Egy rövid kirándulás is feltölt, és gazdagabbá tesz
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Előttünk állt a szombat, mi pedig hirtelen ötlettől vezérelve beugrottunk az autóba, és a Vértes felé vettük az irányt. Ismét kiderült, hogy az egynapos kiruccanásoknak is van értelme: nemcsak a feltöltődésre, de a kevésbé frekventált hazai tájak felfedezésére is nagyszerű lehetőséget kínálnak.
Első állomásként a Bokodi-hűtőtavat kerestük fel Oroszlány közelében. A cölöpökön álló horgászfalu pár éve lett világszerte ismert, amikor a róla készült fotó a Bing kereső háttérképeként jelent meg. A tavat szerencsére azóta sem lepték el tömegesen a turisták, így meg tudta őrizni idilli arculatát.
A lebegő faluban
A horgászházak egyébként el vannak kerítve, úgyhogy az a kevés hazai turista se tudja megközelíteni a stégeket, aki erre téved. Szerencsére akadt egy-egy jó fej tulajdonos, aki megengedte, hogy pár percre ledőljünk a kalyibája elé, és élvezzük a halak felbukkanása nyomán finoman fodrozódó víz látványát. Rajtunk kívül csak pár horgász üldögélt sztoikus nyugalommal a stégeken, újra és újra bevetve a csalit a kapás reményében.
A tó túlpartján a Vértesi Erőmű kicsit sem romantikus látványa rontja az összképet, de a jó időnek és a zöld víz felületéről visszatükröződő felhőknek köszönhetően hamar túltettük magunkat ezen a szépséghibán. A tó, a horgászházak és a zöldes víz harmonikus hármasa leginkább a Hajdúszoboszló mellett csordogáló Keleti-főcsatornára emlékeztet, eltekintve attól, hogy a tavat kettévágja a márkushegyi dűlő bányaüzemének szállítószalagja.
A vizek városában
Nagyjából félórás nézelődés után a tavak városa felé vettük az irányt.
Tatán először is kellemes sétát tettünk az Öreg-tó partján,
a gyönyörű, frissen felújított Mátyás-kori vízi vár környékén. Kicsit bosszankodtunk, hogy nem kerékpárral jöttünk, amikor láttuk, hogy kiépített bicikliút veszi körbe az egész tavat. A tó partján áll az Esterházy-kastély, valamint a tervezőjéről, Fellner Jakabról elnevezett kilátó is, ezek kihagyhatatlan látnivalók.
A nagy forróság miatt lemondtunk arról, hogy a város tavaitól távolabbra eső nevezetességeket, például a Tóváros szélén található Tatai Fényes Tanösvényt felkeressük. Inkább kiültünk az egyik tóparti vendéglőbe, és
élveztük a város csendjét.
Kicsit meglepődtünk, hogy a hétvége ellenére milyen kevés ember volt az utcákon, és az éttermek, kávézók zöme is zárva tartott.
A fémmadár tövében
A kellemes tatai ebéd után Tatabánya felé folytattuk utunkat, ahol felkaptattunk a Gerecse meredek sziklafalán magasodó Turul-emlékműhöz, és az ettől pár száz méterre található Szelim-barlanghoz. A Kő-hegy tövében építkezés folyik,
készül az új látogatóközpont, ezért a parkoló teljesen el volt kerítve.
Talán ennek köszönhető, hogy viszonylag kevés turista volt az óriási fémmadár tövében, így aztán teljes nyugalomban élvezhettük a panorámát Tatabánya panelrengetegére és a bánhidai tavakra.
Bár a turul impozáns látványt nyújt 15 méteres szárnyfesztávolságával, a csupasz sziklafal tövében olyan rekkenő volt a hőség, hogy hamar továbbindultunk a Szelim-lyuk őskori lelőhelyhez.
Az I. Szulejmán nevét viselő barlanghoz vezető tanösvény bejárása nem megerőltető,
maga a barlang pedig igazán szép látvány: mennyezeti nyílásával fentről nézve hatalmas kürtőre hasonlít. Az építkezés miatt a barlang felső útvonala le volt zárva, de így is könnyen megközelíthettük a sziklafal felőli oldalról, egy meredekebb lépcsősoron.
Miénk a vár, méghozzá ingyen
Ezek után Csákvárt érintve Csókakő felé indultunk, hogy megnézzük a nemrég restaurált középkori várat. Érdemes letérni a forgalmasabb utakról, és bevállalni egy-két kátyúk által tarkított szűk bekötőutat. Számos napraforgótábla és szőlőültetvény csábított megállásra, majd
Csákváron megnéztük a szintén Fellner Jakab által tervezett Esterházy-kastélyt.
Csákvárt elhagyva Gánt és Csákberény között eklektikus vidék tárult elénk, amelyre egyrészt a szőlőművelés, másrészt a bauxitkitermelés nyomta rá a bélyegét. Csákberénynél időhiány miatt ezúttal sajnos ki kellett hagynunk a boros pincék felkeresését, amire egy korábbi utunk során szerencsére már sort kerítettünk.
A késő délutáni órákban értünk Csókakőre, ahol nem találtunk parkolót, ám egy rendkívül barátságos helyi lakosnak köszönhetően végül a vár közvetlen közelében állhattunk meg egy kocsibehajtón. Szép látvány tárult elénk a hegyoldalon épült várról, amelyhez rövid sétával értünk fel. Meglepően kevés látogató volt a visegrádi fellegvárra igen hasonlító középkori erődítménynél, de ami még meglepőbb, a Dunakanyarban található látványossággal ellentétben
itt nem kérnek el borsos belépődíjat,
Csókakő vára ingyenesen látogatható.
Rövid szombati túránk végén úgy éreztük, igazán tartalmas napunk volt. Nem kérdés, hogy két hosszabb nyaralás között akár ad hoc jelleggel is érdemes nekivágni az országnak, hiszen bármerre indulunk, rengeteg izgalmas látványosság vár ránk.