2007 júliusában fedezték fel először kutatók a Selyemút mentén található temetőt, amely sajnos akkor már nem volt érintetlen - a tudósokat sírrablók előzték meg, akik az értékes tárgyak nagy részét magukkal vitték.
Szerencsére néhány fontos leletet nem találtak meg, amelyeket a régészek megmenthettek, így például egy értékes lótuszszirmos edényt is sikerült kiásni a romok alól. A sírokban talált emberi csontok és a falakon fellelhető faragványok is viszonylag épen maradtak - ezek nagy része mitikus állatokat ábrázol, amelyek a túlvilágot és az évszakokat képviselik.
Ilyen faragás az M3-as sírban található négy kínai jelkép: Nyugat Fehér Tigrise (ősz), a Dél Cinóberszínű Madara (nyár), az Észak Fekete Teknőse (tél) és a Kelet Azúr Sárkánya (tavasz). Az évszakok mellett később az öt elemmel is azonosították őket, és kiegészítették a sort a Közép Sárga Sárkányával (a földdel). Ezek a szimbólumok a kínai csillagászat fontos elemei is voltak – ekkoriban a misztikum és az asztronómia még kéz a kézben jártak.
A temető az egykori Kucsa városállam területén áll, amely korábban a Nyugati Határok (Hszihu) egyik legfontosabb kereskedelmi és igazgatási központja volt, valamint a legnépesebb oázis a környéken. Mivel e határok közvetlen közelében húzódott a Selyemút, ezért az 1700 évvel ezelőtti uralkodók számára nagyon fontos volt, hogy az erős városállamot irányításuk alá vonhassák – még egy mondás is szólt róla: „ha a tiéd Kucsa, akkor a Nyugati Határok csupán egy százaléka maradhat engedetlen”.
Érdekesség, hogy a Tien-san, azaz az Égi-hegység déli lejtőjének lábánál fekvő Kucha sokáig erős buddhista központ volt – számos szerzetes, akik a buddhizmust népszerűsítették Kína szerte, innen származott. A városállam ezen kívül az egész birodalomban arról volt híres, hogy innen érkeztek a legjobb muzsikusok.
Az ásatást felügyelő kutató, a Hszincsiang Régészeti Intézetet vezető Csejung Jü és a Hszincsiang Kulturális Emlékek és Régészeti Intézet csapata nem tudta megállapítani, hogy pontosan kiknek is készültek ezek a sírok – valószínűleg többször felhasználták őket, mert néhányukban több mint tíz, különböző időkből származó csontvázat találtak. Hét sírról kiderült, hogy tehetősebb emberekhez tartozott – ezek nagyobb téglákból készültek, mint a többi kamra.
Az épületek belülről egykor színesek és díszesek voltak (például a négy állati szimbólum is), de azóta az idő lemorzsolta róluk a festéket, a sírrablók pedig valószínűleg minden díszítést magukkal vittek, amit találtak. A Chinese Cultural Relics című, nemrég indított tudományos folyóiratban publikált tanulmány szerint ahhoz, hogy pontosan meghatározhassuk, kik számára készültek a sírok, további kutatás szükséges.