Lehanyatlik a félhold: mohácsi tragédia török módra

Bádeni Lajos őrgróf egy zsákmányolt lófarkas török lobogóval Lotharingiai Károlyhoz vágtat, a győztes második mohácsi, vagy nagyharsányi csata után. ( Wilhelm Camphausen festménye)

Az 1526-os mohácsi vereség – amelyre mindmáig úgy tekintünk, mint a középkori magyar királyságot sírba taszító csatavesztésre – kitörölhetetlen nemzeti tragédiaként él a történelmi emlékezetben. Volt azonban egy kevesebbet emlegetett második Mohács is, ahol a „szerencse mezején” – ahogy a szulejmáni győzelem után a törökök hívták – a történelem fintoraként egy másik Szulejmán, IV. Mehmed szultán nagyvezíre szenvedett megsemmisítő vereséget  az egyesített keresztény hadaktól. 

Kara Musztafa szemei előtt a régi dicsőség lebegett

Bécs 1683-as ostromával vette kezdetét a félhold végleges lehanyatlása. A 17. század végén látszólag még hatalmas és félelmetes Oszmán Birodalom minden eresztékében recsegett, ropogott. A birodalomépítő és az egész akkori világ által rettegett híres szultánok, II. Mehmed, I. Szelim és Nagy Szulejmán dicsőséges korszaka ekkorra már végérvényesen a múlté volt.

Bádeni Lajos őrgróf egy zsákmányolt lófarkas török lobogóval Lotharingiai Károlyhoz vágtat, a győztes második mohácsi vagy nagyharsányi csata után (Wilhelm Camphausen festménye) Forrás: Wikimedia Commons

A trónon ülő erélytelen és élvhajhász IV. Mehmed (uralkodott: 1648–1687) felett Hürrem késői utódaiként a hárem becsvágyó asszonyai gyakorolták a hatalmat.

IV. Mehmed portrja. A 17. században a szultánok már nem szálltak személyesen hadba (17. század végi rézmetszet) Forrás: Wikimedia Commons

A díván (a szultáni adminisztráció) legtehetségesebb embere,

Kara Musztafa nagyvezír szemei előtt a régi dicsőség lebegett;

Nagy Szulejmán tervét felélesztve, Bécset szerette volna meghódítani a birodalom számára.

Kara Musztafa nagyvezír azt szerette volna elérni, ami még Szulejmán szultánnak sem sikerült: Bécs bevételét, 1683-ban Forrás: Wikimedia Commons

Tervének sikerült is megnyernie IV. Mehmedet. 1683 nyarán minden idők leghatalmasabb hadereje, 120 ezer (egyes források szerint 160 ezer) fős iszlám hadsereg vonult a császárváros falai alá.

Lipót császár csak pápai nyomásra állt el az újabb békekötéstől

I. Lipót császár (uralkodott: 1657–1705) Kara Musztafa seregei közeledtének hírére

egész udvartartásával és sok ezer bécsi polgárral együtt Linzbe menekült.

Bécs falait alig pár ezer fős katonaság, élén gróf Ernst Starhemberg von Rüdiger tábornagy, védte a sokszoros túlerő ellen.

Ernst Starhemberg von Rüdiger herceg, Bécs védője (Peter Schenke rézmetszete, 1683 körül) Forrás: Wikimedia Commons

Látszatra úgy tűnt, hogy Kara Musztafa fogja beteljesíteni azt, amire még Nagy Szulejmán sem volt képes; bevenni a törökök számára addig bevehetetlennek bizonyult Bécset. De ekkor, a 17. század végén már más idők jártak mint Szulejmán idején, a törökök „aranykorában”. Az agilis XI. Ince pápa kezdeményezésére

harcedzett nemzetközi haderő sietett Bécs felmentésére,

Sobieski János lengyel király, Lotaringiai Károly herceg és Miksa Emánuel bajor választófejedelem zászlai alatt.

XI. Ince pápa hozta létre a török kiűzésére 1684-ben a Szent Ligát (Ismeretlen művész portréja, az 1680-as évekből) Forrás: Wikimedia Commons

Az egyesített keresztény haderő 1683. szeptember 12-én a Bécs melletti Kahlenberg alatt megsemmisítő vereséget mért az elbizakodott nagyvezír csapataira. A törökök kahlenbergi veresége a Magyar Királyság számára a másfél évszázados hódoltság felszámolásának kezdetét jelentette.

Az 1683. szeptember 12-én lezajlott kahlenbergi ütközet nyitotta meg az utat a török Magyarországról történő kiveréséhez (Józef Brandt festménye) Forrás: Wikimedia Commons

Noha a háborútól irtózó Lipót – hasonlóan az 1664-es vasvári békéhez – azonnal kiegyezett volna a portával,

a pápa nyomására végül is elhatározta a török kiűzését a Magyar Királyság területéről.

A nagy visszafoglaló hadjárat egyik legfényesebb eseménye az volt, amikor 1686. szeptember 2-án a budavári Nagyboldogasszony-templom tornyáról is lehanyatlott a félhold.

Egy újabb, ám kevésbé sikeres Szulejmán a török hadak élén

Az egyesült keresztény hadak sikersorozata a rákövetkező évben sem szűnt meg; az ősi koronázó várost Székesfehérvárt, valamint Egert is 1687-ben visszavívták a töröktől. A sorozatos csatavesztések miatt megrettent IV. Mehmed új haderő csatasorba állításával remélte megfordítani a megingott hadiszerencsét.

I. Lipót császár a kahlenbergi győzelem után, az 1664-es vasvári békéhez hasonlóan, a status quo jegyében békét kötött volna a Portával (Rugendas rézmetszete a 17. század végéről) Forrás: Wikimedia Commons

Új nagyvezírét, Szulejmánt bízta meg a diadalmasan előretörő „gyaur” hadak szétverésével és az elvesztett hódítások visszaszerzésével.(Kara Musztafának Bécs elvesztése miatt a szultán még 1683 decemberében elküldte a selyemzsinórt.)

A Belgrádban tartózkodó Kara Musztafa nagyvezír 1683 decemberében kapta meg a selyemzsinórt IV. Mehmedtől (Egykorú rézmetszet) Forrás: Wikimedia Commons

Szulejmán nagyvezír 60 000 fős hadereje az anatóliai és a ruméliai hadtest harcedzett katonáiból állt. A muszlim csapatok elit alakulatainak számító janicsárság és a szpáhi lovasság

azonban már korántsem jelentett akkora fenyegetést a keresztény hadakra, mint egy évszázaddal korábban.

A Drinápoly (ma: Edirne, Törökország) mellett gyülekező török haderő Nándorfehérvár (Belgrád) érintésével vonult Eszékig, ahol 1687 júliusának végén tábort vertek.

IV. Mehmed Szulejmán nagyvezírt bízta meg az elvesztett hódoltsági területek visszahódításával (Rézmetszet a 17. század végéről) Forrás: Wikimedia Commons

A nagyvezír az akindzsiket (török könnyűlovasság) felderítésre küldte ki, maga pedig a pasákkal és a bégekkel tartott haditanácsot. A haditanácson a keresztény haderő remélt legyőzését jelentő ütközet legmegfelelőbb helyszínét igyekeztek megtalálni.

Mohácsot jó ómennek tekintette a nagyvezír

A keresztény sereg Lotaringiai Károly herceg, Miksa Emánuel bajor választófejedelem, Lajos bádeni őrgróf, valamint a híres törökverő, Savoyai Jenő herceg által vezetett, osztrák, magyar, bajor és horvát csapatokból álló 50 000 fős hadereje rendkívül jól képzett, és a hadi sikereknek köszönhetően igen magas harci szellemmel rendelkező katonákból állt.

A kiváló stratéga, Lotaringiai Károly herceg hadicsele tőrbe csalta Szulejmán nagyvezírt Forrás: Wikimedia Commons

Különösen a magyar könnyűlovasságban égett erősen az ellenség legyőzésének vágya. A Károly herceg vezette haditanács a törököket csellel akarta egy, a keresztény hadak számára stratégiailag kedvező helyen ütközetre kényszeríteni.

Savoyai Jenő herceg, a legendás törökverő hadvezér portréja (Jacob van Schuppen festménye) Forrás: Wikimedia Commons

Ezért a főerő azt színlelve, hogy a padisah csapataitól megrettenve visszavonul,

átkelt a Dráván, és Mohács felé húzódott vissza.

Szulejmán nagyvezír lépre ment; a keresztény csapatok visszavonulását megfutamodásként értékelve tábort bontott, hogy utolérje és megsemmisítse a menekülő „gyaurok” hadait.

Buda ostroma 1686-ban. A majdnem másfél évszázados megszállás után az egyesített keresztény hadak 1686. szeptember 2-án foglalták vissza a magyar királyi székhelyet (Frans Geffels egykorú festménye) Forrás: Wikimedia Commons

A padisah serege a mohácsi síkon, az 1526-os ütközet helyszínének közelében, Baranyavárnál táborozott le. Szulejmán kedvező előjelnek tekintette, hogy a mohácsi csatatér közelében, a törökök egyik legnagyobb győzelmének helyszínén – amelyet 1526-tól csak a „szerencse mezejeként” emlegettek – ütközhet meg Károly herceg csapataival.

Lecsapnak a kürasszírok és a magyar könnyűlovasság

Lotaringiai Károly azonban még azt megelőzően, hogy Szulejmán felállíthatta volna a csatarendjét,

továbbhúzódott Siklós irányába, mozgásra kényszerítve ezzel a nagyvezír csapatait.

A császári seregek derékhadáról már korábban leváltak a kürasszírok (a vértes, tűzfegyverrel is felszerelt nehézlovasság) valamint a dragonyos seregtestek, hogy majd kétfelől kapják oldalba a mit sem sejtő és a „gyaurok” folyamatos visszavonulásától elbizakodottá lett törököket. A döntő összecsapásra 1687. augusztus 12-én, nem sokkal az előző évszázadbeli mohácsi ütközet évfordulója előtt került sor.

Kürasszírok a 17. század végéről Forrás:Wikimedia Commons

Amikor a vonuló hadak a Szársomlyó lejtői alá értek, az alaposan kigondolt haditerv szerint a támadásra felkészült keresztény derékhad hirtelen szembefordult, és lecsapott a vonulóban lévő törökökre.

A bajt csak tovább tetézte, amikor a dombok mögül mennydörgésszerű robajjal elővágtatott a keresztény nehézlovasság.

Magyar könnyűlovasok a 17. század elején ((G. Huffnagel rézmetszete) Forrás: Wikimedia Commons

Az elsöprő erejű lovasroham,

valamint a muskétások folyamatos sortüzei először megingatták a törökök sorait,

majd amikor szablyáikat villogtatva, félelmetes rikoltozással elővágtatott a szélsebes magyar könnyűlovasság is, végleg felbomlott a török hadrend. Még a janicsárok is megfutottak.

A szultán is belebukott a második Mohácsba

Az első összecsapás eredményeként 8000 török harcos holtteste feküdt a csatatéren. A megzavarodott és menekülő „pogányokat” a villámgyors magyar könnyűlovasok vették üldözőbe, tovább ritkítva soraikat.

A magyar huszárok 7000 menekülő törököt ejtettek foglyul.

A történelmi emlékezetbe csak második mohácsi csataként bevonult dicsőséges győzelem végleg megpecsételte a 150 éves magyarországi török uralmat.

Miksa Emmánuel bajor választófejedelem portréja, aki ugyancsak kivette részét a török magyarországi kiűzéséből (Joseph Vivien portréja, 1690 körül) Forrás: Wikimedia Commons

Amikor Isztambulba is eljutott a szégyenteljes vereség híre, IV. Mehmed körül elfogyott a levegő. A janicsárok lázongása miatt, 1687. november 6-án udvari puccs távolította el a trónjáról a sorozatos veszteségeket „begyűjtő” szultánt.

Janicsárok Forrás: Origo

1693-ban bekövetkezett halálig gyakorlatilag házi őrizetben tartották. Koporsóját mind a mai napig megtekinthetjük Isztambulban a Szulejmánije nagymecset udvarán emelt türbében. A türbe közepén egy nagy, díszes arabeszkekkel hímzett szőnyeggel letakart turbános koporsó áll, amelyben a Szigetvár falai alatt 1566-ban elhunyt I. (Nagy) Szulejmán, a mohácsi győző alussza örök álmát.

Szulejmán Szinán pasa által épített türbe Isztambulban Forrás: Origo

Mellette egy kisebb koporsót láthatunk, IV. Mehmedét, azét a szultánét, aki nagynevű ősével szemben, elvesztette a második mohácsi csatát, és vele együtt Magyarországot is.