Eredetileg a Szuezi-csatornánál építették volna fel az amerikai Szabadság-szobrot

A világkereskedelem egyik ütőerének számító útvonal régóta érzékeny pontja az emberiségnek. Megépítésének lehetőségét számos szakember mérte fel a történelem során mire a tervezőasztaltól eljutottak a megvalósításig. Fontossága már abban is megmutatkozik, hogy egyetlen elakadt hajó is képes komoly zavarokat okozni, egy esetleges háborúról nem is beszélve.

Magyarok a csatorna mellett

Egyes földrajzi adottságok már az ókorban hasonló célokra ösztönözték az embereket, mint évszázadokkal később. Az átjáró terve nem volt új keletű a 19. században, hasonló építmények már az ókori Egyiptomban is léteztek. Építésének ötlete számtalanszor felmerült a történelem során. Egy magyar származású diplomata, báró nyitrai Tóth Ferenc is javasolta egy hasonló hajózási útvonal kialakítását a 18. században. A báró sikerrel bizonyította be a szultánnak (Egyiptom akkor még az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt állt, a szerk.), hogy a területről korábban végzett mérések pontatlanok és megvalósítható az átjáró létrehozása. A terv végül az uralkodó, III. Musztafa halála miatt esett kútba.

III. Mosztafa oszmán szultán támogatta a magyar báró tervét
Fotó: Wikimedia Commons

A későbbiekben Napóleon mérnökei is tanulmányozták a csatorna kivitelezhetőségét, viszont a Vörös-tenger és a Földközi-tenger közötti szintkülönbséget rosszul számolták ki, így nem javasolták az ötletet véghezvitelét. Kollégáik később megcáfolták őket, és 1859-ben elindult az építkezés. A tíz éven át tartó munkálatok befejezésének alkalmából fényűző ünnepséget szerveztek, melyre a nemrégiben megkoronázott magyar uralkodó, Ferenc József is ellátogatott. A király egy egész körútra vállalkozott a Közel-Keleten, melynek csak egyik állomása volt a csatornát átadó ceremónia.

 

Szuez csapdájában

 

A csatorna 19. századi paraméterei már az első évtizedekben gondokat okoztak. A nagyobb vízi járművek számára nehézkesen volt hajózható, ezért gyakoriak voltak a zátonyra futások. A 20. századból is ismerünk olyan eseteket, amikor egy-egy hajó akadályozta a forgalmat. Bár azóta bővítésre került, de 2021-ben még így is napokra lehetetlenné tette az áthaladást egy óriási keresztbe fordult teherhajó. A térség stratégiai fontossága miatt számos alkalommal vált összetűzések gyújtópontjává.

Ferenc József osztrák császár és magyar király portréfotója 1865-ből. Az uralkodó is részt vett a csatorna 1869-es megnyitó ünnepségén
Fotó: Josef Albert/Wikimedia Commons

Az egyik ilyen az 1967-es, hatnapos háborúnak nevezett fegyveres konfliktus volt, melyben Egyiptom és szövetségesei megpróbálták megsemmisíteni Izraelt. A krízis miatt Egyiptom teljesen lezárta a Szuezi-csatornát és az épp áthaladó tizennégy hajó ott rekedt. A szerencsétlenül járt hajók között brit, amerikai, német, cseh és lengyel felségjelzésű is volt. A szállítójárművek nem maradhattak őrizetlenül, ezért a tulajdonosok rotációs rendszerben váltogatták rajtuk a tengerészeket, így mindenki haza tudott menni egy kis időre. Bár karbantartási munkálatokat rendszeresen el kellett végezni, a tengerészeknek így is jutott idejük a szórakozásra.

A "sárga flottta" egyik a csatornában veszteglő hajójáról készített fotó 1973-ból
Fotó: Wikimedia Commons

Az évek során a nemzetközi legénységből egy fantasztikus közösség szerveződött, amelyet a hajókat belepő homok után Sárga Flottának kereszteltek el. Az összefogásnak köszönhetően postaszolgálatot hoztak létre és saját bélyeget is kiadtak, kialakítottak focipályát és mozit is a hajókon, valamint kereskedtek is egymás között, hogy mindenki változatosabb ételhez jusson. 1975-ben, amikor a csatornát újból visszaadták a forgalomnak, a flottából csak egy-két hajó volt képes saját erejéből hazaindulni. 

 

Új kolosszus a modern kornak

A csatorna történetéhez kapcsolódik egy másik, kevéssé ismert érdekesség is. Frédéric Auguste Bartholdi francia szobrász, az ókori világ egyik csodájából, a rodoszi kolosszus történetéből inspirálódva egy hasonlóan szemkápráztató építményt tervezett a frissen felavatott Szuezi-csatorna északi bejáratához. Akárcsak elődje, úgy ez az alkotás is egyfajta világítótorony szerepet töltött volna be, amely egy emberalak képében, fáklyát tartva fényével jelképesen is utat mutat az utazóknak. 

A HMS Malabar brit hadihajó átkel a Szuezi-csatornán
Fotó: Wikimedia Commons

Az alkotás a magas kivitelezési költségek miatt nem nyerte el a döntéshozók tetszését, ezért a művész később az Egyesült Államok számára készítette el az azóta jelképpé váló Szabadság-szobrot. Szobrot nem kapott azóta egyik bejáratához sem, de a világ figyelme, időről időre a föld egyik legfontosabb hajózási útvonalára irányul, amely bármikor képes új vizekre terelni nem csak a tengeri szállítás lehetőségeit, de a nemzetközi politikát is.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.