Zombiszarvas-betegség terjed: kezdhetünk aggódni?

CWD-vel, más néven zombiszarvas-betegséggel küzdő szarvast találtak a Yellowstone Parkban (képünk illusztráció)

Észak-Amerika nyugodt erdő- és gyepterületein egy csendes, de aggasztó jelenség bontakozik ki: a krónikus sorvadásos betegség (CWD). A gyakran „zombiszarvas-betegségnek” nevezett kór észrevétlenül és fokozatosan terjed a szarvaspopulációk között, aggodalmat keltve a tudósok, a természetvédők és a közvélemény körében egyaránt.

Zombiszarvasok járnak az erdőkben 

Ezt a neurológiai betegséget számtalan tünet, például nyáladzás, letargia, botladozás és üres tekintet jellemzi. Csak Wyomingban már több mint nyolcszáz szarvas, vapiti és jávorszarvas mintában mutatták ki, ami rávilágít a probléma nagyságrendjére és sürgősségére.

Szakemberek szerint a krónikus sorvadásos betegség rejtélyének középpontjában egy különös bűnös áll: a prionok, amelyek fehérjetermészetű fertőző ágensek.

 Ezek a „rosszul összeállított” fehérjék neurológiai degenerációhoz vezethetnek.

 Ez az egyedülálló tulajdonság teszi különösen aggasztóvá a kapcsolódó betegségeket, mivel közismerten ellenállóak, és évekig fennmaradhatnak a környezetben, ellenállva a hagyományos fertőtlenítési módszereknek, mint például a formaldehid, a sugárzás és a szélsőséges hőmérsékleten történő égetés.

Zombiszarvasok terjednek: embereket is megfertőzhetnek
Fotó: PInterest

A CWD terjedése jelentős ökológiai és potenciálisan emberi egészségügyi kockázatot jelent

 – mondta Samuel J. White, a Nottingham Trent Egyetem genetikai immunológiai oktatója a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Bár nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy közvetlenül megfertőzheti az embert, de ez a lehetőség továbbra is aggodalomra ad okot.

A prionbetegségek – mint például a Creutzfeldt-Jakob-kór (CJD) az embereknél és a „kergemarhakór” a szarvasmarháknák – megmutatták, hogy képesek átlépni a faji határt és pusztító következményekkel járhatnak. Nagy-Britanniában például a kergemarhakór kitörése több millió szarvasmarha levágásához vezetett, és 1995 óta 178 ember halálát okozta.

Annak ellenére, hogy nincsenek megerősített emberi CWD-esetek, számos tényező miatt továbbra is fennállnak aggodalmak.

 Először is: tanulmányok kimutatták, hogy a betegséget okozó prionok laboratóriumi körülmények között képesek megfertőzni és szaporodni emberi sejtekben, ami felveti a lehetséges átvitel veszélyét. Másodszor: az emberek már véletlenül is ki vannak téve potenciálisan fertőzött állatoknak azáltal, hogy vadásznak és megeszik őket. 

A jelentések szerint 2017-ben évente 7000-15000 krónikus sorvadásos betegséggel fertőzött állatot fogyasztottunk el, és az előrejelzések szerint évente húsz százalékos növekedés várható.

 

Többféle módon is fertőzhetnek

Azokban a régiókban, ahol a CWD előfordulása magas (mint például Wisconsinban), emberek ezrei fogyaszthatják akaratlanul is a fertőzött szarvasok húsát, ami hangsúlyozza a kockázatcsökkentő intézkedések sürgősségét.

A helyzetet tovább bonyolítják az emberekben előforduló prionbetegségek kimutatásával és diagnosztizálásával kapcsolatos nehézségek

 – mutatott rá Philippe B. Wilson , a Nottingham Trent Egyetem One Health professzora. – A hagyományos fertőző ágensekkel ellentétben a prionok nem váltanak ki immunválaszt, így hagyományos eszközökkel nehéz kimutatni őket. 

CWD-vel, más néven zombiszarvas-betegséggel küzdő szarvast találtak a Yellowstone Parkban (képünk illusztráció)
Fotó: Getty Images

Hozzátette: ez jelentős akadályt jelent a korai beavatkozás és a visszaszorítási erőfeszítések előtt. A szakemberek figyelmeztettek, hogy a krónikus sorvadásos betegség emberi egészségre gyakorolt potenciális hatása nem korlátozódik a közvetlen átvitelre. 

A prionok környezeti perzisztenciája azt jelenti, hogy az emberek közvetett úton, például szennyezett talajon, vízen és más környezeti forrásokon keresztül is érintkezhetnek velük.

 Tekintettel a prionok ellenálló képességére és arra, hogy a környezetben hosszabb ideig képesek megmaradni, a CWD emberi egészségre gyakorolt hosszú távú következményei továbbra is bizonytalanok, de komolyan meg kell őket fontolni.

A közvetlen egészségügyi aggályokon túl a CWD terjedése azonban jelentős ökológiai és gazdasági kockázatokat is jelent. A szarvasvadászat nemcsak népszerű szabadidős tevékenység, hanem számos közösség számára létfontosságú megélhetési és megélhetési forrást is jelent. 

A betegség elterjedése azzal fenyeget, hogy megbontja ezt a kényes egyensúlyt, potenciálisan megtizedelve a szarvasállományt és veszélyeztetve az érintett régiók élelmezésbiztonságát.

A krónikus sorvadásos betegség ráadásul könnyedén továbbterjedhet (Norvégiában korábban már feljegyeztek eseteket), így a betegség megfigyelése és ellenőrzése terén nemzetközi együttműködésre van szükség.