Amikor a hóhért akasztják

A nomád orkák hihetetlen nagy távolságokra vándorolnak

Nem mindennapi víz alatti képsorokat sikerült megörökíteni Costa Rica partjainál. Ez a második eset, amikor szemtanúi voltak annak, hogy kardszárnyú delfinek egy másik rettegett ragadozóra, cápára támadnak.

A tenger óriásai sincsenek biztonságban

A kardszárnyú delfin (Orcinus orca) a világtenger abszolút csúcsragadozója. A fogascetek alrendjébe (Odontoceti) tartozó húsevő ragadozók közül a kardszárnyú delfin rendelkezik a legszélesebb zsákmánypalettával. Ugyanúgy elejti a rajhalakat, mint a rozmárt és a medve-, illetve oroszlánfóka- féléket, valamint Földünk legnagyobb testű állatát, az akár 31 méteres hosszúságot elérő kékbálnát. Az óceánok második csúcsragadozója, a hatalmas, 20 méter hosszúra is megnövő ámbráscet szintén nincs biztonságban a kardszárnyú delfinektől.

Forrás: hemis.fr/Cordier Sylvain

Elpusztult példányok gyomortartalmának vizsgálatából már korábban ismert volt, hogy a kardszárnyú delfinek melegvérű tengeri emlősökre vadászó, úgynevezett nomád csoportjai cápákat is elejtenek, de egészen 1997-ig soha senki nem volt szemtanúja az orkák cápavadászatának.

Amitől még a nagy fehércápa is retteghet

Először 1997-ben, a San Francisco közelében fekvő Farallon-sziget vizein sikerült megörökíteni, amint két kardszárnyú delfin megtámad és megöl egy négy méter körüli nagy fehércápát (Carcharodon carcharias). A cikkünkbe ágyazott videón pedig azt az eddig még soha sem ismert esetet láthatjuk, amikor kardszárnyú delfinek tigriscápára támadnak.

A tigriscápa (Galeocerdo cuvier) a második potenciálisan legveszélyesebb cápafaj Wikimedia Commons/Pterantula

A tigriscápa (Galeocerdo cuvieri) a támadási statisztikák szerint a nagy fehér után a második, emberre legveszedelmesebb cápafaj. Sőt, ha a támadásokon belül a halálos kimenetelű esetek arányát vizsgáljuk, ez az arány magasabb a tigriscápánál, mint a nagy fehérnél. A videón jól megfigyelhető, amint a hajó körül kíváncsiskodó tigriscápát nőstény kardszárnyú delfinek fogják közre, és elejtik.

Békés és gyilkos kardszárnyúak

Már korábban megfigyelték, hogy a kardszárnyú delfineknek két csoportja különíthető el. Az egyikbe a kevéssé vándorló, meghatározott területhez kötődő úgynevezett rezidensek, a másikba pedig a rendkívül aktívan vándorló nomádok tartoznak. A rezidens delfinek népes, nemegyszer 30 egyednél nagyobb csoportokat alkotnak, egyedeik sűrűn kommunikálnak egymással, és nem melegvérű tengeri emlősöket, hanem rajhalakat zsákmányolnak. Ezzel szemben a nomádok erőteljesen vándorolva hihetetlenül nagy távolságokat járnak be, kicsi, 6-8 egyedből álló csoportokba verődnek össze, ritkábban kommunikálnak, és szinte mindent legyűrnek, beleértve a legnagyobb tengeri emlősöket, mint például a grönlandi, északi és déli foki simabálnát, a hosszúszárnyú és a szürkebálnákat, illetve más delfinfajokat is.

A kardszárnyú delfinek kisebb-nagyobb összetartó csoportokban élő szuperragadozók Forrás: AFP/Valery Hache

Az emberrel szemben általában békésen viselkednek, de ismert néhány olyan eset, amikor kardszárnyú delfinek emberre támadtak. Ezek közül az első antarktiszi expedícióján odaveszett Scott kapitány 1911 január 5-én kelt naplóbejegyzésében megörökített agresszió a leghíresebb. Scott részletesen leírta, hogy az expedíció fotósát, Herbert Pontingot majdnem elragadták a kardszárnyú delfinek, amikor a fókák ellen is gyakran alkalmazott taktikájukkal, egyszerre és erőteljes nekiúszással alulról áttörték a jégtáblát.

Kardszárnyú vagy kardszárnyúak?

A NOAA (National Oceanographic and Atmospheric Administration) La Jolla-i Halászati Kutatóintézetében 2010-ben befejezett összehasonlító vizsgálatok azt mutatják, hogy a sokáig egyetlen fajként ismert kardszárnyú delfinek legalább három önálló fajt alkotnak. Az már korábban is feltűnt a kutatóknak, hogy a kardszárnyú delfinek hátúszó mögötti, úgynevezett nyeregfoltja egyes csoportoknál mind színárnyalatában, mind pedig formájában jól azonosítható eltéréseket mutat, hasonlatosan a markánsan különböző zsákmányolási szokásokhoz. A világtenger különböző pontjain begyűjtött, 139 egyedtől származó szövetmintákon elvégzett mitokondriális DNS-meghatározás azt mutatja, hogy a kardszárnyú delfineknek több faja is létezik.

A genetikai kutatások szerint a kardszárnyú delfineknek legalább három különböző fajuk létezik a világóceánban Forrás: AFP/Marcel Mochet

A kardszárnyú delfin a világóceán nemcsak leghatékonyabb, hanem egyik legintelligensebb ragadozója is egyben. A hímek átlagos testhossza 8 méter (maximális méretük 9,8 méter) tömegük elérheti a 10 tonnát. A hímeket és nőstényeket könnyű megkülönböztetni egymástól; a hímek rendkívül hosszú, egyenesen álló és a csúcsa felé elkeskenyedő hátúszóval rendelkeznek, ezzel szemben a nőstények hátúszói jóval kisebbek és félhold alakúak. A kardszárnyú delfin a legsebesebben úszó cet, akár 50 km/órás sebességet is elér. A hímek átlagosan 30, a nőstények 60 évig élnek. Kozmopolita cetfaj, a világtenger bármely pontján előfordul (többek között még az igencsak elzárt Földközi-tengerben is), de a legtöbb kardszárnyú az Antarktisz térségében él. Teljes állományukat 100 ezer egyedre becsülik. A kardszárnyú delfin jelenleg nem minősül veszélyeztetett fajnak.