Ezt a magyar sikersztorit érdemes megismerni
A mauzóleumhoz felvezető sétányt 42 kőoroszlán szegélyezi, a számnak itt is szimbolikus jelentősége van
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Pécs nem szűkölködik látnivalókban. A belváros látványosságaival napokat el lehet tölteni, a Tettyén tett kirándulás is sok érdekességet kínál, a Zsolnay-negyed pedig a maga nemében egyedülálló egész Közép-Európában.
A Zsolnay-negyed Közép-Európa legnagyobb ipariműemlék-rekonstrukciója. Öt hektáron negyvenezer négyzetméternyi épületet újítottak fel 2011-ig, és ezzel Magyarország egyik legnagyobb kulturális központját hozták létre, amely minden korosztály számára kínál szórakozási és kulturális lehetőségeket. Van itt bábszínház, játszótér, planetárium, számos izgalmas kiállítás, koncert és rendezvény, egyetemi negyed, több kávézó, étterem és kézműves üzlet.
Csak egy ötlet
Ahogy beléptem a főkapun, egyből magával ragadott a látvány: a Zsolnay-kerámiákkal díszített mesebeli épületek, a felújított régi gyárépületek, a tágas terek, a parkok. Azt sem tudtam, hol kezdjem a nézelődést. Ezért aztán első utam a látogatóközpontba vezetett, ahol a
hasznos információkon kívül egy térképet is kaptam a negyed látnivalóiról.
Mivel nagyon érdekelt a Zsolnay család és a gyár története, az erről szóló kiállítást jártam be először az egyik legszebb épületben, amely mellesleg a család egyik lakóháza volt annak idején.
A Zsolnay-sztori 1852-ben kezdődött. Zsolnay Miklós pécsi kereskedőnek a város főtéren működött az „Amerikaihoz” címzett üzlete, amelyben sok más mellett porcelánedényeket is árusított. Valószínűleg jól fogyott az áru, mert a tulajdonos hamarosan úgy döntött, nemcsak árulni, gyártani is fogja a kerámiákat.
1853-ban kezdtek kerámiát készíteni, de az igazi sikerek akkor jöttek, amikor 1865-ben az alapító fia, Zsolnay Vilmos vette át az üzem vezetését, melyben akkoriban még csak 15-20 munkás dolgozott.
Az igazán nagy lökést a 1878-as párizsi világkiállítás jelentette,
ahol a Zsolnay gyár aranyérmet nyert. Zsolnay Vilmos sokat kísérletezett különböző agyagfajtákkal.
Az ő találmánya volt a magas tüzű mázzal díszített porcelánfajansz, az épületdíszítéshez használt fagyálló pirogránit, ez az olcsó, időtálló építészeti kerámia, amely sok híres magyar épületen látható, de
először a Parlament épületén használták,
és ő fejlesztette tovább a perzsák által alkalmazott eozint, azt a különleges mázat, mely nemesfémeket idéző fényt ad a kerámiának. Kezdetben Zsolnay Vilmos még városi lakóházában dolgozott, ott rendezett be festőműhelyt, és állított be két kemencét is. A párizsi világsiker után azonban már elkerülhetetlen volt a gyár bővítése. Eladta városi házát, és családjával ő maga is kiköltözött a gyár területére.
Mindenki a gyárért
Zsolnay Vilmos tehetséges festő is volt, a családtörténeti kiállításon láthatunk néhányat korai képeiből. De nemcsak ő, a család többi tagja is aktívan részt vett a gyár életében.
Fiának, Miklósnak művészi ambíciói nem voltak, üzleti érzéke viszont annál inkább.
Kezdetben kereskedőként segítette a gyár működését, 1897-től pedig ő lett a cég vezetője. Tanulmányúton járt például a Közel-Keleten, ahol nemcsak tanulmányozta az egyre népszerűbbé váló orientalista irányzatokat, és másolta a dzsámik csempéinek motívumait, de jelentős üzleteket is kötött.
Több nyelven beszélt, rendkívül művelt, igazi társasági ember volt. Irányítása alatt a gyár vezető pozíciót szerzett a Osztrák-Magyar Monarchia kerámiaiparában. Vilmos lánya, Júlia elismert festőművészként vett részt a kerámiák tervezésében, férje pedig, a lengyel származású építész,
Sikorski Tádé a gyár tervezője és művészeti vezetője lett.
Ő tervezte többek között a gyár gyönyörű díszkerámia raktárépületét és a Zsolnay Mauzóleumot is. Vilmos másik lánya, Teréz szintén kivette részét a tervezésből, férje, Mattyasovszky Jakab pedig geológusként az anyagvizsgálatokat végezte. De az unokák is örökölték a tehetséget, Zsolnay-Sikorski Lívia például szobrászként tervezett kisplasztikákat a gyárnak.
A termelés növekedésével párhuzamosan a gyár területe is egyre nagyobb lett, a gyárépületek mellett a család lakóházai is itt épültek meg.
A kiállításnak otthont adó épület volt Zsolnay Vilmosék lakóháza.
A szemben levő Sikorski-házban, ahol ma a Zsolnay-aranykor legszebb darabjait felvonultató Gugyi-gyűjtemény látható, laktak Júliáék, a dombon álló, ma a Bóbita Bábszínháznak otthont adó épületben pedig Miklós élt.
Biztosra vettem, hogy a negyed egyik legszebb épülete is lakóház volt, de kiderült, az volt a díszkerámia-raktár. A birtokon az 1880-as években még voltak szőlőskertek, termesztettek zöldséget, gyümölcsöt, a Zsolnay Miklós lakóháza alatti domboldalt pedig rózsakertek borították, de volt itt mesterséges tó tavirózsákkal és melegház is.
Szabadkőműves titkok
Zsolnay Vilmos nagyon szeretett erre a dombra felsétálni, hogy innen nézze a gyárat, épp ezért építtette ide fia, Miklós a mauzóleumot, amit Vilmos veje, Sikorski Tádé tervezett.
A neoromán stílusú sírkápolna 1906-ban készült el, az alapító halála után hat évvel.
Az elmúlt száz évben sokat változott a környék, a dombra felvezető sétány melletti területre például kockaházakat építettek, melyek meglehetősen furcsán mutatnak a mauzóleum mellett. Az épületben ma már csak Zsolnay Vilmos, a felesége és fiuk, Miklós földi maradványai nyugszanak, ugyanis a mauzóleumot évtizedekkel ezelőtt vandálok dúlták fel, a sírhelyeket feltörték, a csontokat szétszórták. A család többi tagja akkor díszsírhelyet kapott a pécsi temetőben.
Az épület szimbolikájáról a mauzóleum biztonsági őre mesélt, aki nemcsak őrzi a mauzóleumot, de sokat is tud róla. A mauzóleum tele van titkokkal, a kereszténység és a szabadkőművesség rejtett szimbólumaival. Nem véletlenül, hisz
Zsolnay Vilmos szabadkőműves kötődésű volt.
Az egyik legismertebb legenda szerint a téli napforduló idején beáramló fény úgy világítja meg a belső teret, hogy azon a napon az értő szemek számára az eozin titka is feltárul. A mauzóleum az 1980-as évekre siralmas állapotba került, a felújítás az utolsó utáni pillanatban történt meg.
Szánjunk rá időt
A Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa projekt egyik legnagyobb beruházása a Zsolnay Kulturális Negyed volt. A rekonstrukció során a gyár még működő egységei átköltöztek a keleti részen található épületekbe, a felszabaduló régi épületek pedig új, kulturális, művészeti, turisztikai funkciókat kaptak.
Az épületek között sétálgatva
úgy érzi magát az ember, mintha egy szabadtéri Zsolnay-kiállításon lenne,
mivel az itt gyártott építészeti kerámiaelemeket, csempéket, míves plasztikai alkotásokat magukhoz a gyárépületekhez is felhasználták. A gyár legmagasabb kéményén, a Cifra-kéményen például az Országház belső udvarainak Steindl Imre által tervezett, növényi motívumokkal díszített domborműveit láthatjuk.
Aki mindent alaposan meg szeretne nézni, az szánjon időt a negyedre. A kiállítások mellett van itt például planetárium, interaktív varázstér, amely a gyár egykori laboratóriumában kapott helyet, és a porcelánfestés mellett a másik tradicionális pécsi iparág, a kesztyűgyártás kulisszatitkaiba is bepillanthatunk. De már csak azért is megéri ide kijönni, hogy az ember sétálgasson egyet ezen a különös atmoszférájú helyen, ahol múlt, jelen és jövő remekül megfér egymás mellett.
További információkat itt szerezhetnek a Zsolnay-negyedről.
Forrás: Turista Magazin
