Megalomán díszlet egy sci-fihez

Sarki fényt látni semmihez nem hasonlítható élmény, a következő télen pedig nagyobb eséllyel fordul majd elő a jelenség. Ennek ellenére kell hozzá jó adag szerencse, és persze pénz sem árt, mert a skandináv országok híresen drágák.

Amíg nem láttam a sarki fényt, azt hittem, hogy csupán orgonalelkű írók és slágerszerzők túlzása a "szavakkal leírni lehetetlen" kifejezés. Aztán miután először eltöltöttem úgy másfél órát Izlandon a hóban, miközben nem tudtam levenni a szemem a sarki fényről, hirtelen értelmet nyert számomra a mondat. Az élményt nagyon nehéz megfogalmazni, inkább leírom a körülményeket, hátha abból kiderül valami.

Majd szeptemberben

Először 2001-ben voltam Izlandon, és akkor szerencsére egyből majdnem fél évet: volt benne nyár, ősz és tél is. Augusztusban már türelmetlenül kérdezgettem az izlandiakat, hogy oké, szuper, hogy este 11-ig lehet világosban kirándulni, és amikor hajnalban kijövök a buliból, már fent van a nap, de mikor jön már végre a sarki fény? Mondták, hogy legyek türelmes, kis szerencsével már szeptemberben. Figyelgettem az eget, mert azt mondták, hogy mivel itt extrém tiszta a levegő, és közel a sarkkör, akár nyáron is előfordulhat, de nem történt semmi.

Aztán szeptember végén valamelyik este egy kékeszöldes csíkot láttam derengeni az ég alján, mire az izlandiak bólintottak, hogy jaaa-jaaaa, ami azt jelentette, hogy igen. Remekül nézett ki, mint egy gomolygó technókígyó. Aztán többször láttam halványan, volt, hogy Reykjavík külvárosa fölött, volt, hogy a természetben, néha sávban, máskor úgy, mintha folyna le az égből; mígnem egy novemberi este olyan 9 körül megjelent a hegy fölött, melynek a lábánál laktam. Egy ausztrál barátnőmmel kirohantunk a házból, hanyatt dobtuk magunkat a hóba, és innentől kb. egy órán át csak ilyeneket tudtunk mondani egymásnak, hogy wow, amazing, fucking beautiful.

Ahogy mondtam, nehéz leírni, hogy milyen a sarki fény - főleg, mert nem is mind egyforma. A szóban forgó tünemény türkiz-zöld-kék színekben gomolygott megbecsülhetetlenül széles sávban, érzésre nem túl magasan és percek alatt változtatta a formáját. Kicsit olyan volt, mint egy zászló vagy egy vastagabb szalag a lengedező szélben, miközben elképesztő színekben, szinte neonszerűen világított.

Sarki fény Izland déli részén Forrás: AFP/Photononstop/Christophe Lehenaff

A látvány természetesen lebilincseli az embert, nem tud figyelni semmi másra, nem kezd el fázni, nem lesz éhes, csak bámul ki megbabonázva a fejéből, aztán később néha ezzel is álmodik. Annyira valószínűtlen volt, hogy simán elhittem volna, ha valaki egyszer csak lekapcsolja az egészet, és kiderül, hogy a hegyorom mögött hollywoodi technikusok tesztelnek egy megalomán díszletet egy sci-fihez. Ez az élmény azt is megértette velem, miért hisz az izlandi lakosság 90 százaléka a "kis népekben", azaz a lávában élő trollokban, alfokban, szellemekben és óriásokban (bár ők nagyok).

Hogyan kapjuk el?

Azon a télen még legalább tízszer láttam északi fényt, de ennyire szépet és hosszan tartót nem. Hogy mennyire biztosan élhető át egy ilyen élmény, az kábé ugyanolyan lutri, mint befizetni egy bálnanéző hajóra. Az izlandiak szerint minél tisztább a levegő, minél kisebb a fényszennyezettség, minél északabbra van az adott hely, és minél több időt tudunk ott eltölteni, úgy nő az esélyünk.

Norvégia, Svédország, Finnország és Izland mind jó választás lehet, ráadásul mindegyik megközelíthető fapados gépekkel (még ha londoni vagy berlini átszállással is). A fényszennyezés Észak-Európában sem elhanyagolható, de többnyire kisebb, mint a kontinens sűrűbben lakott területein, a sarki fény pedig kivilágított városokból kevésbé látványos. A skandináv országok és az utazási irodák pedig már rég felfedezték az ebben rejlő bizniszt: északifény-néző túrákat szerveznek Izlandtól a Lappföldig.

Sarki fény Izland délkeleti részén Forrás: AFP/Photononstop/Christophe Lehenaff

A természeti tünemény nézegetését a skandinávok szívesen kötik össze kultúrával is, például a Northern Lights Festival a norvégiai Tromso-ban, vagy sarki jazzt lehet hallgatni Svalbardban. De a neten se szeri, se száma a különböző hangsúlyú eseményeknek, egy perc google-özéssel bárki megtalálhatja a neki szimpatikusat.

Az idei tél jolly jokerének egy kis norvég sziget tűnik: Litloyában áll egy ősrégi világítótorony, több mint 200 kilométerre az északi-sarkkörön belül, ahová csak hajóval lehet eljutni. Állítólag ez lesz az egyik legszebb észlelési pont, és a honlapjuk szerint természetesen fel vannak készülve rá, hogy tömegek zarándokolnak el oda.

A sarkifény-vadászat azonban nem olcsó mulatság. A skandináv országok mind iszonyú drágák, és a téli időszakban még a vadkempingezés sem jöhet szóba. Márpedig célszerű ott eltölteni hosszabb időt, ha biztosra akarunk menni: nemcsak a jelenség kiszámíthatatlansága, de a felhős időjárás is meghiúsíthatja az élményt. Mindenképp érdemes tehát a sarki fények előfordulását az interneten monitorozni már jóval korábban, erre szakosodtak a sarki fényt előrejelző, tájékoztató honlapok, mint a Spaceweather.com, az AuroraWatch UK, az Aurora Forecast, Geophysical Institute vagy az Aurora Alert.

Izlandról korábbi élménybeszámolóik itt és itt olvashatók, a norvégiai Nordkappról itt találja írásunkat, Lappföldről pedig itt.