A boy accused of being a "child witch" is exorcised in a church in Kinshasa on November 10, 2010. Thousands new fundamentalist Christian sects in Kinshasa make money out of identifying 'witches'. For a fee they investigate the children and confirm they are possessed. For a further fee they take the child and exorcise them, often keeping them without food for days, beating and torturing them to chase out the devil. Many - if not most - children accused of witchcraft are rejected by their families. Today, more than 20,000 children live in the street of Kinshasa, a city of about 10 million; more than a third have been accused of witchcraft. AFP PHOTO / GWENN DUBOURTHOUMIEU
Vágólapra másolva!
Afrikában a boszorkányság először a 15. században jelent meg az európai gyarmatosítók közvetítésével. A nyugati civilizáció azóta már jóval kevésbé babonás, ám a fekete kontinens társadalmába mélyen beépült a boszorkányhit, amely összefügg egy kegyetlen rituáléval, az albínógyilkosságokkal is.
Az albínók Afrika egyes vidékein morbid pénzkereseti lehetőséget kínálnak. Testrészeket egyenként átlag 500 euróért (150 ezer forintért), egy egész holttestet pedig akár 65 ezer euró (kb. 20 millió forint) áron adnak el. A helyiek hitvilága szerint az albínók végtagjai és mágikusnak tartott vérük szerencsét hoz, így nem ritka, hogy az illegálisan árusított testrészek választások vagy focimeccsek alkalmával válnak különösen kelendővé.
Becslések szerint 34 ezer albínó él Tanzániában, a fekete kontinensen statisztikailag itt található a legnagyobb populációjuk. Az albínók elleni támadások vidéken gyakoribbak, a macsétás mészárlásban a szomszédok, barátok, sőt akár még a családtagok is részt vehetnek.
Becslések szerint Tanzániában található az albínók legnagyobb populációja Forrás: AFP/Yasuyoshi Chiba
Az afrikai fehérnép
Az albinizmus a bőr színanyag-képződésének veleszületett rendellenessége, amely a csökkent vagy hiányzó pigmentációban nyilvánul meg. Az albínók az afrikai átlagtól eltérő, kirívó kinézetük, valamint a velük kapcsolatos babonák miatt állandó üldöztetésnek, kitaszításnak voltak és vannak kitéve.
Az albínó testrészek kelendőek a fekete kontinensen, sokan megélhetési lehetőséget látnak a "fehér" kisebbség gyilkolásában Forrás: AFP
Afrika néhány vidékén az egyik legnagyobb probléma albínónak lenni, ugyanis ez a legbabonásabb kontinens – tudta meg az Origo Búr Gábor egyetemi tanártól, az ELTE Bölcsészettudományi Kar Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszékének vezetőjétől. Az albínó jelenség elsősorban a kelet-afrikai régióban, legfőképp Tanzániában fordul elő.
Hiedelmi alappillérek
Szilasi Ildikó Hermina kultúrantropológus és elismert Afrika-szakértő az Origónak nyilatkozott az ott élő emberek és a boszorkányság kapcsolatáról. A szakértő elmondta, hogy a boszorkányság Afrikába érkezését időben a nagy földrajzi felfedezések hajnalára, a 15. század második felére lehet visszavezetni, a kereszténységnek a fekete kontinensen történt megjelenésével párhuzamosan. Amíg a nyugati civilizációban a 18. századi felvilágosodás hatására nagyobbrészt megszűntek ezek a hiedelmek, addig az afrikaiaknál a boszorkányhit szerves része maradt a törzsi vallásoknak.
A nyugati civilizációban a 18. században a felvilágosodás hatására a boszorkányság eltűnt a köztudatból, ám Afrikában továbbra is szerves része maradt a helyi kultúráknak Forrás: Wikimedia
Az afrikai boszorkányhit továbbélésének kultúrtörténeti okai vannak; az afrikaiak különösen fogékonyak a számukra felfoghatatlan dolgok magyarázatára, és ez mutatkozik meg továbbélő rítusaikban, babonáikban, mint például az esőfakasztó, termékenységi, vagy halászat, vadászat előtti szertartásaikban. Ezzel szemben a nyugati civilizáció – különösen a felvilágosodás korától – a tudomány útján keresi a választ a felderítetlen hátterű természeti jelenségek okaira – nyilatkozta Szilasi Ildikó Hermina.
Az erős boszorkányhiten túl több afrikai akar albínó relikviák (testrészek) birtokosa lenni. Aki ilyen jellegű "ereklyével" rendelkezik, annak szerencséje lesz, és gazdagságban, boldog szerelemben élheti le hosszú életét – az ősi babona szerint. Olyan hiedelem is kering az afrikai albínókról, hogy ők az egykori fehér gyarmatosítók szellemei.
Isteni személyekből lettek üldözött banyák
A boszorkány a néphit szerint olyan nő (vagy akár férfi), aki természetfeletti képességekkel rendelkezik, és rosszat, betegséget, pusztulást hoz. A boszorkányhit gyökerei egészen az őskorig nyúlnak vissza, ekkor kezdtek hinni az emberek a vadászattal és a termékenységgel kapcsolatos rituálékban, áldozatokban. Az ősmagyarok sámánnak, táltosnak nevezték a természetfeletti képességekkel felruházott személyeket, akik a közösség mindenek felett álló, megbecsült tagjának számítottak. A boszorkányhit elemei az ősi pogány világból szivárogtak át a kereszténységbe, bár a szerepük jelentősen módosult az idők során.
A középkorban és a kora újkorban negatív szerepet tulajdonítottak a boszorkányoknak, emiatt gyakran máglyán megégették őket Forrás: Wikipedia
A keresztény világban, különösen a sötétnek nevezett középkorban az emberek a megmagyarázhatatlan és rendkívüli dolgok megjelenését legtöbbször a boszorkányoknak tulajdonították. A boszorkányokkal kapcsolatos babonák nagyon hosszú ideig éltek a köztudatban, és nemcsak a középkorban, hanem bizony még az újkorban is. A kora újkori európai perekben a boszorkányvád elsősorban olyan személyek ellen irányult, akiknek perbe fogását nem mágikus ártó tevékenységük, hanem a közvetlen környezetük róluk alkotott negatív értékítélete, valamint a személyükhöz kapcsolódó konfliktusok okozták.
A boszorkányok földje
A brit antropológus, Edward Evans-Pritchard az észak-kongói azandék népcsoport hiedelmeit vizsgálva az afrikai boszorkányok két típusát különböztette meg, a sorceryt és a witchcraftot. Míg az előbbi tanulható – ám ártó jellegű –, a másik valamiféle öröklött, „veleszületett” természetfeletti képesség, egy gonosz, kártékony tulajdonság. Pritchard a témáról könyvet is írt, amely Witchcraft, Oracles and Magic A mong the Azande címmel jelent meg. A könyv máig több, a témát tanulmányozó szakember számára hasznos forrás a kutatásaihoz.
A brit antropológus, Edward Evans-Pritchard (középen) az afrikai boszorkányok két csoportját különböztette meg róluk szóló könyvében Forrás: classes.yale.edu
A 20. század elején magyar felfedezők is értékes megfigyelésekkel gazdagították az Afrika-kutatást. Így köztük Torday Emil etnográfus – aki nyolc afrikai nyelven beszélt – a Kongó vidékén végzett meghatározó jelentőségű antropológiai és régészeti munkájával.
Torday Emil (középen) a Kongó vidékén végzett komoly antropológiai kutatásokat. 2009-ben, az utolsó ottani expedíciójának 100. évfordulója alkalmából Szilasi Ildikó és kollégái újra végighaladtak az általa bejárt úton Forrás: Néprajzi Múzeum
Jelszó a sorcière
A megkérdezett antropológusnő Pritchard könyvére hivatkozva egy egyszerű példát vázolt fel a máig élő afrikai boszorkányhit jobb megértéséhez. Ha egy, a „hiedelmek földjén” élő idős afrikai évtizedeken keresztül mindennap egy pálmafa alatt ül, majd egyszer a fejére esik és agyonüti egy kókuszdió, a halál okát biztosan a boszorkányságra fogják visszavezetni. A rendkívüli haláleset válaszkeresést indít el a közösségen belül: vajon kivel volt konfliktusa az elhunytnak, ki akarhatott rosszat neki a tragédiát megelőző napokon? Hiszen az ő elgondolásaik szerint a váratlan halálnak külső oka kell hogy legyen, nem történhetett meg csak úgy, spontán módon. A boszorkányság akkor kerül előtérbe, ha például válaszokat kell kapniuk egy váratlan tragédia feldolgozásához. A modern gyógyászati módszerek elterjedésével párhuzamosan Afrika számos vidékén még ma is virágzik a népi gyógyítók és varázslók működése, akik évszázadok óta egymásnak adják át tapasztalataikat.
Afrikában a boszorkányság révén keresik a válaszokat, megoldásokat Forrás: Photononstop/Anne Montfort
A vidéki, gyakran még törzsi viszonyok közt élő közösségek részben anyagi okok, részben pedig az erős tradíciók miatt sokkal jobban hisznek a spirituális gyógyításban, mint az urbanizált lakosság. A szellemvilágban hívők napközben ugyanolyan „normálisan” viselkednek, mint mások, egészen addig, amíg el nem jön a titokzatos éjjeli világ, a „láthatatlan napszak”, a lelkek testből való kilépésének és a boszorkányok tevékenységének az ideje. Egy bizonyos: ha két ember (legfőképp a Kongói Demokratikus Köztársaság vidékein) beszélgetésében a sorcière vagy sorcellerie szavak hangzanak el, biztosra vehető, hogy boszorkányokról diskurálnak.
Kitaszított „boszorkány” gyerekek
A válaszok, pontosabban a bűnbak keresése egyáltalán nem zárja ki a szűk családot. Betegség és halál esetén mindig arra terelődik a gyanú, akivel az érintettnek konfliktusa volt, legyen az akár egy rosszul viselkedő vagy problémás gyerek. Az általuk megtalált hibásat (adott esetben akár a gyereket) ezután a több száz gyülekezet valamelyikébe viszik. Ott a lelkipásztor pénzért cserébe átvitt értelemben rásüti a szerencsétlen gyanúsítottra a boszorkány bélyeget.
Az, hogy a gyermekeket boszorkánynak kiáltják ki, és hogy ez után hajléktalanná válnak, az teljesen hétköznapinak számít Afrikában Forrás: AFP/Gwenn Dubourthoumieu
A gyereket a boszorkányság megerősített vádja miatt a család kiközösíti, elüldözi otthonról; mindez számos afrikai országban társadalmilag elfogadott, sőt olyan szempontból még „hasznos” is, hogy annál kevesebb utódot kell felnevelniük, etetniük és iskolába járatniuk. Afrikában teljesen más szerepe van a gyermeknek, mint a nyugati országokban. A kitaszított és napról napra élő utcagyerekek koldulnak, temetőkben vagy piacokon alszanak, és előbb-utóbb szükségszerűen banditákká válnak. Kevés szociális intézmény tudja elhelyezni őket, ahol lehetőségük adódik tisztálkodni, jobb esetben enni vagy tanulni.
Változhat a hiedelemrendszer?
A fejlődő modern technika és a nyugatias gondolkodásmód egyre több afrikaira hat, előttük pedig fokozatosan megnyílik a világ. Minden nyitottság ellenére sem valószínű azonban, hogy rövid időn belül felhagynának a sok évszázados és az afrikai törzsi kultúrákba mélyen beleivódott hiedelemvilággal.
Annak ellenére, hogy az afrikaiak haladnak a korral, a boszorkányhit már mélyen beleivódott az életükbe Forrás: AFP/Gwenn Dubourthoumieu
A hiedelmek és babonák még nagyon erősek az afrikai képzeletvilágban, amelyek apáról fiúra szállva élnek tovább. Habár egyre több a „világi” afrikai, akik farmerben járnak és okostelefont használnak, ám a ruhájuk alatt szelleműző amuletteket hordanak, és tiszteletből továbbra sem néznek az idősebbek, illetve a vallási vezetők szemébe.
Iratkozzon fel hírlevelünkre 
