Kisgyerekes szülőként gyakran okoz fejtörést, hová menjünk túrázni. Hétvégén általában csak rövidebb kirándulásokra van időnk, és azt is számításba kell vennünk, hogy kétéves gyerekünk már nem akar annyit a hordozóban ülni, szívesen sétálgat a saját lábán. Aminek persze örülünk, csak ez egyúttal jelentősen lelassítja a tempót.
Így a pár órás délelőtti kirándulások afféle családi kompromisszum eredményei. A kicsi számára optimálisnak tűnik, hogy néhány óra alatt teljesen kifárad, de ebéd után már a saját ágyában pihenhet. Nekünk pedig megvan az a jó érzésünk, hogy kiszabadultunk egy kicsit a zöldbe.
Legutóbb a Mátyás- és a Remete-hegy környékén kirándultunk. Ez a túra egyébként azért is jó, mert
sokféle látnivaló követi egymást.
Barangolhatunk az erdőben, elidőzhetünk a kastélyban, és az óbudai római romokból is kapunk egy kis ízelítőt. A legjobb, ha tömegközlekedéssel közelítjük meg a túra kiindulópontját, a Hármashatár-hegy kapujának számító Fenyőgyöngyét, mert a túra végpontja nem itt van, hanem a Bécsi úton.
A Fenyőgyöngyétől a kék jelzésen indulunk útnak, erről azonban hamarosan le is térünk. A többség a kéken halad felfelé a Hármashatár-hegyre, mi azonban a kék kereszten folytatjuk utunkat a Remete-hegy felé. Itt már jóformán senkivel nem találkozunk,
az út egy meredek lejtőt leszámítva könnyű, még egy kétéves számára is.
Aki él is a lehetőséggel, és pár perc után már ki is kívánkozik a hordozóból. Figyelmét egyből lekötik az út menti kavicsok és faágak, így leülünk, és csendben örülünk annak, hogy ilyen remekül érzi magát a természetben.
A Remete-hegy egyébként egy Ágoston-rendi szerzetesről kapta a nevét, aki a 17. század végén élt itt. A szomszédos Mátyás-hegyre kapaszkodva elhaladunk a Mátyás-hegyi sziklaüreg mellett. A környéken hosszú ideig bányásztak mészkövet, az egykori bányák nyomát ma is látni. Az egyik nagy kőfejtő a Pál-völgyi-barlangnál van, a másik, rejtettebb bánya pedig a Mátyás-hegyi-barlangnál.
A régi kőfejtő pereméről szép kilátás nyílik a városra.
Ez utóbbi barlang a nagyközönség számára nem látogatható, csak a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság által szervezett alap és extrém kalandtúrák során lehet ide bejutni. A Szépvölgyi út túloldalán lévő Pál-völgyi-barlang – hazánk leghosszabb barlangrendszere – azonban bárki számára nyitva áll.
A Pál-völgyi-barlangot 1904-ben fedezték fel, a Mátyás-hegyi-barlangot 1948-ban, és már akkor is sejtették, hogy a két barlang kapcsolatban lehet egymással. A bizonyosságig több mint öt évtizedet kellett várni. 2001. december 2-án jutott át az első ember a két barlangot összekötő átjárón.
A kutatások tovább folytak, és tíz évvel később a barlangászok átjutottak a Hideg-lyuk–Harcsaszájú-barlangrendszerbe. Ezzel
a Pál-völgyi-barlangrendszer ismert járatainak hossza több mint 30 kilométerre
növekedett.
Innen érdemes hordozóba ültetni a gyerkőcöt, mivel a kék kereszt jelzés a forgalmas Mátyáshegyi út és Kolostor út mentén halad tovább következő úti célunkig, a Kiscelli Múzeumig. Az Óbuda fölötti kiscelli dombon az 1720-as években a környék ura, gróf Zichy Péter építtetett kápolnát a mariazelli csodatévő Mária-kegyszobor másolata számára. A kiscelli kegyhely rövid időn belül népszerű lett a környékbeli hívők körében.
A kegyhely egyházi szolgálatára a trinitárius rend szerzeteseit telepítették ide, és 1744-ben megkezdték a kolostor, majd később a templom építését. A szerzetesek nem sokáig maradhattak itt, mivel
II. József 1784-ben feloszlatta a szerzetesrendeket.
A kolostor berendezését elárverezték, az épületet pedig az Esterházy-gyalogezred laktanyájává alakították át. Ennek során a templom tornyait és az építtető Zichy Miklós síremlékét lebontották.
Az épületet később számos célra használta a hadikincstár, tüzérségi és katonai ruharaktárként, hadikórházként, hadastyánok menhelyeként, de egy időben szükséglakásokat is kialakítottak benne. 1910-ben Schmidt Miksa bútorgyáros vette meg az épületegyüttest. A kolostort kastéllyá alakította át, szobrokkal gazdagította a parkot, és egy kápolnát is kialakított meggyilkolt kedvese emlékére.
A híres szerető Mágnás Elza volt, akinek életéről és rejtélyes haláláról nemrégiben film is készült. Az éjszaka királynőjének élete Krúdy Gyulát is megihlette, aki így jellemezte őt: „Mágnás Elza egy mosónő gyermeke, aki Mágnás nevét ridegen büszke, szótlan és fennhéjázó magaviselete miatt nyerte az éji társadalomban.”
A rejtélyes bűnügyről Holttest az utazókosárban címmel rendezett kiállítást a Kiscelli Múzeum,
a tárlat helyszíne a kolostor egykori temploma volt, ahol a feltételezések szerint a Schmidt Miksa által berendezett emlékkápolna is állt. Ez a kiállítás már nem látható, de a múzeum, mint a Budapesti Történeti Múzeum kiállítóhelye, számos érdekes várostörténeti tárlatnak ad otthont.
A múzeumtól a Kiscelli-parkerdőn keresztül megyünk tovább, amely egykor a kastély parkja volt. A szép sétaút a barokk kálvária stációi mentén halad, és
érinti az 1812–14 között épült Szent Vér-kápolnát is.
A Bécsi útra az Óbudai Egyetem Villamosmérnöki Karának épülete mellett érünk le, ahol stílszerűen egy villanymozdony áll.
Innen már csak egy programpont marad, a Kr. u. 2 században épült katonai amfiteátrum maradványai, az aréna a római Colosseuménál is nagyobb volt. Az óbudai romokról persze sokat lehetne még mesélni. De az már egy másik túra és egy másik cikk.