A szállás áráért hajóztam körbe a Kanári-szigeteket

Kanári-szigetek hajóval
Az Albayzin nevű hajó Santa Cruz de la Palma kikötőjében
Vágólapra másolva!
Hála a fapados légitársaságoknak, a Kanári-szigetekre ma már olcsón el lehet repülni. A szigetek közötti utazás azonban elég drága, noha mindegyikük elég más élményt nyújt. Én ezúttal egy költségtakarékos módját választottam a barangolásnak, közben pedig eljutottam La Palmára is, amely ugyan kívül esik a fő turistacsapáson, de a legszebb mind közül.
Vágólapra másolva!

A Spanyolországhoz tartozó Kanári-szigetek nem véletlenül az egyik legnépszerűbb turistacélpont Európában. Klímája télen is tavaszias, hiszen Észak-Afrika nyugati partjaitól nem messze található az Atlanti-óceánban. Infrastruktúrája kiváló, minden megvan, ami Spanyolországban megszokott. A strandolók mellett a túrázók sem panaszkodhatnak a vulkanikus szigeteken, ahogy azok sem csalódnak, akik gasztronómia vagy történelmi emlékek miatt utaznak oda.

Az olcsó fapados járatoknak köszönhetően tavaly már közel 16 millió turista látogatott el a 2,1 millió lakosú szigetekre, egy millióval több, mint egy évvel korábban. Ez meg is látszik a szállásárakon. Manapság nehéz 50 euró alatt jó minőségű apartmant vagy szállodai szobát találni, és a drágább szállások is hamar elkelnek. A Kanári-szigetekre ma már nem eljutni drága, hanem ott lakni.

Két legyet egy csapásra

Ezért is kaptam fel a fejem a Fapadosinfo blogbejegyzésére, amely olcsó, hajós alternatívára adott tippet. Tudni kell ehhez, hogy a szigetek közötti közlekedés – akár hajóval, akár repülővel – igen drága egy turistának (a helyi lakosok kedvezménnyel utazhatnak). Így bármennyire is jó lett volna korábban az eltérő karakterű szigetek között barangolni, a költségek miatt jobban megérte külön-külön nyaralásokat szervezni az egyes célpontokra.

A Transmediterranea társaság hajójáratában épp az a jó, hogy nem klasszikus kompként közlekedik, hanem a spanyolországi Cádizból indulva köt ki a hét Kanári-szigetből ötön úgy, hogy közben is fel lehet rá szállni.

A hajó menetrendje kiváló: éjszaka aludni lehet rajta, nappal meg várost nézni.

Mindezért pedig gyakorlatilag egy átlagos szállás árát kérik el (vagy még annyit sem, ha valaki nem költ saját kabinra, és kibírja a székeken).

Az Albayzin nevű hajó Santa Cruz de la Palma kikötőjében Forrás: Origo

Némi gondolkodás után meg is vettem a jegyeket. A Budapest és Lanzarote közötti közvetlen járat 12 ezer forint volt a Wizz Airnél. A hajójegy Lanzarote és La Palma között két éjszakára és egy főre 36 ezer forintba került egy saját zuhanyzós kabinban (két főre mindössze 20 euróval lett volna drágább).

Ez alig több, mintha valamelyik szigeten szállást fizettem volna.

Arra azonban készüljön fel a vásárló, hogy a hajótársaság honlapja csak az internetes vásárlásokat biztonságosabbá tévő Verified by Visa, illetve Matercard Secure Code kártyákat fogadja el. Ezek Magyarországon még nem elterjedtek, így marad a telefonos vásárlás, de üzenetet küldve visszahívnak.

Mivel La Palmáról nincs közvetlen járat Budapestre, hazafelé maradt az EasyJet Londonon keresztül, a gatwicki repülőtér mellett töltve az éjszakát. Ez utóbbi valamelyest megdobta ugyan a költségeket, viszont az út egészét nézve így is megérte. Különösen, hogy sikerült eljutnom La Palmára, amely az összes sziget közül a legvarázslatosabbnak bizonyult. De erről majd később.

Télből a tavaszba

Normál esetben Lanzarote bizonyosan több időt érdemelt volna (itt és itt olvashat róla korábbi beszámolót). Nekem azonban alig pár órám volt Arrecifében a repülő érkezése és hajó éjféli indulása között. Annyira azonban ez is elég volt, hogy megnézzem a naplementét a strandon, ahol a tavaszias melegben iskolások tartottak fociedzést. A hideg télből idecsöppenve már önmagában ez is lélekemelő.

Naplemente Arrecifében Forrás: Origo

A városnak éjszaka különös bájt ad az a lagúna, amelyet egy szűk kijárat köt össze az óceánnal. Ennek a partján tértem be egy étterembe, hogy a TripAdvisor tanácsa alapján elfogyasszam vacsorámat. A terijaki szósszal, aszalt gyümölcsökkel leöntött és szezámmaggal burkolt tonhal minden falatnál elismerő morgásokat váltott ki belőlem, csakúgy, mint a mellé felszolgált helyi malvasía fehérbor. Eszembe jutott, hogy alig pár hete Budapesten nagyjából ennyiért vacsoráztam egy spanyol étteremben, csak ott egy mogorva pincér hozta ki az átlagos kaját és bort. Meg persze nem a parti fényeket bámultam a cirógató esti szellőben.

Kilátás az étterem teraszáról Forrás: Origo

Biztos, ami biztos alapon már este 10 után ott voltam a hajóállomáson, ám az Albayzin nevű tengerjáró még nem futott be. Nem vártunk rá sokan, úgy látszik, nem sokan ismerik ezt a lehetőséget. Végül megérkezett a hajó, minket pedig egy kisbusz vitt fel a fedélzetre.

A kabin remek volt, ahogy a zuhany is, a célnak tökéletesen megfelelt.

Las Palmasban, Gran Canaria fővárosában kis késéssel, reggel fél 9 körül kötöttünk ki. Nagyon vártam ezt az állomást, hiszen korábban kétszer is jártam itt, ebből egyszer közel két hónapot töltöttem. Most alig négy órám volt a következő indulásig, ezért ütemesen bejártam azokat a helyeket, amelyekhez valamilyen emlék fűz.

Reggeli torna a Las Canteras strand sétányán, Las Palmasban Forrás: Origo

Ismét megállapítottam, hogy Las Palmas remek hely. Igazi spanyol kisváros az összes kellékével együtt, történelmi városrésszel és egy remek stranddal, a Las Canterasszal. Egy kisebb hátránya van csak: ilyenkor télen – szemben a sziget déli részén lévő üdülővárosokkal – gyakran felhős az ég. Most is „csak” 19 fok volt, de legalább nem esett az eső.

Délután 5-kor már Santa Cruz de Tenerifén kötöttünk ki, ahol korábban szintén jártam már. Nem tudom, miért, de akkor és most sem tudott belőlem olyan érzelmeket kiváltani, mint Las Palmas. Pedig ott is vannak szép utcák, zöld parkok, pazar épületek, még az időjárás is hasonló.

Mégis, valami hiányzik belőle, és nem csak a strand.

Ami ennek ellenére feldobta az estét, az egy sült polip volt papa arrugadával (helyi krumpliköret zöld szósszal), amely nemcsak isteni volt, de olcsó is. Igaz, kicsit kijjebb kellett érte sétálni, de megérte.

Amilyen ronda, olyan finom Forrás: Origo

Éjjel 11-kor már megint a hajón voltam, hiszen indultunk La Palma felé. Nekem ez a végállomást jelentette, a hajó viszont fordult vissza, így akár a másik irányba is össze lehet állítani egy úti tervet. Ráadásul visszafelé Fuerteventurán is megáll, ahonnan van közvetlen légi járat Budapestre.

Az utolsó éjszakám a hajón kicsit „mozgalmasabb" volt. A nagyobb hullámok nem az alvásnál zavartak, hiszen az ágyban fekve kellemesen elringattak. Viszont előbb az asztalról leeső pohár, majd a mosdóban ide-oda csúszkáló szemetes kuka ébresztett fel. Azért így is kialudtam magam, csak az lepett meg, hogy még napokig úgy jártam a szárazföldön, mintha imbolygó hajón lennék.

La Isla Bonita

Reggel 8-kor kikötöttünk végre Santa Cruz de la Palmán, és milyen jól tettük! A várost az első percektől a szívembe zártam. Ebben pedig nemcsak a tenger felett felkelő nap fényei és a jóval barátságosabb időjárás játszott szerepet, bár ezek kétségtelenül növelték az örömfaktort. Eleve az egész sziget jóval zöldebb a többinél. Gran Canarián, Tenerifén vagy pláne Fuerteventurán mindenhol öntözőcsövekkel próbálnak életet lehelni a száraz talajba, itt viszont zöldellő hegyoldalak és virágok vártak mindenütt.

Santa Cruz de la Palma strandja, háttérben a zöld hegyekkel Forrás: Origo

Látványos vulkanikus képződmények a több Kanári-szigeten is akadnak szép számmal, La Palma fővárosában azonban rögtön egy kisebb kráter 400 méter magas fala fogadja a látogatót. A kráter belsejébe meghökkentő módon modern lakóparkot építettek. Nyugat felé tekintve látható a beomlott Taburiente vulkán kalderája, gyönyörű hegyvonluatként magasodva a város fölé. Nem véletlen, hogy az Isla Bonitaként is emlegetett sziget a túrázók paradicsoma rengeteg látványos turistaútjával.

Én magam nem tartozom a szenvedélyes túrázók közé, de egy kisebb kirándulásra azért vállalkoztam. Mivel szállásomon csak déltől lehetett elfoglalni a szobát, felsétáltam az imént már említett kisebb kráter peremére, a Mirador de la Concepciónhoz, azaz a Fogantatás-kilátóhoz.

Santa Cruz de la Palma a kilátóból, az előtérben a kráterbe épült lakópark Forrás: Origo

A felsétáltam ebben az esetben nem teljesen fedi a valóságot, hiszen meredek lépcsőkön majd utakon kell felkapaszkodni oda a városból, és a visszaút is erősen igénybe veszi a combizmokat. De egy rövid délelőtti kiránduláshoz tökéletes célpont volt, nemcsak a fentről elém táruló panoráma, de az út menti házak, templomok, kertek miatt is (én például ott láttam először avokádófát).

Santa Cruz de la Palma nem csak felülről szép.

Utcáin járva szinte percenként esett le az állam egy lenyűgöző épület előtt. Amikor azt hittem, ezt már nem lehet fokozni, mindig jött egy újabb. A színesre festett házak jellegzetességei az erkélyek, amelyek teljesen egyedi, meseszerű karaktert adnak a településnek.

La Palma galéria
La Palma galéria
La Palma galéria
La Palma galéria
La Palma galéria
La Palma galéria
La Palma galéria
La Palma galéria
La Palma galéria
La Palma galéria
La Palma galéria
La Palma galéria
La Palma galéria
La Palma galéria
La Palma galéria
La Palma galéria
La Palma galéria
La Palma galéria
La Palma galéria
La Palma galéria
La Palma galéria
La Palma galéria
La Palma galéria
La Palma galéria
La Palma galéria
La Palma galéria
La Palma galéria
La Palma galéria
La Palma galéria
La Palma galéria
La Palma galéria
La Palma galéria
La Palma galéria
La Palma galéria
La Palma galéria
La Palma galéria
La Palma galéria
La Palma galéria
La Palma galéria
La Palma galéria
La Palma galéria
La Palma galéria

És ez nem csak a tengerparti sétányra volt igaz, beljebb is hasonló kép fogadott. Ha pedig mindez nem lett volna elég, ódon templomok és zöld parkok tarkították az utcaképet. Spanyolország bővelkedik a szebbnél szebb városokban, magam is jó párat láttam már közülük, de Santa Cruz de la Palma mindenképp a legszebbek között van, a Kanári-szigeteken pedig – nevéhez híven – egyértelműen ő viszi el a pálmát.

A városnak egyébként van strandja is, igaz, fekete honokkal, ami talán kevésbé látványos, mintha hófehér lenne. Január közepén csak néhányan lézengtek a parton, pedig a víz nem volt elviselhetetlenül hideg.

De pont így volt jó, nekem legalábbis nem hiányzott a tömeg.

Úgy tűnt, La Palma most éli legjobb időszakát idegenforgalmi szempontból: már utaznak oda annyian, hogy kiépüljön az infrastruktúra, legyenek jó éttermek és szállások, de még nem árasztotta el a tömegturizmus, mint híresebb társait. Hogy ez meddig marad így, nem tudom, mindenesetre örülök, hogy én még időben hajóra szálltam.