Kannibálok voltak a jégkorszaki britek

Egy elhunyt koponyájából készített ivókupa, amelyet valószínűleg rituális szertartások során használtak fel a Gough-barlangban

A Gough-barlangban talált leletek alapján kutatók egyértelműen kijelentették: a jégkorszak végén a mai Nagy-Britannia területére érkező embercsoportok valóban kannibálok voltak – emberhúsból lakmároztak és egymás koponyájából ittak.

Arról már korábban is tudtunk, hogy az utolsó jégkorszakot követően meglepő gyorsasággal népesültek be újra a brit szigetek – a jég visszahúzódása után a délebbi európai kontinentális területekről szinte rögtön a mai Nagy-Britannia déli részeire érkeztek az embercsoportok. Ekkor a mai La Manche csatornát még nem borította tenger, így száraz lábbal kelhettek át az emberhordák.

Ítéletidő 100 ezer éve

Az utolsó jégkorszak, az úgynevezett Würm-glaciális nagyjából 110 000 évvel ezelőtt kezdődött Földünkön – ekkor a jégtakaró az északi félteke jelentős részét elborította, visszavonulásra késztetve az ezeken a területeken élő embereket.

Illusztráció arról, hogyan nézhetett ki a Föld a Würm-glaciális, azaz a legutóbbi jégkorszak idején, a glaciális maximum alatt Forrás: Wikimedia Commons

A glaciális maximum (a jég legnagyobb kiterjedése) mintegy 18 000 éve lehetett, az ítéletidő pedig nagyjából 10 000 évvel ezelőtt kezdett enyhülni. A brit szigeteken a jégkorszak kezdeti, enyhébb időszakában kis népességszámú csoportok éltek, akiknek az igazán hideg megérkezésével (24 000 évvel ezelőtt) el kellett menekülniük Európa délebbi területeire, azaz Spanyolország északi és Franciaország középső részére.

Így festett Európa nagyjából 20 000 évvel ezelőtt az utolsó jégkorszak idején Forrás: Wikimedia Commons / Ulamm

Meglepően gyors volt az újranépesedés

A környék elszigeteltségének 14 700 évvel ezelőtt egy felmelegedési hullám vetett véget: kevesebb, mint három év alatt a hőmérséklet 6-7 Celsius-fokot emelkedett, a jégtakaró pedig visszahúzódott. A "brit" ősemberek ekkor szinte rögtön elindultak, hogy visszatérjenek otthonukba, legalábbis a dél-angliai archeológiai leletek erről árulkodnak.

A mai Somerset területén található Gough-barlangban megtalált 14 700 éves emberi csontok segítségével a kutatók bebizonyították, hogy a szigetek korábbi lakói meglepően rövid idő alatt értek vissza a délebbi területekre.

A Gough-barlang

A Gough-barlang a Cheddar-szurdokban található, amely egyébként is bővelkedik régészeti leletekben. A barlangot a 19. században fedezték fel először, és 1992 óta folynak benne az ásatások – kutatók egy tucat jégkorszakbeli állati és emberi maradványra bukkantak a korábban elárasztott területeken. A mészkőüreg 90 méter magas és több mint két kilométer hosszú, itt található a Cheddar Yeo, azaz Nagy-Britannia legnagyobb földalatti folyórendszere.

Ivókupák emberi koponyákból

A barlangban talált csontok azonban nem csak a visszatérés idejéről meséltek: a londoni Természettudományi Múzeum kutatói vizsgálatok hosszú sora után kijelentették, hogy a csontokon talált vágásnyomok megdöbbentően hasonlítanak azokra, amelyeket az elejtett állatok maradványain találtak, így valószínűsíthető, hogy a jégkori britek fogyasztottak emberhúst.

Egy elhunyt koponyájából készített ivókupa, amelyet valószínűleg rituális szertartások során használtak a Gough-barlangban Forrás: Londoni Természettudományi Múzeum

Azt egyelőre még nem tudni, hogy pontosan milyen célból ették meg társaikat – könnyen lehet, hogy elhunyt rokonaik előtt tisztelegtek így, esetleg a legyőzött törzsek tagjai felett ültek lakomát. Egy azonban biztos: fogyasztottak emberhúst, sőt, a halottak koponyáját ivókupaként hasznosították.

Nyúzás, törés, rágásnyomok

„A barlangban talált emberi maradványokat számos alkalommal megvizsgálták” – nyilatkozta Dr. Silvia Bello, a Természettudományi Múzeum paleoantropológusa. –„A legutóbbi analízis során megállapítottuk, hogy a koponyák maradványait egyfajta ivótálként alakították át.

A Gough-barlang belseje - mivel itt található Nagy-Britannia legnagyobb földalatti folyórendszere, a barlang különböző területeit időről időre elönti a víz Forrás: Wikimedia Commons

A korábbi vizsgálatokhoz képest sokkal több mindent megtudtunk a barlangban szétszórt csontokról is: megnyúzásra, rágásnyomokra, csontzúzásokra és a csontvelő kinyerésére utaló kétségbevonhatatlan bizonyítékokat találtunk.” A kutatás eredményeit Dr. Silva és kollégái a Journal of Human Evolution tudományos folyóiratban ismertették.

Vadászni és temetkezni jártak a barlanghoz

A legutóbbi feltárásban a múzeum mellett részt vett a University College of London és néhány spanyol egyetem is. Radiokarbon kormeghatározások segítségével kimutatták, hogy az emberi maradványok viszonylag rövid idő alatt kerültek ide – ez arra utalhat, hogy az ősi "britek" csak meghatározott időintervallum alatt lakták a barlangot és területét. Valószínűleg vadászat miatt jártak erre gyakrabban, vagy esetleg azért, hogy eltemethessék a halottaikat.

A Gough-barlangban talált egyik jégkorszaki ember koponyájának maradványa Forrás: José-Manuel Benito Alvarez

Rituális célból használták a kupákat

A Cheddar-szurdokban található barlangot az úgynevezett Magdaleniai kultúrához tartozó embercsoport látogathatta – ők egy vadászó-gyűjtögető népcsoport voltak, akik Délnyugat-Európából származtak. Valószínűleg a mai Belgium területéről érkeztek a szigetekre akkor, amikor az időjárás enyhülni kezdett.

Egy másik "ivókupa", amelyet a barlangban találtak - valószínűleg csak temetési szertartások során ettek és ittak belőle Forrás: Londoni Természettudományi Múzeum

Bár Európa szerte találhatók ősi kannibalizmusra utaló jelek, ezek a leletek mégis különlegesek: arra engednek következtetni, hogy az emberhúst temetési szertartások során fogyasztották abból a célból, hogy megtiszteljék halottaikat. Valószínűleg a koponyakupákat is csupán ekkor, rituális célból használták.