Kisgyörgy Éva

Invader, a francia művész nyomát is felleltük. Ő a Space Invader videojáték címéből kölcsönözte a nevét, és alkotásait is a videojátékok hősei inspirálják. Apró kerámiakockákból rak ki képeket, melyekből mintegy 2000 található a világon, és ebből úgy 200 New Yorkban. Bármerre utazik, a poggyászába mindig pakol némi csempeárut és egy kis cementet. A gyűjtők az ő alkotásait is igyekeznek megszerezni, azt a mozaikot is megpróbálta már valaki levakargatni a falról, amelyet nekünk volt szerencsénk látni.

Legális graffiti is van

A Stanton utcán hatalmas épületfestményre lettünk figyelmesek. Ez egy engedélyezett alkotás, amely a földszinten egykor működő tetoválószalont volt hivatott népszerűsíteni. A szalon már rég bezárt, de a falfestmény negyedszázada ott virít a falon – és mivel a környéken lakók megszokták, megszerették, valószínűleg így is marad. Az alak stencilezéssel készült, de a karon és lábon levő mintákat szabad kézzel festette a művész.

A város vezetősége egyrészt szigorúan bünteti az illegális graffitiseket, másrészt felismerték, hogy a festmények művészi értéket képviselnek, és igyekeznek legális teret engedni nekik. Ilyen kezdeményezés például az, hogy a metrófelújításon dolgozók szerszámainak helyet adó konténerek felületeit meghatározott időre kiadják az erre jelentkező művészeknek.

Legális graffiti konténeren (Galériához kattintson a képre!) Forrás: Kisgyörgy Éva

Ugyancsak legális lehetőséget kínál a graffitizőknek a Bowery és Houston utca sarkán található óriási téglafal. Először Keith Haring festett rá képet 1982-ben, majd évtizedeken át illegális graffitisek vették birtokba a terepet. Az építmény gazdája Haring születésének 50. évfordulójára az eredeti képet szerette volna visszafestetni a falra, de aztán arra jutott, hogy inkább mai művészeknek ad teret. Az alkotók itt végre legálisan festhetnek, a beérkező terveket kurátorok bírálják el, és minden nyertes alkotás négy hónapig díszeleghet a falon.

Egy neves kereskedő csodaszép felhőkarcolója

Egy másik szervezett séta során egy patinás múltú felhőkarcolót kerestem fel. A Woolworth Building (233 Broadway) a kereskedelem katedrálisa, az egyik legszebb felhőkarcoló a városban. Mint az előzetes e-mail váltásokból kiderült, az építész unokája kapott jogot arra, hogy a még ma is irodaházként üzemelő épületben sétákat szervezzen. 30, 60 vagy 90 perces túrákon járhatjuk körbe az épületet, és hallgathatjuk meg alapítója történetét.

Frank Woolworth bolti eladó 1879-ben nyitotta meg saját üzletét, melyben két, akkor forradalminak számító újítást vezetett be. Alkudozás helyett fix (ötcentes) árakkal dolgozott, és a vásárlókat nem csak eladók szolgálták ki, de kézbe is vehették az árukat. Az első kis önkiszolgáló üzlet gyökeresen átalakította a kereskedelmi gyakorlatot, és mesésen gazdaggá tette Woolworthöt. A hatalmas vagyon egy részéből reprezentatív felhőkarcolót épített, mely irodaházként üzemelt.

Az építés története is izgalmasan alakult. Már nekiveselkedtek az alapozásnak a mainál jóval kisebb területen, amikor végre beadta a derekát a szomszéd telek tulajdonosa, aki addig elzárkózott háza eladásától. Így aztán építkezés közben kellett átrajzolni a terveket, hogy az eredetinél jóval grandiózusabb épületet húzzanak fel. Az eredetileg kalkulált költségek is jócskán megszaladtak, Woolworthnek további bankhitelre volt szüksége. A húzódzkodó bankvezért azzal sikerült meggyőznie, hogy felajánlott néhány emeletet a banknak irodák kialakítására.

A Woolworth-épület előcsarnoka (Galériához kattintson a képre!) Forrás: Kisgyörgy Éva

Bár New Yorkban számos irodaépület előterébe besétálhatunk, itt határozott őrök állják el az utat, így kizárólag vezetett séta keretében lehet megcsodálni a pompás előcsarnokot, ahol gyönyörű kék, zöld és arany mozaikok díszítik a mennyezetet. Az egyik sarokba festett karikatúrán maga Woolworth számolja pennyjeit, míg egy másikban a tervező Cass Gilbert tartja karján az épület modelljét. Az előcsarnokban még a postaládák is remekművek, akárcsak a többi apró részlet.

Végigenni Harlemet

A New York-i készülődés során jó előre eldöntöttem, hogy egy gasztrotúrára mindenképpen benevezek. A kínálat óriási, úgyhogy eltartott egy ideig, mire döntésre jutottam. Végül egy négyórás harlemi séta mellett tettem le a voksom a Taste Harlem szervezésében, mivel ezt a városrészt amúgy is nehezebb egyénileg felfedezni.

A túrát egy tűzrőlpattant, művelt és barátságos hölgy, Jacqueline vezette, aki Chicagóból költözött jó egy évtizede Harlembe. Kezdetben művészeti sétákat vezetett, galériáról galériára járva, de az nem vonzott akkora közönséget, ami biztosította volna a megélhetését. Így tért át a gasztrotúrákra, melyekbe azért belecsempész némi építészetet, művészetet, történelmet – így jóval többet kaptunk, mint négyórányi nonstop kajálást.

Jackie, a túravezető (Galériához kattintson a képre!) Forrás: Kisgyörgy Éva

A csoport kicsi volt, és az éttermek között sokat gyalogoltunk, úgyhogy nem volt okom panaszra. A Sylvia’s Soul Food étteremben volt a találkozó, a Malcolm X Boulevard és a 125. utca sarkánál. A 60-as, 70-es években ezen a környéken virágoztak az afroamerikai gyökerű soul food éttermek, de azóta majd mindegyiket elsöpörte a válság. Sylvia 1962-ben nyitotta meg éttermét, és mihelyt kitermelte az üzlethelyiség árát, az akkori nyomottabb árakon meg is vásárolta. Így sem az nem érintette, amikor a lanyhuló üzletmenet miatt a többiek nem tudták a bérleti díjat fizetni, sem pedig az, amikor Harlem hirtelen divatossá vált, és az egekbe szöktek a bérleti díjak. Bemelegítésként a déli klasszikust, a „chicken and waffle” nevű fogást kóstoltuk, vagyis rántott csirkét vajas és juharszirupos gofrival.

Harlem rendkívül sokszínű etnikailag, mondhatni utcáról utcára változik a lakosság összetétele. Alig pár sarkot sétáltunk, már meg is érkeztünk a szenegáli negyedbe. Itt egy szuper halpiacot találtunk, ahol igen egyénien oldották meg a halak tárolását.

Sajátos haltárolás Forrás: Kisgyörgy Éva

A szenegáli kávézók közül a Les Ambassades menüjét kóstoltuk meg, méghozzá bárányt kuszkusszal. Az egész séta legfeledhetetlenebb íze a bárányhoz kapott mustáros, picit ecetes, karamellizált hagymaszósz volt, amitől mindannyian elaléltunk.

Következő megállónk egy idős bácsika műhelye volt. Lee úr már öt évtizede sütögeti ugyanott a rugelachot. Ez a zsidó eredetű, édes töltött kifli mindig kapható, ellentétben a többivel, amelyekből hangulatától függően változó a kínálat. Lee bácsi Dél-Karolinából érkezett Harlembe, és városszerte egyszerűen csak rugelachkirályként ismerik.

Harlemnek jelentős spanyol nyelvű lakossága is van, így nem maradhatott ki egy karibi spanyol étterem sem. A Tropical Grill Restaurantra esett Jacqueline választása, amely egy egyszerű kis dominikai büfé remek fogásokkal. Előbb sült csirkét kóstoltunk sárga rizzsel és nagyon finom sült babbal, majd egy kis ökörfarkat.

A végére maradt a Jacob's Restaurant önkiszolgáló soul food étterme, ahol a leginkább a déli államokra jellemző fogásokat kóstoltuk: sajtos tésztát (macaroni cheese), zöldségféléket (collared greens), fekete szemű borsót (black eyed peas), édesburgonyát (sweet potato), marhaoldalast (short ribs) és kalácsot (sweet bread).

A Jacob's önkiszolgáló soul food étterem (Galériához kattintson a képre!) Forrás: Kisgyörgy Éva

A Jacob’s elképesztő népszerűségnek örvend, dugig volt boldogan ebédelő vendégekkel. Sikertörténetéhez hozzájárult, hogy megnyitása évében ingyen ehetett ott bárki a hálaadás napján. Bár sokan azt állították, hogy ilyen hozzáállással csődbe fognak menni, az ingyenpróba lehetősége tömegeket vonzott az étterembe, és a látogatók nagy része később fizetős vendéggé vált. Nemhogy nem ment csődbe, a következő évben már újabb éttermet nyitott a család, amely azóta is ingyen fogadja a vendégeket hálaadáskor.

Egyszerűen imádtam mind a három sétát, amelyek során még közelebb került hozzám kedvenc városom. Ha lesz legközelebb – márpedig nagyon remélem, hogy lesz –, újabb bennfentes kalauzokat fogok igénybe venni, hogy még jobban megismerjem ezt a megunhatatlanul izgalmas metropoliszt.