Bear Gryllsként a Börzsönyben

Vágólapra másolva!
A korán jött novemberi időjárás ellenére a hétvégén remek túraidőben vághattunk neki az őszi szezon első börzsönyi kirándulásának. Okulva a korábbi tapasztalatokból, nem akartunk túl nagyot harapni és igyekeztünk egy közepes hosszúságú, de változatos útvonalat kiválasztani, ami kényelmes tempóban 4-5 óra alatt teljesíthető. Végig a zöld jelzésen Kismarostól Zebegényig.
Vágólapra másolva!

Kiindulópontnak szinte már hagyományosan Kismarost választottuk. Innen indul egyébként a börzsönyi kisvasút a Királyrétre. A legtöbb túrázó a vonattal megy fel a végállomásig és innen választja ki a túra útvonalát. Egy korábbi alkalommal ezt a szakaszt már felfedeztük, ez alkalommal a Börzsöny déli, a Duna által körülölelt nyúlványát választottuk.

Kismarosról két útvonal is indul: a sárga jelzésű Kóspallag irányába, a zöld pedig észak-nyugati irányban, egyenesen a hegynek. Mi ez utóbbit választottuk. Az útvonal átvisz a Duna-Ipoly Nemzeti Parkon és Zebegényben ér véget. A zöld jelzést követve egy rövid szakaszon a Szokolyába vezető út és a kisvasút nyomvonala mellett haladtunk a kertes házak mellett, majd egy éles kanyarral megkezdtük a kapaszkodást a közeli Gál-hegyre.

Forrás: MTI
Kismarosból indul a zöld jelzés

Utólag kijelenthető, hogy rögtön az elején, ez a túra legnehezebb szakasza. A meredek hegyoldalon az ösvényt is nehezen találjuk meg, annyira benőtte a növényzet, pedig a fákra és villanyoszlopokra festett jelzések frissnek tűnnek, jól láthatók. A kapaszkodást nehezíti a csúszós, agyagos talaj és időnként szó szerint utat kell törni a bozótosban. Szerencsére ez a szakasz nem túl hosszú, de ennek ellenére gyerekes családoknak nem ajánljuk. Ez a rész nem a hegy tetejéig tart, elkanyarodik északi irányba és innen kezdve kellemesen lankás, enyhén emelkedő szakaszba vált át és megkerüli a hegyet.



Az út előbb víkendházak és erdészeti kunyhók mellett halad, aztán beér a tölgyerdőbe. Az utóbbi napok esőzései miatt sok helyütt térdig ér a sár, de a barátságtalan talajviszonyok előnye, hogy szinte egymagunkban túrázhattunk az út teljes szakaszán. Azért egy alkalommal egy terepruhás száguldozó quadossal sikerült összefutnunk. Továbbra is érthetetlen, hogy miért használják krosszpályának a nemzeti park turistaösvényeit és erdei útjait, de legalább lelassított, amikor elment mellettünk.

Forrás: [origo]
Törökmező

A zöld jelzés a hegyek közötti völgyben kanyarog, majd kiér egy tisztásra, amit a turistatérkép "Száraz fák" néven jelöl. S valóban, a tágas mező közepén, két hatalmas kopasz tölgy áll, talán villámcsapás végezhetett velük. Ezen a ponton az ösvénybe becsatlakozik a zöld kereszt jelzésű útvonal, majd később a tornyaljai horgásztó felől érkező piros kereszt is ösvény is.

Rövidebb emelkedős szakaszok és egyre mélyülő saras részek után az ösvény eléri Kóspallagra vezető országutat, majd utána nagy széles mezőkön vezet keresztül, mielőtt sűrű erdőn keresztül éri el a törökmezei sportpályákat.

Forrás: [origo]
A Malomvölgyi-patak

Innen már folyamatosan ereszkedik az út egészen Zebegényig. A Törökmezőtől még nagyjából 6,5 kilométerre kell számítani, amit az erdei útjelzőtábla szerint 1 óra negyven perc alatt lehet megtenni. Itt következik a túra talán legszebb szakasza, hiszen nagy széles völgyekben, magas tölgyek alatt túrázunk. Előbb a törökmezei halastó mellett haladunk el, majd a malomvölgyi-patakot követve kanyarog az út. Ez a legvadregényesebb rész is egyben, mivel a patakot sok helyütt átszeli az ösvény, s sok helyen az átkeléshez farönkökből, pallókból összeeszkábált híd már igencsak romos állapotban van, így nem maradt más hátra, mint belegázolni a vízbe.

Forrás: [origo]
Zebegény

Zebegény határában, gyönyörű házak mellett haladva már nem megerőltető az út, s a település szélén lévő Almáskert étterem kertjében fogyasztottuk el a jól megérdemelt ebédet. Innen már csak a vasútállomásig kellet lesétálni. A vonatok óránként indulnak vissza Budapestre, érdemes pontosan időzíteni az érkezést.