Minden év szeptember első hétvégéjén Lille hatalmas bazárrá alakul.
Kétmillió turista özönlik a városba,
hogy részt vegyen a braderie-n (a brader jelentése: olcsón elad), turkáljon a limlomok között, elviselje a tömeget, a zajt és a zenebonát, na és hogy az ilyenkor kötelező sült krumplit egye kagylóval (moules-frites). A kagylóevés olyan méreteket ölt, hogy az esemény végére szó szerint hegyekben áll a kagylóhéj az utcákon.
A lille-i bolhapiac története a 12. századig nyúlik vissza. Ekkor alakult ki a szokás, hogy a földesurak egy évben egyszer odaadták szolgáiknak megunt holmijaikat, hogy túladjanak rajtuk egy erre a célra meghirdetett vásáron. A bevétel, micsoda kegy, a szolgákat illette.
A Portobello roadon van Hugh Grant könyvesboltja, tudják, amelyikben egyszer csak felbukkan Julia Roberts, a világsztár színésznő. A Notting Hill nyitójelenetében a főhős éppen a piaci forgatagon vág át.
Hétfőtől péntekig ugyanis az utca élelmiszerpiacként működik,
szombaton viszont profilt vált. Ilyenkor a standokat régiségeket és second hand ruhákat kínáló árusok lepik el, egy kilométer hosszan közel ezren árulják portékáikat.
A Jeu de balle-i bolhapiac a hét minden napján nyitva van, hétköznaponként reggel hattól délután kettőig, hétvégenként délután háromig. Van, aki arra esküszik, hogy csütörtökön és pénteken a legjobb a kínálat, mások szerint a hétvége a legizgalmasabb időszak, mert ilyenkor nem csak vásárlóból, eladóból is több van.
Ami itt nincs, az nem is létezik. A város tetején, a Graça negyedben tartják minden kedden és szombaton. A Feira da Ladra elfoglalja az egész Santa Clara teret, amely a híres São Vicente da Fora-templom mögött egészen a Pantheonig nyúlik. Arra azért
nem árt odafigyelni, hová tesszük a pénztárcánkat,
a telefonunkat vagy a fényképezőgépünket, a bolhapiac ugyanis – különösen régebben – hírhedt volt a zsebtolvajokról.
Kétezer árus, több tízezer látogató és százezernyi új gazdára váró limlom, köztük akár értékes ritkaságok is. Ez az idei, immár huszonötödik alkalommal megrendezett müncheni óriásbolhapiac mérlege, amely ezúttal április 16-án zajlott reggel héttől délután négyig a bajor fővárosban.
A rendszerető németek nem kedvelik a felesleges kacatokat a háztartásban, úgyhogy könnyen megválnak azoktól a holmiktól, amikre már nem tartanak igényt. Még akkor is, ha remek állapotban vannak. Úgyhogy a jó fogások garantáltak Bajorország legnagyobb használtholmi-piacán.
Párizsban három nagy bolhapiac működik, közülük is a legnagyobb a Porte de Clignancourt avenue-n és a környező utcákban működő Puces de Saint-Ouen. Szombat-vasárnap-hétfőn 1700 árus várja a lomvadászokat kifejezetten igényes portékákkal és hamisítatlan párizsi hangulattal.
A világ egyik legnagyobb bolhapiacát a Királynő Napján tarják, április 30-án. Ez Hollandia leglátványosabb nemzeti ünnepe. Ilyenkor
az egész ország az uralkodóház színébe, narancssárgába öltözik:
nemcsak a ruhák, sapkák, zászlók, de még az ételek és az italok is narancsszínben pompáznak. A holland királyi család nevében az Oranje valójában Orániát jelöli, de mivel a szó egyúttal narancssárgát is jelent, így lett ez a szín a királyi család védjegye.
Ezen a napon hagyományosan adómentesen lehet kereskedni, ezért az egész város egy hatalmas piaccá változik. A buliban a gyerekek is előszeretettel vesznek részt, eladják kinőtt ruháikat, megunt játékaikat, és persze vásárolnak is a befolyt pénzből.
Nincs ÁFA, nem kell számlát adni, alkudni viszont kötelező.
Madrid Latin negyedében, a Cascorro tér és a Ribera de Curtidores utca környékén tartják minden vasárnap kilenctől délután háromig. Van itt minden: műtárgyak, ruhák, ékszerek, konyhai eszközök, lemezek, régi újságok, még háziállatok is.
De nemcsak a vasárnapi standok – több mint ezer árus települ ki ezen a napon – között böngészhetünk, a környékbeli utcák tele vannak régiségkereskedésekkel, használtbútor- és second hand ruhaboltokkal. Ha pedig végigjártuk a piacot, megpihenhetünk a Ribera de Curtidores valamelyik bárjában, kocsmájában, kávézójában.
A Mauerpark bolhapiac ma már kultikus helynek számít. Egész évben működik, naponta reggel kilenctől este hatig. A legtöbb árus egyszerű városlakó, diák, kézműves vagy művész. Itt ugyanis a szokásos háztartási kacatokon, használt ruhákon kívül
kézműves termékeket, ékszereket, táskákat, dísztárgyakat, hangszereket is vásárolhatunk.
Ráadásul a téren sok-sok büfé, falatozó működik, jó időben pedig tele van a park piknikező, grillező, zenélő emberekkel.
Az embernek néha olyan érzése támad, mintha egész Ibiza egy hatalmas bolhapiac volna. Nem csoda, hiszen
a mindössze százezres lakosú szigeten több „hippi piac” is működik.
A szőlővel futtatott vagy színes ponyvával fedett standok alatt minden van, mi szem-szájnak ingere: növények, ruhák, gyümölcsök, zöldségek, ékszerek, dísztárgyak, textíliák.
Mindehhez pedig zenei aláfestés is dukál, utcazenészek és más utcaművészek műsora, sőt masszőrök is a rendelkezésünkre állnak, ha nagyon elgémberedtek volna a tagjaink nézelődés-vásárlás közben.
A sziget legismertebb bolhapiaca az Es Canar,
de a Santa Eularia és a Las Dalias is megér egy látogatást. Vasárnaponként délelőtt tíztől este nyolcig-kilencig élvezhetjük a piaci forgatagot.
A szenvedélyes lomizók körében a bécsi Naschmarkt éppolyan ismert, mint az Ecseri. Vasárnaponként jól megférnek egymás mellett a hosszan elnyúló zöldséges, gyümölcsös, fűszeres pavilonok és a kétszáznál is több kacatos stand, ahol a bóvlitól az értékes műtárgyig bármi előfordulhat.
Nagy divat mostanság a retró, úgyhogy a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évekbeli holmik túltengése miatt az ember kicsit úgy érezheti magát, mint egy KGST-piacon. Nyitva vasárnaponként reggel fél héttől délig.