A Voynich-kézirat egyike a világ legrejtélyesebb dokumentumainak. Az elegáns írást furcsa, növényeket és meztelen nőket ábrázoló képekkel kiegészítő kiadvány megfejtésének komoly tudósok szentelték az életüket. Egyelőre senkinek sem sikerült rájönni a titok nyitjára. A növényeket sosem azonosították, ahogy a csillagászati táblázatokat sem sikerült még értelmezni, és a meztelen nők rejtélyét sem fejtette meg még senki.
A kéziratot ma a Yale Egyetem Beinecke-könyvtárában őrzik, elzártan, csak alkalmanként hozzák elő. Az észak-spanyol Siloe nevű kiadó tíz évig próbálta megszerezni klónozásának jogát, most sikerült.
Már a Voynich érintése is élmény
– mondta a The Guardian-nek Juan Jose Garcia az egyik könyvmúzeum legfelső emeletén lévő irodájában Burgos központjában, néhány utcára a város híres gótikus katedrálisától.
Ez egy könyv, amelynek olyan rejtélyes az aurája, hogy amikor először megpillantod, olyan érzelem ragad el, amit nagyon nehéz leírni.”
A Siloe, amely régi kéziratok másolására szakosodott, 898 tökéletes replikát készít majd a Voynich-kéziratból. Ez azt jelenti, hogy
minden folt, lyuk, varrásnál lévő szakadás is pontosan ugyanott lesz, ahol az eredeti pergamenen.
A 898-as szám egyébként nem véletlen. Ez egy úgynevezett palindrom, vagyis elölről olvasva is ugyanannyi, mint visszafelé, amit a 696 példányban készült első kéziratuk kiadásának sikere ihletetett. A Voynichcsal is nagy sikerre számíthatnak, hiszen már most van rá jelentkező. Eddig közel 300-an adták le rendelésüket a kézirat klónjára, amit darabonként hétezer és nyolcezer euró (2,171 ezer és 2, 5 millió forint) között árulnak.
Raymond Clemens, a Beinecke-könyvtár kurátorának elmondása szerint a Yale azért döntött a másolás mellett, mert így minden érdeklődő láthatja, hiszen ugyanaz lesz, mint az eredeti.
Emellett könyvtárak és múzeumok is kaphatnak belőle, tehát oktatási célokra is lehet használni.
A kéziratot Wilfrid Voynich régiségkereskedőről nevezték el, aki 1912 körül olasz jezsuitáktól vette a furcsa dokumentumot egy könyvgyűjtemény részeként. Ő is mutatta be először a nagy nyilvánosság előtt. Azóta számtalan teória született arról, ki írhatta, és valójában miről szól, rengetegen próbálták megfejteni a Voynich titkát.
A világ legjobb titkosírás-szakértői is hozzáláttak, például az a William Friedman, aki segített feltörni japán "Purple" rejtjelet a második világháborúban, de mindegyiküknek beletört a bicskája.
Sokáig a 13. századi angol ferences szerzetes Roger Bacon nevéhez kötötték, akit az alkímia és mágia iránti érdeklődése börtönbe juttatott. Ez a verzió viszont megdőlt, amikor a kéziratot szénizotópos vizsgálatnak vetették alá, és kiderült, hogy valamikor 1404 és 1438 között készült.
Amíg egyesek - annak ellenére, hogy később élt, mint amikor a kézirat született - a fiatal Leonardo da Vinci munkáját látják benne, aki kódolt nyelven írt, hogy elkerülje az inkvizíciót, mások bonyolult viccet vagy egy földönkívüli hagyatékát látják benne.
Az egyetlen ember, akinek sikerült valamilyen eredményt elérnie, az Indiana Jones. A kitalált régész már rég rájött, mi az igazság.
Az igazság az, hogy a Beinecke-könyvtár e-mailek ezreit kapja havonta olyan emberektől, akik úgy képzelik, hogy rájöttek a titok nyitjára
- mondja Rene Zandbergen űrmérnök, egy ismert blog tulajdonosa, aki többször kikérte már a kéziratot.
A digitális könyvtár olvasóinak több mint 90%-át csak a Voynich-kézirat érdekli
- tette hozzá.
A kézirat alig valamivel nagyobb, mint egy puha kötésű könyv, több mint 200 oldalas, és több nagy hajtása is van, mégis időbe telik, amíg a Siloe kész lesz az első klónnal.
Körülbelül 18 hónapra van szükség az aprólékos munkához, amely áprilisban kezdődött azzal, hogy egy fotós részletes képeket készített az eredeti kópiáról.
A Siloe munkásai előbb maketteket készítenek, és csak azután látnak neki a nyomtatott oldalak tökéletes megtervezéséhez.
A papírt is a cég gyártja, hogy már tapintásra is olyan érzetet keltsen, mint a Voynich-kézirat.
Az oldalak összeragasztásánál pedig arra is figyelnek majd, hogy réginek nézzen ki. Az apró hibákhoz különleges eszközöket használnak, erről azonban - üzleti titokra hivatkozva - nem beszélt Garcia, aki szabadidejében maga is próbálkozik a kriptográfiával.
Mi ezt a Voynich-kihívásnak nevezzük
– mondta, majd hozzátette, üzleti partnere, a kézirat ismeretlen szerzője akár szadista is lehetett, hiszen mindannyiunkat bebugyolált a rejtélybe.