Burgenlandról úgy tartják az osztrákok, ez Ausztriának az a része, ahol mindig süt a nap. Ehhez képest október végi utazásunk alatt csak szürke fellegeket láttunk, és a hőmérséklet sem akart 10 foknál magasabbra kúszni, de ez valahogy egyáltalán nem zavart bennünket.
Dél volt, mire megérkeztünk Frauenkirchenbe, így rögtön be is tértünk egy út menti kis borozóba, ahol nemcsak inni lehet, de egyszerű hideg ebédet is kérhetünk isteni sajtokkal, szószokkal és salátákkal. Ausztriában nagy hagyományuk van a családi borozóknak. A heurigerek eredete egészen a 18. századig, II. József azon rendeletéig vezethető vissza, amely szerint a borászok mindenféle külön engedély nélkül bemutathatják újborukat a falu lakóinak, és árusíthatják saját borukat a házuknál.
A hagyomány megmaradt, ma is jó néhány család működtet professzionális kis borozót a pincészete mellett. Ahogy például a szlovák származású Sloboda család, akiknél a környék jellegzetes kékfrankosát és olaszrizlingjét kóstoltuk. A család generációk óta foglalkozik borászattal, s ma már a legifjabb nemzedék képviseletében Fabian vezeti az üzletet. Október végén már az idei újbort is kóstolhattuk, amivel azonban addig nem lehet koccintani, amíg Márton-napon fel nem szentelik a helyi templomban.
Burgenlandban nagy keletjük van most a mangalicából készült ételeknek. A menő szállodákban és éttermekben előszeretettel kínálják egy jó kis burgenlandi kékfrankos mellé. Göltl gazdának, aki mangalicákat tenyészt, kis boltja van Frauenkirchenben, közel a Fertő tó menti kerékpárúthoz. Én nem nagyon szeretem a húst, így messzire elkerülöm a hentesüzleteket, ez a bolt azonban más volt, mint amit itthon megszoktunk.
Igazi turistacsalogató kis üzlet, faragott bútorokkal, hangulatos dizájnnal. A boltban Josef felesége és magyar tacskójuk, Daisy tartja a frontot, aki valószínűleg a világ egyik legszerencsésebb kutyája. Gazdái nemcsak a tenyerükön hordozzák, de ráadásul még hentesüzletük is van.
A boltban kolbászt, disznósajtot és kis üvegekbe zárt mangalicazsírt árulnak, de ami rám sokkal nagyobb hatást gyakorolt, saját készítésű lekvárokat, ketchupot, ajvárt, mézet, almalevet is. Sőt mangalicazsírból még szappant is készítenek. Egy ilyen boltot nálunk, egy vidéki kis településen maximum egy milliomos unatkozó felesége engedhetne meg magának, itt viszont, úgy tűnik, van rá igény, és persze fizetőképes kereslet is.
Frauenkirchen mellett, közel a Fertő tóhoz, magunk mögött hagyva a cukorrépaföldeket és a hangtalanul forgó szélerőműveket, teljesen más világba csöppentünk, ahogy beléptünk a St. Martins Therme & Lodge szállodába. A berendezés, a dizájn mind-mind az afrikai szafarikat idézte. Ahogy a szálloda fő profilja is ehhez kötődik, ugyanis a wellness-szolgáltatások mellett szafarikat kínálnak az ideérkezőknek.
Persze nem oroszlánokat és zsiráfokat lehet látni, hanem elsősorban madarakat. Miközben az aulában az itt előforduló állatok képeit nézegettük, azon gondolkoztam, vajon itthon miért nem jutott még ez az árukapcsolás eszébe egyetlen szállodának sem, hisz mind a termálvíz, mind a különlegesen gazdag madárvilág adott nálunk is.
A szállodába persze nemcsak megszállott osztrák, német és angol madarászok jönnek, de kisgyerekes családok és pihenni vágyó párok is, akik pár napra szeretnének elrejtőzni a nyüzsgő nagyvilág elől. A gyerekek sem csak a fürdőt élvezhetik itt, de természetismereti foglalkozásokkal és gyerekszafarival is várják őket.
A terepjárós szafarik a Neusiedler See-Seewinkel Nemzeti Park védett területeit mutatják be, és a túrákat a szálloda szakképzett rangerei vezetik. A környéken egyébként nagyjából azokat a fajokat lehet látni, mint amelyeket a mi alföldi nemzeti parkjaink hasonló jellegű területein, ilyenkor például nyári ludakat, nagy lilikeket, nagy kócsagokat, szürke gémeket vagy kékes rétihéjákat, csak itt valahogy ezt sokkal jobban el tudják adni.
A madárles után pedig jöhet a wellness, a termálvizes kültéri és beltéri medencékben és a szaunák valamelyikében. Aki azonban Ausztriában szaunázik, jó, ha felkészül rá, hogy az osztrák szaunakultúra merőben más, mint a magyar. Itt ugyanis nem lehet fürdőruhában bemenni, maximum egy fürdőlepedőt tekerhet magára az ember.
Nagy esély van arra, hogy a személyzet figyelmeztet bennünket, hogy a lábunk alá is kellene tenni valamit, márpedig, ha egyetlen törülközőt viszünk magunkkal, és az épp ránk van tekerve, már nehezen lehet azt a láb alá is tenni. Ilyenkor aztán vagy elfelejtkezünk prüdériánkról, vagy szomorú szívvel lemondunk a szaunázás élvezetéről.
Bár a késő ősz vagy a tél nem épp a legtökéletesebb időpont egy segway-túrához, azért ilyenkor is érdemes kipróbálni ezt a fura járgányt. Burgenlandban nagyon mennek most az alternatív túraeszközök, a segway mellett az elektromos biciklik vagy a sínpályán közlekedő hajtány is nagyon népszerű. Korábban soha nem próbáltam a segway-t, és továbbra is jobban szeretek bringázni, de mindenképpen érdekes élmény volt az őszi színekben pompázó szőlőültetvények között tett túra.
A határ közelében, Kőszegtől alig 10 kilométerre találjuk a 13. században épült Léka várát, mely a templomos lovagok egykori központja volt, de állítólag most is tartanak itt titkos összejöveteleket. A felső vár alatt található egy rejtélyes terem, melyről sokáig nem is tudott az utókor. A középkori teremnek eredetileg csak egyetlen nyílása volt a tetején, ezért egyesek szerint börtön vagy kincseskamra volt itt, mások szerint viszont a templomosok titkos temploma.
Ez utóbbit támasztja alá, hogy a falon látható egy Gergely-kereszt, és hasonló termeket Izraelben és Szíriában is látni, ahol a templomosok később újraalapították a rendet. A legenda szerint titkos alagút is indult a várból, melynek bejárata a várudvar kútjában volt, és egy árulónak köszönhetően ezen keresztül csaptak le a templomosokra 1307-ben.
A várnak később több birtokosa is volt. 1535-ben, házasság révén a Nádasdy család tulajdonába került. A család tagja volt Báthory Erzsébet is, aki élete egy részét itt töltötte, és akivel kapcsolatban rémisztő legendák terjedtek el. A 17. században a várat az Esterházy család szerezte meg, majd 1956-ban Paul Anton Keller osztrák író vásárolta meg, aki feleségével múzeumot és szállót rendezett itt be.
Aki unja a megszokott szállodai hangulatot, az megszállhat a vár szobáiban. Persze, ehhez azért kell egy adag bátorság is, hisz a vár még nappal is elég misztikus hangulatot áraszt, nemhogy éjszaka. Ráadásul tavasztól ősz elejéig Közép-Európa egyik legnagyobb denevérkolóniája is itt él, a vár padlásán. Az alaptalanul rossz hírbe keveredett állatokat egyébként egy interaktív kiállítás is bemutatja a várban.
Aki szeretne még közelebb kerülni a középkori lovagok életéhez, lovagi bemutatón is részt vehet a várudvarban. A fegyverek engem egyáltalán nem vonzanak, de azért csak kipróbáltam, milyen is lándzsával dobni, nyíllal célba lőni, sőt még néhány lovagi sisakot is felpróbáltam, de a 12 kilós páncélinget inkább kihagytam. Ezt csupán viselni is elég lehetett hosszú órákon át, nemhogy harcolni benne, ráadásul úgy, hogy némelyik sisakból alig lát ki az ember, nem beszélve arról, hogy levegő is csak alig-alig jut be a parányi réseken.
Burgenlandba nemcsak nyáron, de ősszel és télen is érdemes ellátogatni. Akár egy hosszú hétvége alatt is változatos programot állíthatunk össze, melyből a család minden tagja találhat kedvére valót, és mindezért nem is kell túl messzire utazni.