Válogatás nélkül gyilkolt a véreskezű diktátor

Korabeli újság ábrázolása Robespierre kivégzéséről

Robespierre diktatúrája egy évig tartotta rettegésben a monarchiától épphogy megszabadult francia népet. A kezdeti ígéretek ellenére fényes és igazságos alkotmányt nem kaptak az emberek. Erős hadsereg, új vallás, szigorú mindennapi szabályok és önpusztító politika annál inkább várta a köztársaságot remélő embereket.

Maximilien de Robespierre a francia történelem egyik legkegyetlenebb diktátoraként vonult be a köztudatba. A kezdetben felvilágosult eszméket valló jakobinus vezető eleinte csak ellenfeleit küldte guillotine alá,

a diktatúra utolsó hónapjaiban azonban már gyakorlatilag mindenkit kivégeztetett, akitől akár egy kicsit is tartott.

Végül ugyanott teljesedett be a sorsa, ahol az általa elítélt több tízezer áldozaté: a párizsi nép néma csendben figyelte, ahogy egykori megváltóját, az alkotmányos köztársaság ígéretét zengő reménységet a Forradalom terén a guillotine alá hurcolják.

XVI. Lajos kivégzése Forrás: Wikimedia Commons

A tökéletes alkotmány ígérete

Robespierre a girondi Konvent megbuktatása után (1793) olyan alkotmányt ígért a francia népnek, amely szavak szintjén minden korábbi problémájukat megoldotta volna. A békeidőre tervezett alaptörvényben az élelmiszerárakat maximalizálták, és a munkához, oktatáshoz, valamint a szociális juttatásokhoz való jogot is alkotmányba foglalták.

A konstitúció minden felvilágosult igényt kielégített volna, csak egyetlen probléma akadt vele, az, hogy soha nem lépett érvénybe

– helyette egyre durvább terror és elnyomás várt a francia népre.

A girondiak kivégzésével indult a terror gépezete

1793. június 2-án a sans-culotte-ok fellázadtak a monarchikus rend megdöntése után kialakult, girondiak vezette Konvent ellen – a hatalmon lévő társadalmi rend ugyanis képtelen volt megfékezni az éhínséget és a belső ellentéteket, így a szegényebb rétegek szinte semmi változást sem érzékeltek életminőségükben a király megbuktatása után.

Kik voltak a sans culotte-ok?

A sans culotte-ok a francia forradalom idején jelentős szerepet játszottak a francia politikában: a kisiparosokból, kiskereskedőkből, bérmunkásokból álló társadalmi csoport nyomást gyakorolt a törvényhozó és végrehajtó hatalomra, így a forradalom folyamatosan radikalizálódott. Részt vettek a király Versailles-ból Párizsba hozatalában 1789. október 5-én; a monarchia megdöntésében 1792. augusztus 10-én; a jakobinus hatalomátvételben 1793. június 2-án. A jakobinus diktatúra igyekezett szerepüket csökkenteni, mivel a hegypártiak központosításával szemben ők a közvetlen demokráciát támogatták. Nevük térdnadrág nélkülieket jelent, ezt azért kapták, mert hosszú nadrágot hordtak a jómódúság jelképévé vált térdnadrág helyett.

A Konventben a girondiak és jakobinusok (azaz hegypártiak) mellett helyet foglaló, úgynevezett „mocsár” képviselők a jakobinusok mellé álltak, és szorgalmazták a girondiak letartóztatását. A hegypártiak első igazán kegyetlen lépése a girondiak kivégzése volt: akik inkább magukkal végeztek, mintsem hogy a jakobinusok kezére kerüljenek.

Maximilien de Robespierre, a jakobinus terror első embere Forrás: Origo

Rousseau után szabadon

A jakobinusok kezdetben nemes eszmékért küzdöttek: a felvilágosult gondolkodókból álló párt az ideális államot akarta létrehozni, amelyről Rousseau is álmodott, ahol a szuverenitás a nép kezében van, és a hatalom a népet képviseli, tőle függ.

Első számú gazdasági célkitűzésük az infláció és éhezés megállítása volt.

Ekkoriban ugyanis a francia udvar egykori pazarlása és a girondiak hatástalan kormányzása miatt a nép szegényebb rétegei éheztek, és a feketekereskedelem az egész országot behálózta. Mindez oda vezetett, hogy a kereskedők csillagászati összegekért árulták az élelmiszert, amit a kevésbé módos társadalmi rétegek nem tudtak megfizetni.

Támogatások, ármaximalizálás és hatékony honvédelem

Szatíra a jakobinus terrorról: Robespierre a hóhért végzi ki éppen, amikor már senki nem maradt, akit lefejezhetne Forrás: Wikimedia Commons

Robespierre és társai először is megszabták az élelmiszerek maximális árát – ez nem állította meg a feketekereskedelmet, de sokat javított az élelmezési helyzeten. Hatalomátvételük után felszabdalták és kiárusították az emigránsok földjeit, a „szűkölködő hazafiak listáján” szereplőknek támogatásokat nyújtottak. A földesúri szolgáltatásokért fizetett megváltásokat eltörölték, a gyarmatokon pedig megszüntették a rabszolgaságot. A király kivégzését követő fokozott nemzetközi veszély elhárítására is szervezkedni kezdtek: Lazare Carnot vezetésével megreformálták a honvédelmet, és bevezették az általános hadkötelezettséget. Ez tapasztalatlan, de erős és elszánt hadsereget adott Franciaországnak, egy olyan haderőt, amely lelkesen vonult a forradalommal szemben ellenséges államok ellen.

Feltűnik Napóleon

Szükség is volt radikális intézkedésekre: miután XVI. Lajost kivégezték, Anglia beszállt a Franciaország elleni harcokba, és vezetésével létrejött az Ausztriát, Poroszországot, Hollandiát, Spanyolországot, valamint több itáliai államot összefogó első koalíció.

1794. június, a francia csapatok legyőzik az osztrákokat Forrás: Wikimedia Commons

A francia hadseregnek ezekkel az erőkkel kellett megküzdenie, miközben még saját határain belül sem volt béke.

A koalíció elleni harcokban tűnt fel egy tehetséges tüzértiszt, a korzikai származású Bonaparte Napóleon.

Egyre jobban beavatkoztak a mindennapi életbe

A jakobinusok tehát egy centralizált, diktatórikus államszervezetet alakítottak ki – már uralmuk kezdetén sem kímélték ellenfeleiket, de ahogy teltek a hónapok, egyre fokozódott a kegyetlen elnyomás. Robespierre és társai a mindennapi élet egyre több aspektusába kívántak beleszólni: a keresztény vallás gyakorlását például teljesen ellehetetlenítették. Templomokat, kolostorokat zárattak be, a velük ellenszegülő papokat és apácákat kivégeztették.

Rajz az apácákról, akik (itt még fátylukban) elindulnak a kivégzés helyszíne felé. Robespierre diktatúrája vallásuk gyakorlásáért ítélte őket halálra Forrás: Wikimedia Commons

Eleinte úgy tűnt, hogy a forradalmárok ateisták, egy idő után azonban bevezették a Legfőbb Lény kultuszát. A korábbi hagyományos ünnepeket eltörölték, és négy újat hoztak létre egy-egy erény megünneplésére. A Gergely-naptárat hatályon kívül helyezték, és bevezették a tíz napból álló hetet. A szentek tiszteletét megtiltották, helyette a forradalom mártírjaira emlékeztek, így például Marat-nak is saját kultusza lett.

Az öltözködés és szórakozás területén is szabályokat hoztak: megtiltották például a túl sokat mutató öltözeteket, a táncos mulatságokat, és a színházakban is csak propagandadarabokat, a hazafiasságot népszerűsítő előadásokat lehetett látni.

Az „uram” megszólítást eltörölték, és mindenkit a „polgártárs” jelzővel kellett illetni. Az egyenlőség jegyében a magázás is teljesen eltűnt.

A jakobinus terror utolsó áldozatai várják kivégzésüket Forrás: Wikimedia Commons

Tárgyalások nélküli kivégzések

A jakobinusok a kivégzési parancsokat is úgy osztogatták, hogy gyakorlatilag bármiféle bizonyíték nélkül akárki guillotine alá kerülhetett.

Korábban is rengeteg ember végezte a város különböző helyein felállított nyaktiló alatt, de eleinte még tanúvallomásokra, bírósági meghallgatásra és védőügyvédre volt szükség, hogy valakit bűnösnek nyilváníthassanak.

A diktatúra végéhez közeledve azonban már az is elég volt a halálos ítélethez, hogy valaki névtelenül feljelentette ellenségét politikai közömbösségért.

A terror időszaka alatt mintegy 200 ezer embert börtönöztek be, 35-40 ezer ember került guillotine alá, akik közül csupán 17 ezret ítéltek el rendes tárgyaláson, a többieket gyorsított eljárásban, gyakran mindenféle bizonyíték hiányában küldték a halálba.

Lejárató kampány Mária Antónia ellen

Így végezték ki az egykori király feleségét is: Mária Antónia (franciásan: Marie Antoinette) ellen erkölcstelenség miatt indítottak gyűlöletkampányt, és a létező összes csatornán (nagyrészt a sajtóban is) szították ellene a közhangulatot. Hiába derült ki, hogy számos ellene felhozott vádban ártatlan, a nép a királynő halálát követelte, és ezt a „népi szándékot” nem merték, illetve nem is akarták megmásítani.

XVI. Lajos és Marie Antoinette portréja Forrás: Wikipedia

A titkos csatornákon keresztül terjesztett rágalmazó erotikus regények és pornográf pamfletek nagymértékben hozzájárultak az arisztokrácia, a papság, a király és Mária Antónia tekintélyének lerombolásához és az ellenük irányuló, mértéktelen terrorba torkolló gyűlölet felszításában. A királynét 1793. október 16-án végezték ki a Concorde téren, Párizsban.

Párton belül is megindult a terror

Az eleinte csakis politikai ellenfelekre korlátozódó lefejezések egy idő után már a párton belül is gyakoriakká váltak:

Robespierre elsőként a terrort fokozó „veszetteket”, majd a terrort enyhíteni kívánó „mérsékelteket” is elítélte.

Utóbbi csoporthoz tartozott Georges-Jacques Danton párizsi ügyvéd, a forradalom egyik legfontosabb alakja, akit 1794. április 5-én végeztek ki – ő naivan elhitte Robespierre-nek, hogy az állam, és nem saját maga érdekében lép fel. Amikor a „veszetteket” és vezetőjüket, Hébert-t guillotine alá küldték, többen figyelmeztették, hogy hagyja el az országot, különben ő is hasonló sorsra jut majd.

Georges-Jacques Danton a francia nép nagy kedvence volt, hála szónoki képességeinek és a kenyér árának maximalizására tett kísérleteinek. Robespierre-nek mégis sikerült ellene fordítania az embereket ötnapos kirakatpere során Forrás: Wikimedia Commons

Ő azonban vesztére Franciaországban maradt; hamarosan meg is indult ellene az ötnapos kirakatper, amely arra irányult, hogy a korábban a nép szimpátiáját bíró, a kenyér árát maximalizáló politikust meggyűlöljék, és az állam ellenfelének kiáltsák ki. A Forradalmi Törvényszék a girondiak és királypártiak támogatásával vádolta a kiváló szónokot.

Hadi sikereik ellenük fordultak

A terror 1794 júniusában hágott tetőfokára: szinte válogatás nélkül hurcolták a vesztőhelyre a Robespierre által kiválogatott „ellenségeket”, egy hónap alatt mintegy 1300 embert.

Korabeli újság ábrája Robespierre és társai kivégzéséről Forrás: Britannica

A jakobinusok azzal igazolták a szigorú diktatúrát, hogy forradalmi helyzetben erős, egységes, keménykezű vezetésre van szüksége az országnak

– hadi sikereik azonban ellenükre fordultak, hiszen a külső fenyegetés enyhülésével, a koalíció visszaszorításával már nem volt szükség az általuk létrehozott erős honvédelemre, a nép pedig már nem viselte tovább a kegyetlen, igazságtalan önkényuralmat.

A közös ellenfél összekovácsol

A jakobinusok ellenzéke ideológiai szempontból korántsem volt egységes, de a közös ellenfél megdöntésére összekovácsolódtak a különböző nézeteket valló pártok. Amikor a diktatúra már elviselhetetlenné vált, és gyakorlatilag senki nem volt biztonságban, a saját pártját is szétziláló Robespierre-t és társait a Tallien, Fouché és Collot d'Herbois képviselők irányította puccs során letartóztatták. A jakobinus vezért és néhány másik képviselőt párizsi börtönbe zárták, de akadtak vidéken elfogott hegypártiak is.

A diktátor azonban nem adta fel könnyen: Jean-Baptiste Coffinhal tábornok kiszabadította cellájából, és a városházára menekült, ahol azonban dühödt tömeg és állig fegyverzett katonaság várta.

A Konvent ekkor már döntött sorsáról, és ugyanazon nyaktiló alá küldte őt és társait, amely nekik köszönhetően olyan sok ártatlan ember életét oltotta ki.

Robespierre kivégzése a Forradalom terén Forrás: Origo

Több jakobinus képviselő kétségbeesett tettekre szánta el magát: többen öngyilkosságot követtek el, és az a hír járta, hogy maga Robespierre is megpróbált végezni magával, de elvétette, és a golyó csupán az állkapocscsontját zúzta szét.

Francois Hanriot és Robespierre testvére, Augustin az ablakon keresztül próbáltak menekülni, de mindketten lábukat törték.

Le Bas pisztollyal vetettek véget az életének. Robespierre-t végül a Forradalom terén érte utol a végzete, ahol húsz társával együtt 1794. július 28-án lefejezték. A jakobinus diktatúra ezzel végleg megbukott, azonban módszereik bő százhúsz évvel később, az oroszországi bolsevik forradalom idején főnixmadárként éledtek újjá.