Beperelték a parkolóóra szabadalmaztatóját

angol parkolóóra 1940 körül

Fotó: wikipedia - Tillman

Az 1920-as évektől kezdve ugrásszerűen megnőtt a magántulajdonban lévő autók száma. Erre a korabeli infrastruktúra nem volt felkészülve. És maguk az autótulajdonosok sem. Így mindenki életét megkönnyítő, szükséges rosszként Carl C. Magee szabadalmaztatta a parkolóórát.

Miért volt rá szükség?

Oklahoma államban becslések szerint 1913-ban mindössze 3000 személygépjármű volt forgalomban, és 27 év leforgása alatt ez a szám félmillióra nőtt. Emiatt rövid idő alatt igencsak kaotikussá vált a parkolási rend. Számos nagyváros úgy próbálta ezt orvosolni, hogy kitiltotta a belvárosból a járműveket, sőt Los Angelesben már 1920-ban megtiltották a napközbeni parkolást, de ez nem segített. 

Próbálkoztak az időkorlátozás bevezetésével, ám ennek a felügyeletét és folyamatát nem tudták hosszútávon biztosítani.

Emellett az utcán parkoló kocsik gyakran órákon keresztül álltak, mellyel nem csupán a forgalmat növelték, de az üzletek előtt állva a potenciális vásárlók csak nagyon messze tudtak azoktól parkolni, s emiatt a kényelmetlenség miatt gyakran inkább továbbmentek. Ezáltal a belvárosi boltok forgalma is csökkent. 

forgalmi dugó az 1920-as években az Egyesült Államokban
Fotó: wikimedia - DPLA bot

A felháborodott kereskedők a Kereskedelmi Kamarához fordultak segítségért, akik továbbították a probléma megoldását a Közlekedési Bizottság elnökének, Carl C. Mageenek. 

A parkolóóra elterjedése

Mivel nem volt elég parkolóház, s ezáltal az utcán való parkolást sem lehetett betiltani, Magee a parkolási idő korlátozásával akarta a zsúfoltságot csökkenteni, amihez a legjobb módszer, ha fizetni kell érte. Ehhez a parkolóóra volt a legideálisabb eszköz, azonban a kivitelezése nehéz volt, ugyanis költséghatékonyságra volt szükség, illetve arra, hogy ellenálljon az időjárásnak és a vandalizmusnak.

A prototípushoz egy 240 dollár fődíjjal járó pályázatot is kiírt, ám az Oklahoma Egyetem Mérnöki Tanszékének diákjai nem tudtak olyan tervvel szolgálni, ami tetszett volna neki. Végül a Mezőgazdasági és Gépészeti Főiskola két embere tervezte meg a prototípust, amit Magee 1935. május 13-án szabadalmaztatott.

Az első eszköz még teljesen mechanikus volt. Egy ötcentes bedobása után az indítókarral lehetett működésbe hozni. Volt rajta még egy időjelző, illetve egy kis piros zászló, ami felcsapódott, ha lejárt a parkolóidő. 

A fizetős parkolás valóban fellendítette a kereskedelmet, de az emberek személyi szabadságuk megsértéseként élték meg az új eszközök bevezetését, ezért beperelték Mageet. A férfi, mivel jogi végzettséggel is rendelkezett, talált egy 1805-ös precedenst, ami arról szólt, hogy tilos a boltok és üzletek előtt lovakkal és szekerekkel parkolni. Így megnyerte a pert. 

Hamarosan viszont rájöttek az emberek, hogy a parkolóóra ugyan a szabadságukat némiképp talán sérti, de mégis szükséges. Csökkent az autóforgalom, a helyek felszabadultak, így mindenkinek lehetősége volt ügyeit intézni a belvárosban. 

A fizetős parkolás Magyarországon

Hazánkban először az 1970-es évek elején jelentkeztek a parkolási gondok, kiváltképp a főváros frekventált csomópontjain. A különböző parkolási tarifákat 1974-ben vezették be, tíz évvel később azonban így is tarthatatlanná vált a kialakított rend. 

parkolóhiány Budapesten az 1980-as években
Fotó: Fortepan / Kanyó Béla

Az új szabályzat 1986-ra készült el, a díj 20 Ft/óra volt. Az új rendelkezés értelmében a helyben lakóknak – ugyan 37%-os engedménnyel – szintén fizetniük kellett a parkolásért. Két évvel később ezt is újra kellett tervezni, mert kiderült, hogy többszáz nappali parkolóhely hiányzik Budapest V. kerületében. Ennek megoldása a behajtási engedélyek és az új parkolási övezet kijelölése volt. A rendszerváltás után úgy tűnt, hogy a forgalomkorlátozással a helyzet tartható lesz a belvárosban, de az ekkor hozott intézkedések összességében csak ideiglenes sikereket eredményeztek.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.