Újraírhatja a mezőgazdaság történetét a tengerfenéken talált DNS

búza régészet
France, Normandy, Orne, wheat field
Vágólapra másolva!
Brit régészek nemesített búza nyomait találták meg ott, ahol annak még jó kétezer évig semmi keresnivalója sem lett volna. Újfajta újkőkor látszik kirajzolódni az új eredmények fényében.
Vágólapra másolva!

A mezőgazdaság európai elterjedéséről eddig a kutatók is nagyjából az iskolában megtanult alapvető sémát tartották érvényesnek. Eszerint először a Közel-Keleten, a termékeny félhold területén kezdtek gabonaféléket nemesíteni, majd nagyjából 10 500 évvel ezelőtt indultak meg kisebb csoportjaik nyugat felé, és így Európa lakói évezredek alatt lassacskán áttértek a vadász-gyűjtögető életmódról a letelepedett, mezőgazdaságon és állattenyésztésen alapuló életre, illetve kényszerűen átadták helyüket az ilyen életmódot folytató csoportoknak. Az eddigi leletek tanúsága szerint az életmódváltás frontja csak 6000 évvel ezelőtt érkezett el Nagy-Britanniába.

Mindez azt sugallja, mintha a vadász-gyűjtögető népek és a szénhidrát alapú diétán élő keleti jövevények közti kapcsolat mindössze egymás kiszorításában nyilvánult volna meg. Az utóbbi években napvilágra került leletek alapján azonban némiképp finomodni látszik ez a kép, hiszen volt, hogy évszázadokon át ugyanabba a barlangba temetkeztek a két társaság tagjai. A Science-ben ma megjelent cikk még jobban árnyalja a helyzetet. Eszerint a keletről érkező nemesített búza már kétezer évvel azelőtt eljutott Anglia partjaihoz, hogy a mezőgazdasági forradalom frontja “hivatalosan” megérkezett volna.

Mai búzaföld Normandiában Forrás: Photononstop/Stéphane Ouzounoff

Búza a víz alatt

A tenger alatti régészettel foglalkozó brit Maritime Archaeology Trust szakembereinek visszaemlékezése szerint a dél-angliai Bouldnor Cliff melletti lelőhelyre akkor figyeltek fel, amikor egy rák a búvárok szeme láttára emberi kéz megmunkálta kőeszközöket túrt fel, miközben beásta magát a tengerfenék homokjába. Hamar kiderült, hogy a ráklak helyén jó pár ezer évvel ezelőtt vadász-gyűjtögető népek laktak, akik akkoriban, a jégkorszak múltával még száraz területen éltek - a leletek kormeghatározása szerint 7980-8020 évvel ezelőtt.

A kutatók a leletek - köztük a radiokarbonos kormeghatározást lehetővé tevő csónakmaradványok - feltárása mellett mintát vettek az üledékből is, és elemezték, milyen DNS-darabok maradtak meg a talajban. A korra és a térségre jellemző növényfajok örökítőanyaga mellett nagy meglepetésre kétféle nemesített búzafajta DNS-ét is kimutatták, amelyek egyértelműen Közel-Keletről származtak, vad őseik pedig egyáltalán nem éltek Észak-Európában. Az izgalmat az okozta, hogy jelenlegi tudásunk szerint abban az időszakban, amikor e búzaszemek anyaga a dél-angliai talajba került, a legnyugatabbi mezőgazdasággal foglalkozó csoportok valahol a mai Balkán és Magyarország táján élhettek.

A dél-angliai Bouldnor Clifftől 250 méterre, a tenger alatt található lelőhely Forrás: Maritime Archaeology Trust

Sokatmondó DNS-töredékek

Mivel a tesztek alapjául nem konkrét búzaszemek, hanem az üledékből vett minta szolgált, a kutatók különös körültekintéssel jártak el a mintavétel és vizsgálat hitelességének ellenőrzésében, valamint a szennyezés kizárásában, így a DNS-tesztet elvégezték magukon a vizsgálathoz használt vegyszereken is.

Az a tény, hogy a dél-angliai vadász-gyűjtögető csoport valóban rendelkezett a messzi keleten nemesített búzaszemekkel, mindenféleképpen átrajzolja az újkőkor ma ismert képét. A régészek vizsgálataiból kiderült, hogy a Bouldnor Cliff mellett valaha élt embercsoport nem maga termelte a búzát, ugyanis akkor e növény virágporának is jelen kellett volna lennie az üledékben. Valahogyan hozzá kellett hát jutniuk a gabonához.

A forradalom frontján innen és túl

A kutatók által felvetett egyik lehetőség szerint bizonyos feltárások azt tanúsítják, hogy a növénytermesztés kultúrája már 7600 évvel ezelőtt eljutott a mai Nyugat-Franciaország területére, és “mindössze” egy 400 éves történelmi hézagot kell majd valahogy kitölteni. Ez azonban - Peter Rowley-Conwy, a Durham Egyetem régésze szerint - nem igazán valószínű, szembe menne rengeteg, közvetlenül radiokarbonos módszerrel meghatározott korú gabonaszem tanúságával.

A másik, talán könnyebben elfogadható lehetőség - ezt Greger Larson az Oxfordi Egyetem evolúcióbiológusa vetette fel - hogy eddig igencsak alulbecsültük a vadász-gyűjtögető csoportok mobilitását, valamint kiterjedt kapcsolataikat a keletebbre élő, letelepedett növénytermesztő kultúrákkal. Mindehhez jó tudnunk azt is, hogy a Brit-szigeteket az idő tájt még földsáv kötötte össze a kontinenssel.

Egy harmadik, kompromisszumosnak tekinthető felvetés szerint mind a vadász-gyűjtögetők, mind a letelepedett növénytermesztők között voltak olyan kisebb csoportok, melyek mélyen benyomultak a mezőgazdasági forradalom nyugatra terjedő “frontvonala” mögé. A búza e csoportok közötti kulturális érintkezés tárgya lehetett, és a vadász-gyűjtögetők számára jelentős, akár szimbolikus értéket képviselt - nem egyszerű hétköznapi fogyasztási cikknek tekintették.