Balul sült el az első kísérleti víz alatti atomrobbantás

A Baker-robbanás

Hetven évvel ezelőtt, 1946. július 25-én az USA hadserege új típusú nukleáris tesztet hajtott végre. Először robbantottak víz alatti atombombát. A kísérleti robbantás meglehetősen balul sikerült. Ennek ellenére ezt még további négy robbantás követte egészen 1962-ig.

Az egyesített szárazföldi és tengeri harci alakulat 90 láb (nagyjából 27,5 méter) mélységben erősített fel egy 21 kilotonnás (nagyjából a Nagaszakira ledobott bomba hatóerejének megfelelő) atombombát. A kissé bizarr, Helen of Bikini nevű bombát a csendes-óceáni Marshall-szigetekhez tartozó elszigetelt korallgyűrűben, a Bikini-atoll közepén robbantották fel.

Az USS Saratoga hordozó az oldalára fordulva süllyed az atomrobbantás után Forrás: U. S. Navy

A bomba köré több tucat célhajót helyeztek el, hogy felmérhessék a hatást, olvasható az Atlas Obscura összeállításában.

A flotta bírja az atomrobbantást?

A haditengerészetnek volt indoka a kísérletre. A nukleáris fegyverkezésnek ebben az új korszakában, amelyben a légierő egész városokat képes volt a földdel egyenlővé tenni, mi szükség lehet a tengerészetre? A tesztet javasló katonai vezetők meg akarták mutatni, hogy a hajóik kiállnak egy nukleáris támadást, és a flotta nem sebezhető.

A víz alatti teszt azonban talán még a szárazföldi kísérleti robbantásoknál is ellentmondásosabb volt.

Még az atomkutatók is megkérdőjelezték az értelmét. Nem voltak meggyőződve arról, hogy valóban szolgál-e hasznos tudományos információval, vagy pusztán a mutatvány kedvéért végzik az egészét.

Hatalmas vízoszlop

Amikor a Helen of Bikini felrobbant, forró gázból álló, hatalmas buborékot hozott létre. A buborék másodpercek alatt elérte a tengerfeneket, ahol 10 méter mély és legalább 550 méter széles krátert hozott létre.

Vízfestmény az első víz alatti atomrobbanás vízoszlopáról Forrás: Grant Powers/Public domain

Ezzel egy időben a lagúna felszíne hatalmas vízoszlopként tört a magasba. Kétmillió tonna víz lövellt több mint 1500 méter magasra a levegőbe egy kilométer széles területen. Azokban a másodpercekben, amikor a robbanás elérte a felszínt, egy radioaktív kondenzációs felhő terült el a lagúna felett, elfedve a felfelé lövellő vízoszlopot. A tetején gomba alakú felhő gomolygott az ég felé.

Nagyon erős sugárzás

A Baker-eseménynek elnevezett első víz alatti atomrobbantás új, félelemmel vegyes tiszteletet keltett a bomba ereje iránt. A haditengerészet úgy gondolta, hogy a célhajók közül sok átvészeli a robbantást, és sugármentesítés után kihajózik a lagúnából.

Két héten belül azonban a tengerészet vezetőinek be kellett ismerniük, hogy a hajókat annyira átitatta a sugárzás, hogy nem lehet megmenteni őket, így a Marshall-szigetek a sugárzó hajóroncsok temetőjévé vált.

A Baker-robbanás Forrás: U.S. Department of Defense/Public defense

Ez után, noha az USA és a Szovjetunió is rendszeresen tesztelt atombombákat, csak nagyon kevés víz alatti kísérletet hajtottak végre. Az amerikai haditengerészet majdnem egy évtizeddel a meglehetősen sikertelen Baker-teszt után próbálkozott újra víz alatti atomrobbantással.

Hajóroncsok temetője

1946. június 26-án az LSM-60 volt az első megsemmisült hajó. Ez nem is csoda, hiszen közvetlenül ez alá a hajó alá függesztették fel a bombát, és amikor az felrobbant,

a hajó szó szerint gőzzé vált és eltűnt.

Csupán néhány törmelékét találták meg a más hajók fedélzetét takarító tengerészek.
Az USS Arkansas nevű csatahajó volt a következő, ez tekinthető az első hajónak, amelyet valaha egy atombomba elsüllyesztett. Az YO-160, egy olajszállító szintén gyorsan eltűnt az ARDC-13 kísérőhajóval együtt.

Az USS Arkansas csatahajó, 1944-ben. Az Arkansas részt vett többek között az 1944. június 6-i normandiai szövetséges partraszállás tűztámogatásában Forrás: U.S. Navy

Nagyobb kárnak számított a második világháború csendes-óceáni ütközeteiben is részt vett USS Saratoga repülőgép-anyahajó elvesztése, amely hét és fél óra alatt süllyedt el. A japán császári flottától lefoglalt Nagato csatahajó - amely Pearl Harbor 1941. december 7-i megtámadásakor Jamamoto admirális zászlóshajója volt - négy nappal később, éjszaka süllyedt el, amikor senki sem figyelte. A víz alatt elrejtett hat tengeralattjáróból három szintén elsüllyedt.

A Baker-esemény vízpáragömbje Forrás: U.S. Army Photographic Signal Corps

Nem lehetett sugármentesíteni

A veszteségek igazi mértéke azonban csak több mint egy héttel a kísérleti robbantás után vált világossá. Noha a robbanás utáni első órákban a tisztító személyzet elindult a kísérleti zónában lehorgonyzott hajók felé, de kénytelenek voltak visszafordulni, amikor a műszerek kimutatták, milyen magasra szökött a radioaktivitás szintje.

A Nagato volt 1941-ben, a Pearl Harbor elleni támadás idején Jamamoto tengernagy, flottafőparancsnok zászlóshajója Forrás: Wikimedia Commons

A különítményt vezető altengernagy vontatóhajókat küldött ki, hogy a Saratogát, mielőtt elsüllyedne, vontassák ki egy közeli szigetre, de az erős sugárzás visszafordíttatta a hajókat és a legénység távolról volt kénytelen végignézni, ahogy a hordozó lassan hullámsírba merül.

Erősen szennyeződött a víz

A legfőbb gondot a víz okozta. A korábbi nukleáris teszteknél a radioaktív részecskék az atmoszférába lökődtek, és nagy távolságokon terjedtek szét, ahogy a bombafelhő szétoszlott. Itt a sugárzást a vízfelhő tartalmazta, ami közvetlenül visszaesett a lagúnába, egyenesen a hajókra. Még azokon a hajókon is, amelyek túlélték a tényleges robbanást, a radioaktivitás elérte a halálos dózis 20-szorosát.

Az USS Saratoga Pearl Harbor hadikikötőjében, 1945 nyarán Forrás: U.S. Navy

Ennek ellenére a haditengerészet úgy vélte, hogy a hajóegységeket még meg lehet menteni.

Sugárfertőtlenítő egységeket küldtek az üres hadihajókra, akik víz- és habsugárral próbálták elvégezni a mentesítést, sikertelenül.

Ráadásul hamar el kellett hagyni a munkahelyeket, de még így is nagyobb sugárszennyezést kaptak az ott dolgozó katonák, mint amit ma megengedettnek tartanak. Sok későbbi rákos elhalálozást ennek a számlájára írnak.

A hajókat elvontatták, majd elsüllyesztették

Eltelt egy idő, mire a haditengerészet elismerte, hogy a hajókat lehetetlen megtisztítani. Hat hajót, amely amúgy is erősen megrongálódott a támadásban, még a helyszínen elsüllyesztettek.

A szennyezett hajók többségét azonban elvontatták a 200 mérföldnyire fekvő Kwajalein-atollba. A radioaktív hajók kis részét Pearl Harborba vontatták át további vizsgálatokhoz. A Kwajaleinbe lehorgonyzott felszíni egység közül néhányat még elvittek vizsgálatra, de 36 hajót kivontattak a nyílt tengerre, és ott elsüllyesztették őket.

További víz alatti atomrobbantások

1946-ban még további víz alatti teszteket is terveztek, de a Baker-kísérlet hatására ezeket törölték. A legközelebbi víz alatti nukleáris kísérlet 1955-ben volt a Wigwam-hadművelet keretén belül. Ekkor az atomfegyverek tengeralattjárók elleni bevethetőségét vizsgálták.

A megrongálódott Nagato a robbanás után, egykorú vízfestményen Forrás: Wikimedia Commons

A Baker-eseményhez képest a kísérlet viszonylag simán ment. De még mindig sokkal pusztítóbb volt, mint amire számítottak. A robbanást megfigyelő kutatókat szállító USS Tawasa erősen megrongálódott, és a radioaktív köd újra beterítette a hajókat.

Bár a hadsereg képviselői szerint senkit sem ért veszélyes sugárzás, a később rákban meghalt több fiatalember haláláért a hozzátartozók a kísérletet hibáztatták.

A Swordfish nevű teszt Forrás: Wikimedia Commons

Az amerikai kormány még háromszor tesztelt nukleáris fegyvert víz alatt. Az utolsót 1962-ben, egy évvel az előtt, hogy aláírták és érvénybe lépett volna a nukleáris kísérleteket részben betiltó egyezmény.

Az utolsó, Swordfish (Kardhal) kódnevű teszt minden váratlan esemény nélkül zajlott le.

A robbantások máig tartó hatása

Noha a Bikini-szigetekre ma már mehetnek turisták, a hosszú távú ott tartózkodást nem ajánlják. A tenger alatti élővilág regenerálódott, és csodálatos búvárparadicsom a terület.

A lakosok visszatelepítését azonban a mai napig nem javasolják. Nem is a közvetlen sugárzás jelenti a veszélyt, hanem a növényekbe, így az élelmiszernövényekbe bejutó radioaktív izotópok. Ezek hosszú távon felhalmozódnak az emberi, illetve állati szervezetekben, és károsíthatják őket.