Balkáni állapotok - érdemes ráhangolódni

Aki hátizsákos Balkán-túrára indul, felejtse el az összkomfortot, de mindenekelőtt az időt: itt nem lehet sietni, így hát nem is éri meg izgulni emiatt. Jobban tesszük, ha már az első napon ellazulunk, és átadjuk magunkat az utazásnak.

"...a vonat előreláthatóan 90 percet késik..." - akit már az induláskor sokkol a Keletiben a hangosbemondó közleménye, el se induljon. Kispénzű turistaként ugyanis a Balkán felé a legjobb vonattal elindulni. Ezek rendszeresen járnak a Keletiből, Belgrád érintésével például röpke 22 óra alatt eljuthatunk a montenegrói Barba, legalábbis papíron. A valóságban mindig késik a vonat, így megéri felkészülni erre némi elemózsiával, idegrendszerrel, no meg pálinkával. Mi indulás előtt feltérképeztük az összes repülő- és szárnyashajó-lehetőséget, de beláttuk, hogy a vonat a legjobb választás, ha Montenegróba vagy Albániába készülünk.

Nyáron egyébként iszonyatosan meleg van. Mi megpróbáltunk trükközni és az első osztályon hűsölni, de míg a légkondiban bóbiskoltunk, hirtelen lekapcsolták rólunk az alvókocsit. Életemben nem voltam annyira megijedve, mint amikor a száguldó vonatból megláttam a mögöttem távolodó lekapcsolt vagont - az összes csomagunkkal és pénzünkkel. De itt is igaznak tűnt, hogy idegeskedni nem kell: a következő megállónál bevártuk a kocsit és mindenünk meglett, maradéktalanul. Persze a szerb kalauzok jól kinevettek minket.

A hatos fülke meglehetősen szűkös, pláne, ha az ember 1,60 felett van

A vonatjegy az itthoni speciális ajánlattal (Montenegro Spezial) 66 euróba kerül oda-vissza a montenegrói Barig. Belgrádig elég egy hálópárna és egy jó alvóka, Montenegróba azonban ennél már több kell a túléléshez: érdemes jó időben kis ráfizetéssel helyet foglalni az egyik hálókocsiban. Bár a leüléskor az ember még nem tudja elképzelni, hogy az apró fülkében hogy fognak tudni aludni hatan, a kellő időben minden megoldódik. Itt ugyanis a vagon saját felügyelője tart rendet, aki rendszerint cseh vagy magyar: ő osztja ki az ágyneműt, ő fúj takarodót, ő mesél rémtörténeteket elrabolt nőkről, amiért tanácsos belülről jól elreteszelni az ajtót. És persze ő árulja a hideg sört, ami a vonat robogása mellé olyan jól tud esni! Mire a hegyek feltűnnek, már el is felejtjük a késést, és békés álomba merülünk. Barból lefelé aztán maradnak a buszok és furgonok, ha még délebbre vágynánk.

Ne izguljunk!

Nem veszi fel az albán szállodatulajdonos, vagy ha igen, akkor sem tud angolul? Nem írnak visszaigazolást, hogy miénk a szállás? Az interneten sehogy sem találjuk a menetrendeket, az útikönyv meg homályosan fogalmaz? Sebaj. Ha itthon elmegy az utolsó busz, az ember hajlamos kétségbeesni. Ott máshogy van. A bizonytalan, bamba turistához azonnal csatlakozik még kettő, pár perc múlva pedig megjelenik egy bácsi, aki fuvart vállal, és még alkudni is lehet vele. Vagy egy járókelő felajánlja, hogy a haverjánál lehet aludni. Ezek a népek leleményesek, pénztelenek és segítőkészek, mindegyik a javunkra válik. Alkudni persze kell, sokat, sokáig, fejet lengetve, félig elindulva, méltatlankodva. Ha nem ezt teszi az ember, azt nyilván kihasználják. A szállással is így van ez: valahogy mindig lesz. Ugyan kinek nem éri meg kiadni egy üres szobát, még ha olcsóbban is, mint szokta?

A montenegrói tengerpartra érdemes leutazni

Elöljáróban azonban annyit érdemes tudni, hogy a legtöbb busz és furgon - főleg Albániában - csak délután 3-4-ig közlekedik, este már csak stoppal lehet messzebbre jutni. Stoppolni mindenhol lehet, de jobban elvisznek, ha az úti cél egy papírra fel van írva. Leginkább a helyiek vesznek fel, rozzant kocsikkal, mi utaztunk platón és kamionban is. A potyataxisokkal viszont vigyázni kell: ők azok, akik keresetkiegészítésként a buszmegállóban várakozó turistákra dudálnak, és szívesen elviszik őket. Montenegróban ez fokozottan jellemző. Velünk is megtörtént, hogy stoppolva felvett minket egy helyi, aki, miután beindította a kocsit, kezdte el mondani, milyen drága a benzin, tehát fizetnünk kellene. Persze nem értettük, hiszen az a szokás, hogy ha pénzt kérnek, azt már megálláskor jelzik, de ő egyre csak erőszakoskodott. Végül az országút szélén pattantunk ki az autóból, annyira nem jutottunk közös nevezőre, a sofőr pedig még az autóból is tovább ordibált.

Pénz, pénz, pénz

Jöjjenek a mocskos anyagiak. A Balkán alapvetően nem olcsó, bár vannak helyzetek, ahol olcsóbban meg lehet úszni, mint itthon. Belgrádban könnyen lehet találni hostelt, sokágyasat, személyenként 10 euró körül. A belgrádi éjszakában sörözni azonban ugyanannyiba kerül, mint itthon. Montenegró partjainál az árak vetekszenek a horváttal, és nem csak a Kotori-öbölben. Egy kis parti sörözőben is elkérnek 2 eurót egy kisüveges sörért, ami, lássuk be, rablás. Szerencsére a másfél litereset 1,30-ért is megvehetjük a boltban, persze jó, ha van miben hűteni. Az étkezést is olcsóbb megoldani boltból, mint étteremben, de 10 euró alatt sehol nem jöttünk ki egy bevásárlásból.

Szobát minden nélkül 25 euróért könnyen találtunk Tiranában, Montenegróban viszont csak azért, mert nagyon alkudtunk, és nagyon kedves fiatal pár voltunk: 30 euró alatt alapvetően szóba sem állnak az emberrel, és azt se szeretik, ha csak egy éjszakáról van szó. Hátizsákkal persze ott van még a sátor, ezt ketten meg lehet úszni 10-15 euróból. A hegyekben mindenhol - Szerbiában, Montenegróban és Albániában - olcsóbb a szállás és az étkezés is.

Albániában hangulatos kempingeket találunk

Érdemes eurót vinni, mert annak mindenhol örülnek: jól is váltják, de szeretik azt is, ha azzal fizet az ember. Főleg a szállásért sok helyen eleve csak eurót fogadnak el, Montenegróban pedig ez a hivatalos fizetőeszköz is.

Hal helyett saslik

Ha a kedves olvasó odavan a tengeri herkentyűkért, lehet, hogy csalódni fog. De akkor biztos, ha vegetáriánus. Jó tengeri kaját itt nem lehet olcsón kapni a parton, úgy mint ahogy például Bulgáriában a fish and chipset sör mellé. Itt bizony be kell ülni, és rendesen perkálni egy jó fogásért. Sokkal egyszerűbb rátenni magunkat a jó kis húsos és zsíros balkáni menükre: a mindenhol kapható és nagyon olcsó húsos vagy túrós burekre, az utcafronton sülő saslikokra és kolbászokra, valamint a kilóra kapható, isteni baklavákra. Fogyózni és odafigyelni ráér Magyarországon!