Óceánok egykorvolt büszke acélfejedelmei

Az USS Missouri főlövegei sortüzet lőnek. A második világháborúval alkonyult be a csatahajóknak

A második világháborúval végleg bealkonyult a haditengerészet egyik nagy múltú felszíni nehézegységtípusának, a csatahajónak. A tengeri nagyhatalmak erejét és technikai fölényét szimbolizáló, egyben a kor mérnöki tudásának csúcsát jelentő óriásokat a haditengerészeti légierő és a repülőgép-hordozók megjelenése küldte nyugdíjba. A második világégés idején zajlottak le a történelem utolsó klasszikus, felszíni egységek között vívott tengeri ütközetei.

Sorhajó és „all gun ship”

A 16. századtól egészen a 19. század derekáig a tengeri hadviselést a sorhajók, pontosabban a „csatasorban való hajók” (line-of-battle ship), a kor színvonalának megfelelő, több ütegszintes faépítésű vitorlások uralták.

Az USS Missouri főlövegei sortüzet lőnek. A második világháborúval alkonyult be a csatahajóknak Forrás: U.S. Navy Archiv

Horatio Nelson admirális 1805 októberi, a francia hadiflotta felett aratott trafalgari győzelme komoly fordulópontot jelentett a haditengerészet történetében; ezzel ugyanis több mint egy évszázadra Nagy-Britannia szerezte meg az abszolút fölényt a világtengeren.

Horatio Nelson admirális, a trafalgari győztes Forrás: Wikimdia Commons

A 19. század közepétől a gőzgép, a csavarhajtás, majd a gőzturbina, illetve a hátultöltős ágyúk és forgatható páncéltornyok elterjedése forradalmi változásokat hozott a haditengerészetekben. A 19. és 20. század fordulójára alakultak ki azok a klasszikus felszíni hadihajótípusok, amelyek a két világháborút jellemezték; a torpedónaszád, a romboló, a cirkáló, valamint a csatahajó osztályok.

A trafalgari győzelemmel több mint egy évszázadra Nagy-Britannia lett a tengerek abszolút ura Forrás: Wikimedia Commons

Az egyes típusok közti különbségek részben funkcionális, részben pedig technikai paramétereken alapultak,

utóbbi esetben a méret, a vízkiszorítás, a fedélzeti lövegek kalibere, valamint a hajótest páncélvastagsága jelentette az egyes típusok közötti határvonalat. Amíg például a cirkálóosztályokat a lövegkaliber és páncélvastagság alapján cirkáló és nehézcirkáló típusokra osztották fel (a cirkálók főlövegei 150, a nehézcirkálók pedig 200 milliméteres átmérőjűek voltak) ezzel szemben a legfeljebb 280 mm-es főlövegátmérőjű, és a klasszikus csatahajóknál vékonyabb páncélzatú, de azoknál gyorsabb csatacirkálókat már a csatahajók közé szokás sorolni.

Az USS Enterprise repülőgép-hordozó. A hordozók és a haditengerészeti légierő elavulttá tették a legkorszerűbb csatahajókat is Forrás: U.S. Navy Archive

A második világháború idejére megnőttek a méretek és a sebesség is; amíg például az első világháborús csatahajókat a 18-20 000 tonnás vízkiszorítás, 180 méter körüli hosszúság és 18 csomós (33 km/h-s) sebesség jellemezte, addig a második világégés legkorszerűbb egységeire a 30-60 000 tonnás vízkiszorítás, 220–270 méteres hosszúság és 30 csomós (56 km/h) vagy azt meghaladó sebesség volt a jellemző.

A második világháborúra mind a méretek, mind pedig a sebesség jelentősen megnövekedtek. A 270 méter hosszú, és 33 csomós sebesség elérésére képes USS Missouri Forrás: U.S. Navy Archive

E félelmetes tűzerejű óriások a második világháború idején harcoltak utoljára egymással szemben.

Az európai hadszíntéren, az Atlanti-óceánon, 1941 májusában a brit HMS Hood csatacirkáló, valamint a német Bismarck csatahajó, illetve ez utóbbi, és a Tovey tengernagy vezette brit flottakötelék között lezajlott ütközetet, a csendes-óceáni hadszíntéren pedig az 1944 októberi Leyte-öbölbeli csatát, a Kurita és Ozava admirálisok által vezényelt japán, valamint a Halsey tengernagy parancsnoksága alatt álló amerikai flottakötelékek közötti összecsapást tekinthetjük az utolsó klasszikus, felszíni nehézegységek közötti küzdelemnek.

Csatahajók forradalma: a HMS Dreadnought

Talán egyetlen felszíni egység sem gyakorolt akkora hatást a csatahajók történetére, mint az 1908 decemberében átadott brit HMS Dreadnought,

amely a haditengerészeti modernitás szimbólumává vált.

Az első világháború korszerű csatahajótípusának elnevezése, a „dreadnought” ennek emlékét őrzi.

Sir John Arbutnoth "Jacky" Fisher tengernagy, az Admiralitás első lordja, az "all gun ship" koncepció megvalósítója Forrás: Wikimedia Commons

Az 1880-as évektől hadrendbe állított gőzhajtású páncélos sorhajókat rendkívül heterogén fegyverzet jellemezte; a forgatható páncéltorony beépítése mellett – a régi korok emlékeként – a korszerűtlen ágyúkazamatákat is megtartották, amelyekbe rendkívül változatos kaliberű lövegeket telepítettek.

Mindez sem a pontos célzásnak, sem pedig a gyors reagálásnak nem segített;

ahhoz, hogy a kazamatákban álló ágyúkkal felvegyék a megfelelő lőpozíciót, az egész hajótestet el kellett fordítani.

A HMS Dreadnought egyik lövegtornya Forrás: Royal Navy Archive

Vittorio Cunberi olasz haditengerészeti mérnök vetette fel először azt a gondolatot, hogy a vegyes kaliberű ágyúkról át kell állni a kizárólag egységesen nagy kaliberű, és forgatható lövegtornyokba rendezett ágyúkkal felszerelt hajókra.

A kitűnő ötletet azonban mégsem az olaszok, hanem a brit haditengerészet ültette át a gyakorlatba.

Sir Jacky Fisher, az Admiralitás első lordja azonnal felismerte az úgynevezett „all gun ship” típus óriási jelentőségét, és szervezőmunkájának köszönhetően fogtak hozzá az első valóban korszerű csatahajó megépítéséhez.

A HMS Drednought, a modern csatahajók "ősanyja" Forrás: Royal Navy Archive

Az azonos kaliberű főlövegek tették lehetővé az egynemű lőszerkészlet-felhasználást. 1905 októberében fogtak hozzá a forradalmi Dreadnought megépítéséhez, és 1908 decemberére készültek el a hajó felszerelésével. Nemcsak hogy teljesen új fegyverzetkoncepció alapján építették meg a csatahajót, de a Dreadnought volt az első olyan hadihajó a világon, amelynél turbinahajtást alkalmaztak.

A HMS Drednought volt az első gőzturbinával hajtott csatahajó Forrás: Royal Navy Archive

A dugattyús gőzgép turbinára cserélése jelentős súlymegtakarítást és nagyobb sebességet eredményezett. A HMS Dreadnought a turbinahajtásnak köszönhetően elérte (sőt valamivel meg is haladta) az akkoriban hihetetlen 20 csomós sebességet.

Az 1916. május 31-én lezajlott jütlandi csata volt az első olyan nagy tengeri ütközet, amelyben dreadnoughtok csaptak össze Forrás: Wikimedia Commons

A Dreadnought szolgálatba állítása egy csapásra korszerűtlenné tette a korábbi csatahajókat. Az összes tengeri nagyhatalom 1908 után lázas fejlesztésbe kezdett, hogy hadiflottáját korszerű dreadnoughtokkal szerelje fel.

Óceánok büszke királynője: a HMS Hood

Minden idők egyik leghíresebb hadihajóját, a HMS Hood csatacirkálót, az első világháború legvégén hadrendbe állítani tervezett 28 csomós sebességű német Mackensen csatacirkáló-osztályra adott válaszként fejlesztették ki. (A Mackensen-osztály a háború vége miatt végül is nem állt hadrendbe.)

A HMS Hood csatacirkáló fotója, 1924-ből. Megépítésének idején a Hood volt a legnagyobb és leggyorsabb hadihajó a világon Forrás: Wikimedia Commons

Amikor 1920-ban a Hood szolgálatba állt, 31 csomós sebességével, 262 méteres hosszával és 42 670 tonna vízkiszorításával ő volt a világ legnagyobb és leggyorsabb nehéz felszíni egysége.

Besorolása szerint ugyan csatacirkáló volt, de nyolc darab 380 mm-es főlövegével inkább valódi csatahajónak számított.

Mondják, hogy a HMS Hood a valaha épített legszebb hadihajó, amely nem csak a Royal Navy, az angol haditengerészet büszkesége, hanem a Brit Birodalom szimbóluma is lett a két világháború közötti időszakban.

A HMS Hood nem csak a Royal Navy, hanem a Brit Birodalom büszkesége is volt Forrás: Royal Navy Archive

1923-24 közötti világ körüli útján öt kontinens kikötőiben reprezentálta Anglia tengerek feletti uralmát. Kétszer modernizálták, először 1929-ben, majd közvetlenül a második világháború kitörése előtt, 1939 nyarán.

Ekkor tervbe vették a Hood viszonylag gyenge fedélzeti páncélzatának megerősítését,

azonban a fenyegető háborús helyzet miatti időszűkében erről lemondtak, és ez később végzetesnek bizonyult.

Az 1939-es felújítás során elmaradt a fedélzeti páncélzat megerősítése, és ez utóbb végzetesnek bizonyult a HMS Hood számára Forrás: Royal Navy Archive

A második világháború kitörésének idején a HMS Hood a Brit Honi Flotta (Home Fleet) egységeként a skóciai Scapa Flow kikötőjében állomásozott.

Lancelot Holland altengernagy a Bismarck telitalálata után a Hood csatacirkálóval együtt süllyedt el Forrás: Wikimedia Commons

Részt vett a német Scharnhorst és Gneisenau csatacirkálók üldözésében, az északi konvojok kíséretében, valamint 1940. július 3-án a gibraltári H-kötelék egységeként Mers-el-Kebirnél a francia hadiflotta megsemmisítésében.

A HMS Prince of Wales csatahajó, a Hood kísérője Forrás: Wikimedia Commons

(A Hood süllyesztette el a Bretagne csatahajót.) 1941 májusában, Churchill személyes utasítására a Prince of Wales csatahajóval együtt, Lancelot Holland altengernagy parancsnoksága alatt futott ki Scapa Flow-ból a német szupercsatahajó, a Bismarck, és kísérője, a Prinz Eugen nehézcirkáló elfogására.

A Hood csatacirkáló menetben Forrás: Wikimedia Commons

Holland altengernagy köteléke 1941. május 24-én érte be a Grönland alatti Dánia-szoros bejáratából kifelé tartó német hadihajókat.

A legutolsó felvétel a HMS Hood csatacirkálóról, amely közvetlenül a végzetes összecsapás előtt készült, a HMS Prince of Wales fedélzetéről Forrás: HMS Hood Association

A reggel hat óra körül kialakult tűzpárbajban a Bismarck ötödik sortüze telibe találta a brit csatacirkálót.

Az egyik lövedék játszi könnyedséggel áttörve a gyenge fedélzeti páncélzatot,

a Hood lőszerkamrájában robbant fel.

A Bismarck sortüzet lő a Hood csatacirkálóra, 1941. május 24-én, kora reggel. Az ötödik sortűz után a brit hadihajó felrobbant Forrás: Bundesarchiv/Lagemann

A hatalmas detonáció szétvetette az óriást, amely alig 3 perc alatt elsüllyedt. A HMS Hood 1418 fős személyzetéből csak hárman élték túl a katasztrófát.

Hitler féltett kedvence: a Bismarck

A náci párt 1933-as hatalomátvétele és a versailles-i békeszerződés haderő-korlátozási rendelkezéseinek felmondása után

Erich Raeder vezértengernagy 1935-ben hirdette meg a tíz évre szóló Z tervet,

a Kriegsmarine, a német hadiflotta nagyszabású fejlesztési programját.

Erich Raeder vezértengernagy, a német flottafejlesztési program, a Z terv atyja Forrás: Bundesarchiv

Ennek keretében fogtak hozzá a Bismarck-osztály, a kor követelményeinek mindenben megfelelő csatahajóosztály első két egysége, a Bismarck és testvérhajója, a Tirpitz megépítéséhez.

A német szupercsatahajó, a Bismarck Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A Bismarck első tervei 1936-ra készültek el, ám azt többször is módosították. A 248 méter hosszú, 41 700 tonna vízkiszorítású csatahajó hosszú klipper orrot, valamint a kiváló tengerállóságot biztosító, a hajóderéknál kiszélesedő törzset kapott.

A Bismarck szép vonalvezetésű, úgynevezett klipper orra a nagy sebesség elérését segítette Forrás: Bundesarchiv/Winkelmann

A több mint 150 ezer lóerős teljesítményt leadó Siemens turbináknak köszönhetően a Bismarck maximális sebessége meghaladta a 31 csomót.

Az övpáncélzatot a Krupp-művekben kifejlesztett, rendkívül nagy ellenálló képességű, rétegelt Wotan-páncélzat alkotta.

A főfegyverzet nyolc, négy ikertoronyban elhelyezett 380 mm-es ágyúból állt, amelyet erős kisegítő fegyverzet, köztük légvédelmi lövegek egészítettek ki.

A Bismarck B jelű (Bruno) ágyútornya Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A Bismarckot 1939-ben bocsátották vízre, de csak 1941 elejére vált bevethetővé. A Kriegsmarine stratégiájában a nagy hajóegységeknek kerülniük kellett a Royal Navy csathajóival és csatacirkálóival történő közvetlen összecsapást. A német csatahajók, csata- és nehézcirkálók legfőbb feladata az angol kereskedelmi konvojok elfogása és megsemmisítése lett volna.

Ilyen feladattal küldték ki első éles harci bevetésére a Bismarckot is 1941. május 18-án,

a Prinz Eugen nehézcirkáló társaságában.

Günter Lütjens tengernagy, kötelékparancsnok a Hood elsüllyesztése után úgy döntött, hogy folytatják a bevetést Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A Kattegat-szoroson áthaladó német köteléket azonban felfedezték, ezért az Admiralitás Winston Churchill személyes utasítására a HMS Hood csatacirkálót és a Prince of Wales csatahajót küldte ki a német kötelék elfogására.

A Bismarck-osztály felszíni egységei közül megmaradt Tirpitzet, testvérhajója, a Bismarck pusztulása után jószerével már be sem vetették Forrás: Bundesarchiv

A Günther Lütjens tengernagy parancsnoksága alatt álló kötelék május 24-én ütközött meg az angol hajókkal, és fényes győzelmet aratott; alig tízperces tűzpárbaj után a Hoodot elsüllyesztették, a Prince of Walest pedig súlyosan megrongálták.

Ernst Lindemann sorhajókapitány, a Bismarck parancsnoka Forrás: Bundesarchiv

Lütjens ezután Ernst Lindemann sorhajókapitány, a Bismarck parancsnokának javaslatát elutasítva a bevetés folytatása mellett döntött.

A Bismarck és a Prinz Eugen szétváltak, és külön folytatták útjukat.

Nagy-Britannia büszkesége, a Hood elvesztése hatalmas vihart kavart Angliában; Churchill utasította az Admiralitást, hogy az összes rendelkezésre álló egység bevetésével kutassák fel és semmisítsék meg a Bismarckot.

Tovey tengernagy, a Bismarckot megsemmisítő brit flottakötelék parancsnoka Forrás: Wikimedia Commons

A Tovey admirális parancsnoksága alatt álló, repülőgép-hordozókkal is megerősített erős flottakötelék, - többnapos eredménytelen keresés után - 1941. május 27-én érte be a német csatahajót.

Az Ark Royal repülőgép-hordozó is részt vett a Bismarck megsemmisítésében. Fél évvel később, 1941 novemberében az U-81 német tengeralattjáró Gibraltár előtt elsüllyesztette Forrás: Wikimedia Commons

Az Ark Royal hordozóról felszállt Swordfish torpedóvető gépek által korábban megsebzett Bismarckot a King George V. és a Rodney csatahajók többórás tűzharc után elsüllyesztették.

A Bismarck pusztulása. Előtérben a sortüzet lövő HMS Rodney csatahajó Forrás: Origo

A 2222 fős legénységből mindössze 110-en élték túl a Bismarck pusztulását.

Mentik a Bismarck túlélőit Forrás: Wikimedia Commons

A Bismarck roncsát - közel 5000 méteres mélységben - Robert Ballard, a Titanic felkutatója találta meg 1989-ben, az atlanti fenéksíkságon.

A leghatalmasabb távol-keleti acélkolosszus: a Jamato

A Jamato-osztálynak nevet adó japán acélszörnyeteg, valamint testvérhajója, a Muszasi voltak a leghatalmasabb csatahajók, amelyeket valaha a világóceán a hátán hordozott. Az egyenként több mint 62 000 tonna vízkiszorítású, és 256 méter hosszú tengeri kolosszusok megépítésének az volt a legfőbb célja, hogy Japán képes legyen kivívni és fenntartani az abszolút tengeri fölényt legfőbb riválisával, az Egyesült Államokkal szemben a pacifikus térségben.

Az óriási Jamato csatahajó menetben Forrás: Wikimedia Commons

Noha az USA mellett Japán is felismerte a repülőgép-hordozók jelentőségét, és a második világháború kitörésekor a szigetországnak volt a legtöbb, hadrendbe állított hordozója, a japán admiralitás – más tengeri nagyhatalmakhoz hasonlóan – ekkor még úgy vélte, hogy továbbra is a csatahajók alkotják a hadiflották legfontosabb csapásmérő erejét. A Jamato-osztály megépítéséhez a genfi fegyverzetkorlátozási egyezmények lejárta, 1936 után fogtak hozzá.

A Jamato-osztály 455 mm-es főlövegei voltak a legnagyobb ágyúk, amit valaha hadihajó fedélzetére telepítettek Forrás: Japan Imperial Navy

A kurei hajógyárban, ahol a Jamato épült, a hajó rendkívüli méretei miatt új dokkot kellett létesíteni.

A három toronyba épített, kilenc darab 455 mm-es főlöveg volt a leghatalmasabb ágyú, amit valaha is hadihajóra felszereltek.

A Jamato tisztikara Forrás: Japan Imperial Navy

Az ágyútornyok egyenként 2500 tonnát nyomtak, és a lövegeket csak egy, külön erre a célra konstruált darus szállítóhajóval tudták a kurei üzembe szállítani.

A lövegek tüze 45 fokos csőemelésnél 23 tengeri mérföld (42,9 km) távolságig lehetett hatásos,

a Jamato páncélzata pedig a 4500 méteres magasságból ledobott légibombáknak is képes volt ellenállni.

Igazán sohasem használták ki a Jamato félelmetes tűzerejét Forrás: Wikimedia Commons

A japán flotta büszkeségét Pearl Harbor után, 1941 decemberének végén állították szolgálatba. 1942-ben a Midway-szigeteknél vívott sorsdöntő ütközetben az Egyesített Japán Flotta főparancsnoka, Jamamoto Iszoroku tengernagy zászlóshajója volt.

A Jamato volt az 1942. júniusi midwayi csata idején a császári flotta főparancsnoka, Jamamoto admirális zászlóshajója Forrás: Wikimedia Commons

1943-ban a Truk-szigeteki hadikikötőben állomásozott, ahol december 24-én megtorpedózta a Skate amerikai tengeralattjáró, ezért csak 1944 áprilisától vált ismét bevethetővé. Az 1944. októberi Leyte-öbölbeli csatában a japán középső flottakötelékben, Takeo Kurita altengernagy zászlóshajójaként harcolt, és csak kisebb sérüléseket szenvedett el.

A Jamato a Leyte-öbölbeli csatában Takeo Kurita tengernagy zászlóshajója volt Forrás: Wikimedia Commons

(Testvérhajója, a Muszasi a kiterjedt hadműveletben, az úgynevezett Sibuyan-tengeri ütközetben elsüllyedt.) 1945 áprilisában részt vett a véres okinavai amerikai invázió feltartóztatásában, a Jamato sorsát megpecsételő Ten-Go hadműveletben.

A Jamato (a kép előterében) és testvérhajója, a Muszasi Forrás: Japan Imperial Navy

Az 1945. április 7-én lezajlott dél-kínai tengeri ütközetben, Okinavától 320 km-re, az amerikai Ötödik Flotta harci repülői elsüllyesztették az acélleviatánt. A Jamato sorsa is azt bizonyította, hogy a repülőgép-hordozók korában a nagy csatahajóknak végleg bealkonyult.

Amerikai harci gépek támadják a Jamatót Forrás: Wikimedia Commons

A hatalmas hadihajó roncsát 1985-ben fedezték fel, amely kettétörve, 305 méter mélyen nyugszik a hullámsírban.

Okinavától a Sivatagi vihar hadműveletig: az USS Missouri

A rajongói által „Mighty Mo"-ként (Erős Mo) is becézett USS Missouri nem akármilyen, közel fél évszázados haditengerészeti karriert tudhat magáénak.

Az USS Missouri, és a háttérben az USS Iowa csatahajó, az osztály névadó egysége Forrás: U.S. Navy Archive

A 270 méter hosszú, 48 100 tonna vízkiszorítású, és 33 csomós maximális sebességű hajó – amelyet Harry Truman későbbi amerikai elnök felesége keresztelt meg – 1944. június 11-én állt szolgálatba.

Az USS Missouri csatahajó Forrás:Wikimedia Commons

Pályafutását a második világháború végén a szupermodern Iowa-osztály tagjaként kezdte meg;

részt vett Ivo Dzsima ostromában, és lövegeinek nyitótüzével vette kezdetét az okinavai partraszállás.

1945. szeptember 2-án világtörténelmi esemény színhelye volt a büszke csatahajó; a Missouri fedélzeten írták alá a második világháború végét jelentő japán kapitulációs okmányt.

Douglas MacArthur tábornok amerikai részről aláírja a japán kapitulációs okmányt a Missouri fedélzetén, 1945. szeptember 2-án Forrás: Http://Www.Archives.Gov/Research_Room/Research_Topics/World_War_2_Photos/Images/Ww2_198.Jpg

Szemben legtöbb kortársával, az USS Missourit nem helyezték nyugdíjba a világháború befejeződése után sem, hanem aktívan kivette részét az 1950-1953 között dúló koreai háborúból. Noha 1955-ben tartalékállományban helyezték, ezzel még korántsem ért véget a pályafutása.

A Missouri sortüzet lő főlövegeivel a koreai háború idején, 1950. októberében Forrás: U.S. Navy Archive

1984-ben két évig tartó felújítása során a kilenc darab 405 mm-es főlövegét, valamint a húszból 12 darab 125 mm-es lövegét meghagyva korszerű elektronikát, valamint 32 Tomahawk cirkálórakéta kilövésére alkalmas indítóállást kapott.

Tomahawk cirkálórakéta indítása az USS Missouri fedélzetéről Forrás: U.S. Navy Archive

A Missouri félelmetes tűzerejét további 16 Harpoon föld-föld rakétakilövő felszerelésével fokozták.

1986-ban világ körüli útra indult, majd visszatérve az amerikai csendes-óceáni flotta bázisán, a hawaii Pearl Harborban állomásozott. Az után, hogy Szaddam Huszein iraki diktátor 1990. augusztus 2-án lerohanta Kuvaitot, a Missourit a Perzsa-öbölbe vezényelték.

1991. február 4-én ismét életre kelnek a Missouri lövegei, a Sivatagi vihar hadművelet idején Forrás: U.S. Navy Archive

Az 1991. január 17-én megkezdett „Desert Storm” (Sivatagi vihar) hadműveletben a parti létesítmények bombázásában vett részt Tomahawk cirkálórakéták indításával, de majd negyven év múltán, 1991 februárjában tüzet okádva életre keltek a csatahajó 405 mm-es lövegei is.

Az USS Missouri ma múzeumhajó Pearl Harborban Forrás: Wikimedia Commons

A haditengerészet történetében legtovább szolgáló csatahajót 1992. március 31-én vonták ki végleg a hadrendből. Az USS Missouri jelenleg egykori állomáshelyén, Pearl Harborban horgonyoz mint múzeumhajó.