Tragédia lesz, ha lebillen a 360 tonnás ingókő-látványosság

Lebillenhet-e a 360 tonnás ingókő-látványosság?

A spanyolországi Pena do Equilibrio nevű, tekintélyes súlyú ingókő stabilitását vizsgálták távolról, pontfelhő adatok segítéségével a HUN-REN–BME Morfodinamika Kutatócsoport munkatársai spanyol kollégáikkal együttműködve. Az ingókő vizsgálat egyik érdekessége, hogy a kutatók azonosítottak egy olyan mozgatási pályát, amelynek mentén hat erős férfi képes lenne lebillenteni a sziklát. A tanulmány elnyerte a rangos Rock Mechanics and Rock Engineering Giovanni Barla díját, amelyet minden évben a három legjobb publikáció kap meg.

Billeg-e az a bizonyos ingókő?

A Magyar Kutatási Hálózat tájékoztatása szerint a spanyolországi Ponteverdra tartományban lévő gránittömb kedvelt turisztikai látványosság, így fontos tudni, mennyire biztonságos a közelében tartózkodni, ugyanakkor ennek számszerűsítése nem könnyű feladat. Amint Domokos Gábor, a HUN-REN–BME Morfodinamika Kutatócsoport vezetője kifejtette, egyfajta „távgyógyítással” elemezték a szikla stabilitását, ami a geológiában ritkaságnak számít: a spanyol kollégák beszkennelték a gránittömböt, a magyar kutatók pedig itthon végezték el a számításokat.

A vizsgálat központi kérdése az egyensúly és a stabilitás volt, ám ebből a szempontból egy szkennelt pontfelhő csak áttételes információkat tartalmaz. 

Lebillenhet-e a 360 tonnás ingókő-látványosság?
Fotó:  HUN-REN Média 

A jelen projekt központi témája éppen az volt, hogy hogyan lehet ilyen pontfelhőkből megbízható információkat kinyerni. A magyar kutatóknak az utóbbi évek során igen komoly matematikai eszköztárat, algoritmusokat és szoftvert kellett fejleszteniük ahhoz, hogy gyakorlati feladatokat megbízhatóan megoldó eszköz legyen a kezünkben.

 Ilyen szoftver a világon máshol még nem működik, ez is közrejátszhatott abban, hogy a Giovanni Barla olasz származású földtudósról elnevezett díjat magkapták a tanulmány készítői.

A cikk vezető szerzője Ludmány Balázs, aki rövidesen PhD disszertációját védi a BME Villamosmérnöki és Informatikai Karon, és az egyik témavezetője Domokos Gábor, a már említett kutatócsoport vezetője. A mechanikai vizsgálatok szempontjából meghatározó szerzőként jegyzik Sipos András Árpádot, az MTA doktorát, aki a HUN-REN kutatócsoport mellett a BME Építészmérnöki Kar Morfológia és Geometriai Modellezés Tanszékén dolgozik.

 

A rengés nagyságától függ

A szakemberek szerint azon túl, hogy látatlanban, csak a pontfelhőből dolgoztak, olyan kérdéseket is feltettek, amelyekkel korábban a spanyol szakemberek nem foglalkoztak. 

Egy ilyen kőtömb ugyanis sokféleképpen mozoghat: legurulhat, lecsúszhat, de például megpróbálhatjuk elfordítani egy az alátámasztásra merőleges tengely mentén is. Az esetleges földrengések hatását is megvizsgálták a magyar kollégák, ami alapján világossá vált, hogy a régióban tapasztalható átlagos erejű földrengés biztosan nem lökné le a helyéről a kőtömböt, ám a környéken történelmileg valaha mért legerősebb rengés valószínűleg már igen. Azért csak valószínűleg, mert a rengés nagysága ugyan tudható, de az iránya bizonytalan 

– magyarázta a tanulmány eredményeit Domokos Gábor.

A nem földi geológiai alakzatokat is vizsgálják

Domokos Gábor kérdésünkre a tanulmány egy másik hasznát is felvillantotta: A geológusokat és a planetológusokat nagyon érdekli az, hogy a kövek, kavicsok formájából miként lehet következtetni például az egykori marsi folyók tulajdonságaira, azok hosszára vagy éppen az aszteroidák tulajdonságaira. A nagy nehézség viszont az, hogy a NASA-tól ma még nem érkeznek háromdimenziós adatok. Földi körülmények között viszont számtalan háromdimenziós ponthalmazt lehet előállítani a különféle kőzetformákról, és ezeket az űrbeli kétdimenziós adatokkal összevetve további következtetéseket lehet levonni a nem földi geológiai alakzatokkal kapcsolatban. Ebben az összevetésben is sokat segíthet a magyar kutatók által kifejlesztett világszínvonalú szoftver.

Abból pedig, hogy a 360 tonnás gránit még mindig a helyén van, a kutatók arra köveztethettek, hogy az elmúlt néhány száz évben milyen erősségű földrengések voltak a területen.

Ennél sokkal meglepőbb azonban az, hogy sikerült egy olyan mozgáspályát találnunk, amely mentén mindössze hat izmos férfi együttes erőkifejtése lebillenthetné a helyéről a követ. Ez az eredmény pedig már alapvetően befolyásolhatja a sziklatömb körüli biztonsági intézkedéseket, azaz a kutatás egyértelmű haszna, hogy valószínűleg el tudunk kerülni egy esetleges balesetet

 – summázta Domokos Gábor.

Hangsúlyozta, hogy a  HUN-REN-BME Morfodinamika Kutatócsoport sok geológiai és geofizikai problémával foglalkozott eddig, számos kutatást készített már például a NASA számára, de ennyire gyakorlati, ipari alkalmazás-közeli feladatuk még nem volt. Ez a lehetőség és a rangos díj nagyon komoly elismerés a számukra.

(HUN-REN Média)