Megnéztük, hol töltötték Petőfiék a nászéjszakájukat

2018.10.22. 06:30

Nemrégiben Máramarosban jártunk, ahol a népi kultúrát és hagyományokat máig őrző falvak mellett a környékbeli városokat is bejártuk. Semmiképp sem hagyhattuk ki Nagybányát, amelynek híresen szép belvárosáról már rengeteget hallottunk.

„Nagybánya ószerű épületeivel, s gótikus tornyával mint egy darab középkor, mit itt felejtett az idő" – írta a városról Petőfi Sándor. Nagybánya ma a Románia északnyugati részén fekvő Máramaros megye központja, annak ellenére, hogy nem a történelmi Máramaros része. A 120 ezer lakosú, feltehetően IV. Béla idején alapított város a Bányavidék legnagyobb, húszezres magyar közösségének ad otthont. Nevét arany- és ezüstbányáiról kapta, a középkorban viszont Asszonypatakának hívták, talán azért, mert a település a magyar királynék birtoka volt, de az is lehet, hogy az itt működő apácazárda miatt.

A Főtér, ahol minden épületnek története vanForrás: Turista Magazin/Francz Ilona

A csárdák költője

Autónkat a Zazar folyó partján tettük le, részben azért is, hogy megnézhessük az itteni magyar közösség központjának számító Teleki-házat. Az épület Teleki Sándor, a „vad gróf” tulajdona volt, aki életének utolsó éveit ebben a házban töltötte. A belváros a Zazar túlpartján kezdődik, ahol még látható az egykori városfal egy kis darabja. A fal építésére Mátyás király adott engedélyt a nagybányaiaknak, akik a moldovai románok betöréseitől akarták megvédeni magukat. Nagybánya emblematikus épülete a Híd utcán álló piros kupolás református templom, amelyet „ásító templomnak” is neveznek, mivel a torony ablakai mintha ásító emberi arcot formáznának.

A Teleki-ház ma a nagybányai magyarság közösségi életének központjaForrás: Turista Magazin/Francz Ilona

A templom mögött monumentális épület áll a Zazar partján. A környékbeli bányákból hajdan ide szállították feldolgozásra a kibányászott aranyat és ezüstöt, századokon át ez volt az ország egyik legjövedelmezőbb pénzverdéje. Az épület ma a Történeti Múzeumnak ad helyet. De ahogy körbejártuk a hangulatos főteret, rá kellett jönnünk, hogy itt mindegyik épületnek érdekes története van. A tér legidősebb épülete a Hunyadi- vagy Erzsébet-ház, amelyet még Hunyadi János építtetett. Jelenleg épp renoválják, ezért sajnos nem sokat láttunk belőle.

Az egykori pénzverde épületeForrás: Turista Magazin/Francz Ilona

Néhány házzal arrébb áll az egykori Fekete Sas fogadó, ahol 1847. szeptember 8-án Petőfi Sándor és Szendrey Júlia megszállt. Az ifjú házasok a közeli Koltóra tartottak nászútra, ám útközben kitört a kocsijuk kereke, így meg kellett állniuk Nagybányán. „Misztótfaluban eltört egy kerekünk. Egyéb következése nem lett a dolognak, csak hogy az itteni késedelem miatt másnap érhetünk Koltóra. Az éjt Nagybányán töltöttük a fogadóban… házasságom első éjjét fogadóban, nem hiába vagyok a csárdák költője!” – számolt be egyik úti levelében a költő.

Az egykori Fekete Sas fogadó oldalán emléktábla jelzi, hogy Petőfi Sándor is járt ittForrás: Turista Magazin/Francz Ilona

Toronyra fel!

A főtér nyugati oldalát a hajdani István Király Szálló hatalmas épülete foglalja el. Az eredeti, 1874-ben épült szállót tűzvész pusztította el, ennek helyére húzták fel a 20. század elején a jelenlegi szecessziós épületet, amelyben 20 szobás szálló, 700 férőhelyes színházterem, vendéglő, kávéház és több üzlethelyiség is működött. A szálló a nagybányai festők egyik fő találkozási helye volt, ahol rendszeresen ki is állították képeiket. A híres nagybányai festőiskola és művésztelep a magyar képzőművészet egyik legnagyobb hatású alkotóközpontja volt. Az iskolát 1895-ben alapította Hollósy Simon a Zazar jobb partján, a Jókai-dombon. Olyan neves alkotók voltak tagjai, mint Ferenczy Károly, Thorma János, Iványi-Grünwald Béla, Czóbel Béla vagy Csók István. A festők gyakran felbukkantak a főtér melletti Cinterem árnyas platánjai alatt is, mely a város lakóinak is kedvelt szórakozóhelye volt. (A cinterem szó a templomok körüli templomudvart jelenti.) 

Az egykori István Király SzállóForrás: Fortepan

Itt áll Nagybánya jelképe, az elképesztően magas Szent István-torony, amely a 15. században épült templom része volt, amit a hagyomány szerint Hunyadi János emeltetett. Az épületbe többször is villám csapott, mára csak ez a torony maradt meg belőle. A torony sisakja az évszázadok során többször is megváltozott. Az eredeti gótikus, gúlaszerű sisakot a 18. században barokk hagymasisakra cserélték, a 19. század második felében egy sima gúla került a helyére, majd a század végén a ma is látható, az eredetire leginkább hasonlító sisakot kapott a torony.

A Szent István-torony Nagybánya egyik jelképeForrás: Turista Magazin/Francz Ilona

A 35 méter magas torony oldalfalán még látható a páncélos vitézt ábrázoló Roland-relief, Nagybánya pallosjogának jelképe. A toronyba délután 4-ig minden egész órában lehet felmenni, de – érthető okokból – csak a harangszó után lehet belépni. A torony belülről meglepően szűk. Az első pár métert csigalépcsőn kell megtenni, de aztán kicsit tágasabbá válik a tér, és hagyományos lépcsőkön haladhatunk. Elmegyünk a hatalmas harang és az óraszerkezet mellett is, majd kiérünk a nyitott teraszra, ahonnan remekül belátni az egész várost. Az északra néző oldalról látszanak a gyönyörű belvárosi házak és a hegyek. Ahogy körbehaladunk az erkélyen, a régi házakat fokozatosan újak és kevésbé szépek váltják fel, a templomtorony mögött pedig bekúszik a képbe egy másik, kevésbé mutatós magas építmény, egy gyárkémény is.

Ez a fantasztikus panoráma fogadja látogatót a Szent István-torony tetejérőlForrás: Turista Magazin/Francz Ilona

A Morgótól a Kakastaréjig

A Nagybányát ölelő „hatalmas, de mégis szelíd hegyek” között a legnyugatibb a Morgó, amely a hagyomány szerint onnan kapta a nevét, hogy nyári zivatarok előtt a hegy fölött „morog az ég”, azaz villámlik, mennydörög. Régen a hegy lankái szőlőskertekkel volt tele. Az író Németh László édesapja is arról álmodozott, hogy egyszer majd tanári fizetéséből össze tud annyit gyűjteni, hogy vegyen itt egy kis parcellát. 

Népszerű kirándulóhely ma is a Jókai-domb, amelyre 1876-ban maga a névadó, Jókai Mór is felsétált. Az anekdota szerint az író sokáig gyönyörködött az eléje táruló látványban, majd megkérdezte: „Mi a neve ennek a dombnak?” „Eddig nem volt neve; e perctől kezdve Jókai-domb!" – válaszolta egyik helybéli kísérője. „Így lettem én váratlanul keresztanyja ennek a dombnak.”

Kilátás a toronyból a toronyraForrás: Turista Magazin/Francz Ilona

Az alacsony Virág-hegyen még ma is látni szelídgesztenyéket. A Gutin-hegység délkeleti lejtőinek ölelésében kedvező klíma alakult ki a szelídgesztenye számára. A Rákócziak idejében annyi gesztenye termett a városközeli erdőkben, hogy innen látták el egész Erdélyt. A fákat azonban, ahogy nálunk is, megtámadta a „kéregrák” nevű kártevő, így az állomány vészes fogyásnak indult. A gesztenye azonban ma is a hagyományok része, a város egyik legnagyobb ünnepe a minden év október elején megrendezett gesztenyefesztivál.

A várost övező hegyek mindegyike megér egy kirándulástForrás: Turista Magazin/Francz Ilona

Nagybánya egyik szimbóluma az 501 méter magas Kereszthegy. „Ez a hegy szabályos kúpalakú, erdős hegy, valahogy a legbányaibb mind közül… Tiszta időben a Kereszthegy tetejéről füstfelhő gomolyog ki, akárcsak egykori tűzhányó korába álmodná vissza magát. A füst persze onnan származik, hogy a Kereszthegy csúcsán van a környék legnagyobb aknája, és a bányában működő emelő- és más gépek, szellőztetők füstje száll kifelé az akna száján. Akik jártak ebben a félezer méter, vagy talán több mélységű pokolszájban, azt mondják, belőle fényes nappal is látni a csillagokat”– írta a hegyről Tersánszky-Józsi Jenő, aki szintén Nagybányán született.

Előtérben Nagybánya tornyai, háttérben a Gutin hegyeiForrás: Turista Magazin/Francz Ilona

A város környéke számos túralehetőséget tartogat. A környező hegyek mellett népszerű célpont a felsőbányai Bódi- és Fernezelyi-tó, mindkettőt a környező bányák és üzemek vízszükségletének kielégítésére hozták létre annak idején. De közel van ide a Gutin legszebb hegye, a fűrészes fogazatú Kakastaréj is. Szóval látnivaló akad bőven. Jövő tavasszal mi is visszajövünk, és folytatjuk bányavidéki és máramarosi barangolásainkat.

Forrás: Turista Magazin

Forrás: Turista Magazin

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK