A turisták imádni fogják Koszovót

A Balkán alig néhány éve még fegyverektől volt hangos, s bár a nyugalom ma még törékeny, a világ egyre inkább megismeri az itteni országok szépségeit, s felfedezi, hogy mennyire különböző az egységesnek vélt régió. A szomszédok sikereitől egyelőre még elmarad a függetlenségért küzdő Koszovó, de nem kell nagy jóstehetség hozzá, hogy kitaláljuk: a parányi ország turizmusa - Montenegróhoz hasonlóan - hatalmas ugrás előtt áll. Az adottságai bizonyosan megvannak hozzá. 

A koszovói Visoki Decani kolostor békésen pihen a sziklás, zord hegyekkel körülvett kanyon mélyén, mégsem a természet megkapó szépsége az, ami ámulatba ejti az idelátogatót, hanem a falakon belüli látvány. Ahogy belépünk a 14. században épült szerb ortodox apátság ajtaján, az első dolog, amivel találkozunk, a falakat és a szent képeket átható mirha illata és máris mintha évszázadokat léptünk vissza az időben.

A Balkán egy eldugott, távoli részén lévő kolostor szépségét és meghittségét még a bejáratokat őrző olasz békefenntartó katonák sem tudják megtörni, jelenlétük ezért sokkal inkább meghatóvá teszi az összképet, mintsem bizarrá. A katonák mintha csak védeni próbálnák a kolostort a külvilágtól.

Decani csupán egy, Koszovó jobb sorsra érdemes és talán reményteli időszak előtt álló turisztikai látnivalói közül. A jelenleg Szerbiához tartozó tartomány a közeljövőben Európa legújabb önálló országa lehet, hiszen a többségben lévő albán lakosság kijelentette, hogy 2008 első felében kinyilvánítja függetlenségét, amit az Egyesült Államok és több uniós ország várhatóan elismer majd - írja az ABC Travel.

Az országnak a függetlenség elnyerése után súlyos nehézségeket kell majd leküzdenie, s a törékeny gazdaság egyik húzóereje épp a turizmus lehet. Persze sok évnek kell még ahhoz eltelnie, hogy az ország akár csak a szomszédos Montenegró ismertségét és elismertségét elérje az idegenforgalmi piacon.

Az utazást tervezgetők első és leggyakoribb kérdése, hogy vajon elég biztonságos-e a vidék, s ha meggondoljuk, hogy 1998-99-ben az albán lakosság és a szerb katonaság harcaiban mintegy 10 ezer ember vesztette életét és a mai napig is előfordulnak albánok és szerbek közötti villongások, nem is annyira érthetetlen ez az óvatosság.

A kérdésre adott válasz ennek ellenére egyértelmű igen. A durván Belgium nagyságú tartományban ugyanis mintegy 16 ezer békefenntartó vigyázza a rendet, s az idelátogató turisták nem csak biztonságban érezhetik magukat, de megtapasztalhatják a legendás balkáni vendégszeretetet is.

Egy koszovói utazás evidens kiindulópontja Pristina, ahová a magyar nemzeti légitársaság is közlekedtet járatot, így Budapestről alig másfél órás repülőút után már meg is érkezhetünk Koszovó "fővárosába". Az első benyomás nem feltétlenül a legjobb, ugyanis a parányi repülőtér betonján katonai repülőgépek és helikopterek sorakoznak, az utasokat pedig lépten-nyomon feliratok figyelmeztetik, hogy itt bizony tilos fotózni.

A repülőtérről a város felé közeledve nem szabad messzemenő következtetéseket levonnunk a keleti blokk országaiban mér megszokott látványnak számító tömbházak és a sok helyütt éktelenkedő szemétkupacok láttán. Már csak azért sem, mert a város mindent megtesz az élhető környezet megteremtéséért, a szürke lakótelepek között pedig a régió leghangulatosabb kávézói és bárjai várják a vendégeket. A legdivatosabb helyek havonta váltakoznak, de a 212 nevű egység hosszú ideje a helyi fiatalok kedvence - akik egyébként, Dublinhoz hasonlóan a lakosság mintegy felét teszik ki. Az albán-amerikai tulajdonos New York körzetszámáról nevezte el kocsmáját, amelyet egyébkánt az amerikaiak is szívesen látogatnak, mi több őket is szívesen látják itt, ami azért nem általános. Egy itt élő magyar pár szerint ugyanakkor a 212-nél több népszerűbb hely is akad a városban. Akár itt, akár máshol, de mindenképpen érdemes megkóstolnia az erre járó utazónak a helyi specialitásnak számító Peja sört, garantáltan nem fog csalódni.

Az amerikai hadsereg által vezetett NATO erők 1999-ben bombatámadásokat intéztek jugoszláv célpontok ellen, amelynek hatására Milosevic szorítása némileg enyhült Koszovón. Washington ráadásul több ízben is kinyilvánította a független Koszovó iránti vágyát, így egyáltalán nem csoda, hogy Pristina főutcáját jelenleg az akkori amerikai elnök után Bill Clinton Boulevardnak hívják, ahogy a város fölé magasodó hatemeletnyi Clinton-poszter sem kelt senkiben megütközést. A kisebbségben lévő szerb lakosság természetesen nem osztja ezt a nagy Amerika-barátságot, de az utazó - függetlenül attól, hogy milyen útlevelet hord a zsebében - biztos lehet benne: akár szerb, akár albán háznál vendégelik meg, a szívélyes fogadtatás nem marad el, ahogy az ilyenkor szokásos kupica rakija sem.