Megnéztük Magyarország legmagasabb vízesését

A magyar rekorder vízesés

Hétvégi kirándulásra nyáron is érdemes a Mátrát választani. Jólesik elbújni a kánikula elől az erdőben, és frissítő forrásból is akad bőven. A legmagasabb magyar hegy lábánál elterülő Gyöngyösön sem szabad csak úgy átrobogni: innen indul Mátrafüredre és Szalajkaházra a kisvasút. Sajnos a vonatozás most nem fért bele az időnkbe, csak a szerelvényeket néztük meg a végállomáson, amely jó szokás szerint tele volt kiránduló gyerekcsoportokkal.

Első célpontunk Magyarország legnagyobb természetes vízesése volt az Ilona-patak völgyében. Két lehetőség is van a megközelítésére a szebb napokat látott Parádfürdő felől. Elindulhatunk gyalog a kocsimúzeum melletti parkolóból a zöld turistajelzésen, vagy a falu végétől még mehetünk jó néhány kilométert autóval az aszfaltúton.

Indulásra kész a Mátrafüredre és Szalajkaházra közlekedő kisvonat Forrás: Bucsky Péter

Mi az előbbi megoldást választottuk. Bár nem a legjobb az aszfalton túrázni, de a távoli Kékestető, az erdő és a patak kellemes látványt nyújt, nem is beszélve a gyerekkori élményeket felelevenítő faházas nyári táborokról.

Piknik a vízesés tövében

A tanösvény elején, a Károlyi-kastélynál van egy érdekes óriástölgy. A legenda szerint

ehhez kötötte ki lovát a magyar szabadságharc vezetője.

A hat kilométeres útvonalon egész sok látnivaló akad, elsőként egy szépen karbantartott Mária-kegyhely.

A Mária-kegyhely tele friss virággal Forrás: Bucsky Péter

Az úton a következő állomás a Szent-István forrás. Elsőre teljesen normális tekerős kútnak tűnik, de szúrós,

érdekes szagú, természetes szén-dioxid-tartalmú víz jön belőle.

Érdemes megkóstolni.

Innen kezdődik az igazán szép rész. Az egyre magasodó hegyek sziklafallá szűkülnek össze, és többször kereszteznünk kell a patakot. Most nem volt sok vize, nem okozott gondot az átkelés, de esősebb időben biztosan jó sárosak lettünk volna.

Szén-dioxidos a víz, de buborék nélkül a Csevice-kútból Forrás: Bucsky Péter

A vízeséshez kellemes sétával lehet eljutni, de kalandvágyóbbak a túraút helyett a meredekebb hegyoldalt is választhatják. Most csak csordogált a sziklákon a víz, de azért ez mégiscsak

az ország legmagasabb, tízméteres vízesése.

A sziklafalak árnyékában remekül lehet piknikezni, de érdemes a hegyoldalon a kidőlt fákon átbukdácsolva a vízesés tetejére is felmászni.

A magyar rekorder vízesés Forrás: Bucsky Péter

Motoros emlékhely a Mátra csúcsán

A Mátrán átvezető turistautak még számos felfedeznivalót rejtegetnek. A középkorban is mozgalmas történelmű környéken akad jó néhány elfelejtett vár, és persze tölgyesekben is bővelkedik ez a vidék. Ezért szinte bármelyik úton érdemes elindulni, a jó levegő és a látnivaló garantált.

Nekem az is tetszett, hogy

itt nem próbálják az erdőt takaros kirándulóhellyé rendezni.

A kidőlt fák a helyükön maradhatnak, és a patakra sem építettek hidakat a nagyszámú kiránduló kedvéért. Így aztán köveken és faágakon kell átkelni.

A kidőlt fák a helyükön maradhatnak Forrás: Bucsky Péter

A Mátra csúcsát sem szerettük volna kihagyni, ha már erre jártunk. Meglepően sok turista volt a kánikula ellenére, vagyis talán éppen azért. A csúcson a szél miatt igen kellemes volt a klíma. Már többször jártam itt, de

eddig valahogy elkerülte a figyelmemet a motoros emlékhely.

Hogy miért éppen a Kékestetőn állítottak emlékhelyet „minden elhunyt motoros emlékére”, ahogy a kövön állt, nem tudtam megfejteni. Mindenesetre a Mátrának különös szerepe van a magyar motorozás történetében, legnagyobb hegyünkről nevezték el a külföldön is legsikeresebb magyar motort az 1920-as években.

Panoráma a Kékesről Forrás: Bucsky Péter

A humor még Recsken is működött

De nem csak a szép természet miatt kell ismernünk a Mátrát. A vulkanikus kőzet sok magyar számára a szenvedést jelentette: három éven át itt, Recsken működött az ország legrettegettebb munkatábora, ahova a kommunista diktatúra száműzte ellenségeit. Ez annyira titkos volt, hogy

még a 80-as évek végén is alig mertek róla beszélni az emberek.

A tábor ma már nemzeti emlékhely, könnyű elérni aszfaltúton a faluból a Kékes irányába. Nem sok maradt meg az egykori táborból. 1953-ban bezárták, és még a nyomait is igyekeztek eltüntetni. Szerencsére a túlélők és néhány lelkes történész elérték, hogy ne merülhessen feledésbe történelmünk egyik szégyenfoltja.

A kiállításnak helyt adó egykori barakk Forrás: Bucsky Péter

Igencsak szerény körülmények között kell a lelkes tárlatvezetőknek az érdeklődőket eligazítani, de szerencsére nagyon érdekes és tanulságos kiállítást hoztak létre. Nemcsak a recski borzalmakat mutatják be, hanem a többi, talán még kevésbé ismert internáló tábort is.

Megdöbbentő megismerni a kínzásokban részt vevő őrök életútját, vagy megtudni, hogy a rettegett Államvédelmi Hatóság egykori vezetője,

Péter Gábor négy év börtönnel úszta meg a terrorszervezet vezetését.

Azután pedig könyvtárosként dolgozott, majd nyugdíjasként, felelősségre vonás nélkül halt meg 1993-ban.

Nem csak a recski borzalmakat mutatja be a kiállítás Forrás: Bucsky Péter

Arra is rávilágít a kiállítás, hogy a humort még a legdurvább kínzás sem öli ki az emberből. A rabok a velük teljesen feleslegesen kiásatott tavakat

Szopta-tónak vagy éppen Baszta-tónak nevezték el.

A barakkok közül csak egyet tudtak helyreállítani, és sajnos a kőbányát sem lehet megnézni, mert azt ma is használják, és tulajdonosa alaposan őrzi is.

Benevár mellett simán elsétáltunk

Mátrafüred határában még kinéztünk egy rövidebb túrát Benevár romjaihoz. A turistaút eleinte kiválóan ki volt táblázva, de ahogy haladtunk feljebb és feljebb, gyanakodni kezdtünk, hogy már rég elhagytuk a célunkat. És valóban, jó másfél kilométert sétáltunk visszafelé, mire rábukkantunk a romokra. Lentről ugyanis nem látszanak igazán a kövek, és sajnos tábla vagy felfestés sem segít az eligazodásban.

Nem sok maradt a mátrai középkori várból Forrás: Bucsky Péter

A 13. századi erődítményből tényleg nem sok maradt meg. Ráadásul nem is állt sokáig, alig másfél évszázadig használhatták. A tatárjárás után kővárrá kiépített erődítmény

sorsa sokat elmond a kusza középkori viszonyokról:

a Csák nemzetségtől Károly Róbert vette el az ország egyesítése során, és a hozzá hű Szécsényi Tamásnak adta. Tőle egy helyi főúrhoz, Salgói Miklós báróhoz került, akitől viselt dolgai miatt Luxemburgi Zsigmond vette el, és adta a Rozgonyiaknak.

Benevár csak másfél évszázadig maradt fenn Forrás: Bucsky Péter

Eközben szó sem lehetett fejlesztésről, a vár vagy magától pusztult és néptelenedett el, vagy más források szerint a szomszédos husziták segítettek be a folyamatba egy várfoglalással.

Ha Mátrafüreden járunk,

érdemes útba ejteni a Kozmáry-kilátót.

Könnyű megtalálni, a Kilátó utcában van. Bár csak egy 370 méter magas dombon emelkedik, tényleg kiváló innen a kilátás Gyöngyös és az Alföld felé.

Kilátás a mátrai erőművel a háttérben Forrás: Bucsky Péter

Amikor még mamutok kószáltak a Mátrában

A pincesor és a jó borok mellett más látnivaló is akad a térség fővárosában. A felújított Mátra Múzeumban

biztosan tetszeni fog a gyerekeknek az óriási mamutcsontváz

és az erdők élővilágát, a hazánkban előforduló szinte valamennyi állatot bemutató természeti kiállítás. Még egy élő méhkaptár életébe is betekintést nyerhetünk, a pálmaházban pedig trópusi állatokkal ismerkedhetünk.

Kevés hasonlóan ép mamutcsontvázzal találkozni Forrás: Bucsky Péter

Érdekes a jómódú, gyorsan fejlődő Gyöngyös elmúlt évszázadait bemutató kiállítás is. Kiderül például, miért olyan díszes a város tűzoltósága.

1917-ben a település jó része elpusztult egy tűzvészben,

ezért nem spóroltak az új intézményen.

A Mátra Múzeum kellemes kertje Forrás: Bucsky Péter

A városban több kiemelkedő tudós is élt. Legányi Ferenc autodidakta módon tanulmányozta az őslényeket, és a helyi téglagyárban gyűjtötte a leletek egy részét. A kétszázezer darabos gyűjteménynek csak egy részét lehet megnézni, de ez is elképesztően gazdag.

Végül nem marad más hátra, mint a belvárosi vendéglátóhelyeken egy helyi bor vagy fröccs mellett elmerengeni, milyen is lehetett a Mátra, amikor még mamutok mászkáltak errefelé.