Kilenc elfeledett társadalmat rejtett a jégkorszaki Európa

gravetti kultúra, ékszerek
Gravetti-kultúra által készített medálok állati fogakból (bal oldal), csontokból, elefántcsontból, kőből és borostyánból (jobb oldal)
Vágólapra másolva!
Az emberek ősidők óta viselnek személyes dísztárgyakat, amelyek a népükhöz kötik őket; olyan értékes tárgyakat, amelyek egy életen át a sírig tükrözik egy klán identitását. De úgy tűnik, hogy ezek a kulturális asszociációk nem mindig követik a családi vonalakat.
Vágólapra másolva!

A díszítő hagyományok elterjedtek Európában

A Nature Human Behavior folyóiratban publikált, új tanulmány a jégkorszaki Európából származó, 34 ezer és 24 ezer évvel ezelőttről származó több ezer medált hasonlította össze. Az eredmények azt mutatják, hogy a vadászó-gyűjtögető népességnek legalább kilenc különböző kulturális csoportja létezett a szélesebb, gravetti-kultúrának nevezett populáción belül. És

mindegyik saját, viszonylag eltérő díszítési stílussal rendelkezett.

A temetkezési helyek genetikai adatainak további elemzései felfedték, hogy e kategóriák némelyike ugyanazokat a kulturális díszítéseket használta, még akkor is, ha eltérő felmenőkkel rendelkeztek.

Gravetti-kultúra által készített medálok állati fogakból (bal oldal), csontokból, elefántcsontból, kőből és borostyánból (jobb oldal) Forrás: Baker et al., Nature Human Behavior , 2024

– mondta Jack Baker, a tanulmány vezető szerzője, a franciaországi Bordeaux-i Egyetem régészdoktorandusza a ScienceAlert online tudományos portálnak.

A legkorábbi ismert eset, hogy az ősi emberek gyöngyökkel díszítették magukat, körülbelül 140 ezer évre nyúlik vissza:

a mai Marokkóban találtak erre utaló kagylógyöngyöket.

A szakemberek azonban megjegyzik: a gyöngyök viselésének gyakorlata csak körülbelül 45 ezer évvel ezelőtt terjedt el igazán, amikor a díszítő hagyományok elterjedtek Európában.

– magyarázzák Baker és munkatársai tanulmányukban. – Ez viszont lehetővé teszi a kutatók számára, hogy pontosabban vizsgálják kulturális markerként betöltött szerepüket.

A nyomozás érdekében Baker több ezer kézzel vésett gyöngyről és medálról gyűjtött össze meglévő feljegyzéseket, amelyeket száztizenkettő helyen találtak Európa-szerte, Portugáliától Oroszországig.

A kulturális határok időnként képlékenyek voltak

Koruk és más kapcsolódó leletek alapján ezeket a díszeket korábban egyetlen kultúrának, a gravettieknek tulajdonították.

A felső paleolitikum legfontosabb régészeti kultúrája leginkább a vénuszfiguráiról, köztük a Willendorfi Vénuszról ismert, amely mintegy 10 ezer évig virágzott Európa-szerte, mielőtt az utolsó jégkorszak csúcspontja előtt kihalt volna.

A díszek sokfélesége azonban lenyűgöző: a tudósok százharmincnégy különböző típusú gyöngyöt azonosítottak, amelyeket a gravetti-kultúra tagjai állati csontokból, fogakból, kagylókból, borostyánból és kőből készítettek. Némelyik egy hal farkára, mások baglyokra hasonlítottak.

Bár a legtöbb „csecsebecsét" a felső paleolitikumi lakások romjainál találták, néhányat olyan temetkezési helyekről tártak fel, ahol DNS-mintákat is gyűjtöttek.

A kilenc kulturális csoportot a lakóhelyeken (árnyékolt pontok) és a temetkezési helyeken (árnyékolt négyzetek) talált dísztárgyak alapján azonosították Forrás: Baker et al., Nature Human Behavior , 2024

Baker és munkatársai a földrajzi távolságok közötti díszítéseket összehasonlítva kilenc különböző kulturális csoportot azonosítottak, amelyek földrajzi elhelyezkedésüktől függően egyedi preferenciákkal rendelkeznek a különböző típusú gyöngyök iránt. A tudósok szerint ezek a különbségek a sírokban talált leletekben „kristályosodtak ki", és az ékszereket arra használták az emberek, hogy egymást minél gyorsabban azonosítani tudják. Az elemzés azonban arra is utal, hogy

a kulturális határok időnként képlékenynek bizonyultak és a szomszédos csoportok időnként stílusokat cseréltek.

A leletek azt is bizonyítják, hogy őseink még a zord jégkorszakok idején is gyönyörű medálokat faragtak annak érdekében, hogy azonosítsák népüket és megkülönböztessék magukat másoktól.