Ezek az alpesi kőszáli kecskék (Capra ibex) mostanában több időt töltenek pihenéssel, amikor nappali világosság van, és inkább éjszaka keresnek táplálékot, ami hatalmas kockázatot jelent, mivel a farkasok a sötétség leple alatt vadásznak ezeken a területeken.
Ennek a fajnak az éjszakai életmód nagy problémát jelenthet
– mondta Stefano Grignolio, a Ferrarai Egyetem viselkedésökológusa a ScienceAlert online tudományos portálnak. – A kőszáli kecskék nyílt táplálkozóhelyei ugyanis kevesebb fedezéket kínálnak, ahová elmenekülhetnek a ragadozók elől.
Francesca Brivio, a Ferrarai Egyetem ökológusa és kollégái ezért arra számítottak, hogy az Alpok olyan területein, ahol nincsenek jelen farkasok, nagyobb éjszakai aktivitást találnak. De nem ez volt a helyzet. A szakemberek azt találták, hogy az aktivitás magasabb azokon a területeken, ahol farkasok is vannak.
A kutatók negyvenhét kecskebakot követtek nyomon a 2006 és 2019 között, amelyek a magas maximumhőmérsékletű napok után növelték az éjszakai aktivitásukat. A Proceedings of the Royal Society B tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint úgy tűnik tehát, hogy a melegvérű emlősök előnyben részesítik a hőség elől való menedék keresését, annak ellenére, hogy nagyobb a kockázata a ragadozókkal való találkozásnak.
Az egykor Európa-szerte elterjedt alpesi kőszáli kecskék száma az 1800-as évekre mindössze száz egyedre csökkent, mivel a vadászok körében egyre népszerűbbé váltak.
Az 1854-ben bevezetett vadászati tilalomnak és a természetvédelmi erőfeszítéseknek köszönhetően a faj azonban úgymond visszatért, és száma ma már több tízezer példányra tehető.
A vadkecske populációkban azonban alacsony a genetikai diverzitás, amely kiszolgáltatottá teszi őket számos fenyegetésnek, beleértve a problémás mutációkat, amelyek növelik a betegségekre való hajlamot. Most további stresszhatásokat okoztunk azzal, hogy megváltoztattuk az otthonuk éghajlatát.
A kőszáli kecskék a melegebb hőmérséklettel úgy birkóznak meg, hogy átálltak az éjszakai életmódra
– állapították meg a kutatók, rámutatva, hogy nem biztos, hogy ennek jó vége lesz.
Az alpesi kőszáli kecskék számára valószínűleg összetettebb és sokkal megterhelőbb a navigáció a sötétben a meredek, sziklás élőhelyen. Mindez potenciálisan csökkenti a táplálkozási kapacitásukat, és növeli annak esélyét, hogy ők maguk is táplálékká váljanak, mivel a legsebezhetőbb tevékenységüket időben közelebb helyezik a ragadozóknak való kitettséghez.
A szakemberek szerint az alkalmazkodás a leggyorsabb módja annak, ahogy az állatok a gyors környezeti változásokra reagáljanak.
Valójában az emberi zavaró hatások (a túrázástól és a kertészkedésen át a bányászatig és a vadászatig) számos emlőst, köztük a vaddisznókat és a prérifarkasokat is arra késztetik, hogy éjszakai életmódot folytassanak. Most már az éghajlatváltozást is hozzáadhatjuk ehhez a listához.